Faludi Gábor: 65!

Kezdhetném azzal, hogy amúgy a szellemi alkotások (és általában véve a magyar magánjog) egyik legkiválóbb ismerője egyáltalán nem fest 65 évesnek, de a mai bejegyzés nem a hiúsági kérdésekről szól, csupán egy valamiről: tisztelgésről a kiváló szakember és fantasztikus kolléga előtt.

Először is kezdjük azzal, hogy én – nem ELTÉ-n végzett hallgatóként – csak viszonylag korlátozott ideje, egészen pontosan 2005 ősze óta, ismerem Faludi Gábort. Aki viszont az ELTÉ-n végezte a jogot, és volt szerencséje felvenni Gábor szellemi alkotásokkal kapcsolatos kurzusát, az ennél is többet megtudhatott róla, oktatói kvalitásairól, a lehető legszélesebb elméleti és gyakorlati ismereteiről, kifogástalan úriemberi magatartásáról. (Hogy a vizsgajegyek emellett hogyan sikerültek, az mellékes, mert csak a minőség számít! Ehhez pedig sokat kell tanulni.)

Nekem viszont ez kimaradt, és én már csak (junior) oktatói minőségemben ismerkedhettem meg vele. Ne legyen meglepő: ő volt az egyik opponense a PhD dolgozatomnak (a másik az azóta sajnos elhunyt, ugyanakkora úriember és kiváló szerzői jogász, Boytha György), és azóta is szoros kapcsolatot ápolunk. Ha azt mondom, az összes olyan levele a fali parafatáblámon csüng, amelyet egy-egy cikkem (jobbára) értékeiről írt (alkalmasint tanító módosítási javaslatokkal kiegészítve), akkor azzal mindent elárultam arról, számomra mit jelent az ő véleménye.

Faludi Gábor hatása a magyar magánjogra és különösen szellemi alkotások jogára viszont ennek a személyes véleménynek felbecsülhetetlenül többszöröse. Számtalan hallgatójából vált kiváló IP szakember (mondjuk ki nyíltan, a pályára alapvetően ő állította őket), egy-egy PhD védésen vagy más eseményen kifejtett véleménye ötször annyi időt igénylő tanulást helyettesített, az Artisjusnál és ügyvédi irodai munkájában mindig példamutató pontossággal mutatta meg a követendő utat, a Szerzői Jogi Szakértő Testület munkájában a legalaposabb szakvéleményeket készítette (aminek legfeljebb a megkeresők nem örültek, feltéve, hogy a 10-20 oldalas szakvéleményeket nem szeretik), és még sorolhatnám.

Mindenesetre ez az életpálya is elérkezett egy fontos számhoz, amely már olyan, amihez egyetemi berkekben szokás dedikált kötetet szánni. A Grad-Gyenge Anikó, Kabay Eszter és Menyhárd Attila által szerkesztett kiadványt (melynek valamennyi tanulmánya elérhető az alábbi linken keresztül) pedig 2018. június 20-án adták át az ünnepeltnek az ELTE Egyetem téri épületének dísztermében. A több tucat szerző által írt kötet üde színfoltja a magyar jogirodalomnak, színes ötvözete a magánjog több ágának, a szerzők különböző érdeklődési területeinek.

Maga az ünnepség egy rendkívül emelkedett, mégis kötetlen, jó hangulatú “családi vacsora” lett (aki ott volt, tudja, miről van szó). A képgaléria alapján is szépen beazonosítható, milyen jeles társaság köszöntötte az ünnepeltet: Grad-Gyenge Anikó házigazdaként, Menyhárd Attila az ELTE Polgári Jogi Tanszékének vezetőjeként, házigazda dékánként, Győri Erzsébet pályatársként és az SZJSZT elnökeként, Szecskay András ügyvéd-kollégaként és MIE elnökként, Szinger András, tanítványként és Artisjus főigazgatóként, végül maga az ünnepelt tartott egy nagyon kellemes “miért nem érdemlem ezt meg” beszédet, ami ismét csak igazolta emberi nagyságát. Öröm volt fent lenni, a kötetbe írni, Faludi Gábor 49 szakvéleménye közül néhányban közreműködni, és egy nagy kincset, egy dedikált példányt hazahozni a kötetből.

Gratulálunk még egyszer Faludi Gábornak a jeles eseményhez, és további produktív időszakot kívánunk neki.

Grad-Gyenge Anikó, BME

Menyhárd Attila, ELTE

Győri Erzsébet, SZJSZT

Szecskay András, Szecskay Ügyvédi Iroda, MIE

Szinger András, Artisjus

Faludi Gábor, az ünnepelt

Egy képen az ünnepelttel (és Munkácsi Péterrel); fotó: Balázs Ádám

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.