Az előzőekben két külön posztban ismertettem az „Alone in the Dark” és a „File-Hosting-Dienst” ítéleteket. Úgy gondolom, hogy a BGH „gyakorlata” jelentős részben helytálló. Vannak azonban elemei, melyeket kritizálni kívánok az alábbiakban. A közvetlen jogsértés vagy a részesi magatartás kizárása indokolt. A mögöttes felelősség („Störerhaftung”)
Egy évvel az „Alone in the Dark” ítélet megszületését követően a BGH tovább formálta véleményét a tárhely-szolgáltatók felelősségének tárgyában az ún. File-Hosting-Dienst ügyben. A RapidShare-t ezúttal a zeneszerzők és dalszövegírók közös jogkezelő szervezete, a GEMA fogta perbe összesen 4815 zenemű jogellenes felhasználásában való közreműködés miatt.
Hosszú ideje készülök arra, hogy a RapidShare tárhely-szolgáltatóval szemben 2012-2013 során a német Szövetségi Legfelsőbb Bíróság által meghozott két ítéletet bemutassam. Erről egy cikket is tervezek megjelentetni a közeljövőben, de egy kis betekintést ettől még engednél az általam tapasztaltakról. Terjedelmi okokból ez egy három részes
A tegnapi nap során kötött egyezséggel lezárták a felek a Hotfile pert. A megállapodás értelmében a Hotfile – a korábban megállapított felelősségére is tekintettel – 80 (!) millió dolláros kártérítést fizet a szerzői jogosultaknak, visszavonja a jogosultak által elkövetett visszaélések tárgyában indított keresetét, és mindaddig
Újabb elmaradásomat ledolgozva álljon itt egy tanulságos történet egy – jogi szempontból a RapidShare és a MegaUpload mellett eddig meglapuló – másik cyberlocker/DDL szolgáltatóról, a Hotfile-ról, és annak a felelősségéről, mely a tárhelyszolgáltató használói által elkövetett szerzői jogsértésekből fakad. Lassan két éve, hogy hírt adtam
Újabb nagyágyúk az online zeneszolgáltatásban. Fehér könyv a szerzői jogról a Bitkomtól. Tényleg annyira ártalmasak az online jogsértők? A Rapidshare végnapjai. Lezárult az Infopaq-ügy. – Hírmorzsák #3.10. Újabb nagyágyúk az online zeneszolgáltatásban – Az elmúlt hetekben a New York Times két ízben is cikkezett arról,