Az alábbi írás semleges, csak szakmai (jogdogmatikai) elemeket/szempontokat próbál felemlíteni a híres/hírhedt 13/17. cikkel összefüggésben. A 17. cikk sajátos, eddig nem ismert jogi megoldást ad a felhasználás, a jogsértés, és a szabad felhasználás fogalmára és kezelésére abban az esetben, ha felhasználói tartalmat (User Uploaded Content)
Kezdhetném azzal, hogy amúgy a szellemi alkotások (és általában véve a magyar magánjog) egyik legkiválóbb ismerője egyáltalán nem fest 65 évesnek, de a mai bejegyzés nem a hiúsági kérdésekről szól, csupán egy valamiről: tisztelgésről a kiváló szakember és fantasztikus kolléga előtt.
2017. április 28. napján került sor Pogácsás Anett – rendkívül izgalmas szerzői jogi kérdésekkel foglalkozó – doktori disszertációjának nyilvános védésére a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának dísztermében.
Minden páratlan év tavaszán igazi ünnepre gyűlnek össze a hazai felsőoktatási intézmények, így a jogi egyetemek is. Három napon keresztül a legtehetségesebb joghallgatók kerülnek a középpontba, szóbeli előadások hangzanak el, opponensek szorongatják az egyébként is szorongó szerzőket, és szakmai bizottságok próbálnak sorrendeket felállítani a kiválóbbnál
2016. november 28. napján került sor Pogácsás Anett disszertációjának műhelyvitájára a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának falai között. Élménybeszámoló következik.
A Magyar Szerzői Jogi Fórum Egyesület május 18-i ankétján Grad-Gyenge Anikó, id. Ficsor Mihály, Faludi Gábor, és Mezei Péter vitatták, vajon szükséges-e a paródiát a szerzői jogi szabad felhasználási esetkörként szabályozni, vagy minden úgy jó, ahogy mai állapotában találtatik.