Múlt szombaton a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház közleményben jelentette be, hogy Molnár Ferenc: Delila című darabjának bemutatója elmarad, miután a Molnár-örökösökkel folytatott vita zsákutcába futott. A közlemény szerint az örökösök „kifejezett tilalma” akadályozza a bemutatót.[1]

Az ügyből botrány lett. Több cikket olvashattunk a témában, és tegnap az M5 híradójának stábja személyesen keresett meg az irodámban a szerzői jogi jogvita ügyében. A kérdés ugyanaz: hogy fordulhatott ez elő, kinek van igaza, hogy lehet az ilyen helyzetet elkerülni? A közvélemény a rendező, a színház mellé látszik állni, mert az emberek úgy érzik, hogy ilyen helyzetben „nem igazságos”, amit az örökösök tettek. Nézzük meg a szerzői jogász szemével, mi történhetett itt.

A formabontó előadásairól ismert Mohácsi János és testvére rendezték a darabot. Ők nem előre megírt szövegkönyvből dolgoznak, hanem előadásaikon gyakori az improvizáció, a szöveg szabad használata. Ahogy a rendező maga mondta: „A próbák alatt is alakul a szöveg és csak az utolsó pillanatban készül el. Az örökösökkel aláírt szerződése volt a színháznak, meg is állapodtak nyilván a Molnár-darabok esetében szokásos, kiemelkedően magas jogdíjban. A főpróbahetet követően elküldtük a szöveget, arra válasz nem érkezett. Nyár közepén visszaküldték az örökösök a példányt. Bejelöltek bizonyos szavakat, amelyek nem tetszettek nekik, ezeket mi javítottuk. Ezek után jelentették be, hogy az eredeti szövegből csak húzni lehet.”[2]

Az örökösöknek nem tetszett a megváltoztatott szöveg, nem járultak hozzá annak színpadra viteléhez.

Az utolsó percig próbáltak a felek egyeztetni, majd az örökösök a városvezetéshez fordultak nyomásgyakorlás érdekében. Végül megállapodás híján a színház igazgatója úgy döntött, nem kockáztatja a jogsértést, hanem leveszi a darabot a műsoráról.

 A közvélemény inkább a színház oldalára áll. „Márpedig a helyes válasz szerintem a következő: miért ne nyúlhatna hozzá? A színház (ahogy a film, az opera vagy bármilyen előadóművészet) nem lexikon. És nem termékkatalógus. Nem az a dolga, hogy egyszer befejezett műveket, mint kirakatban egy árucikket, mutogasson és reklámozzon. Hogy konzerváljon. A színház maga is ÉLŐ művészet, és csak akkor él, ha nem pusztán megjelenít és illusztrál, de értelmez, olykor átértelmez”[3]

Mindenkit az foglalkoztat, hogy miért nem engedték az örökösök a bemutatót, a darab modern kornak megfelelő átírását?

Szerzői jogi szempontból a válasz: mindegy, hogy miért nem adtak engedélyt. Nem kell megindokolniuk.

Egy irodalmi mű színpadra vitele ún. nagyjogos jogosítás körébe tartozik, vagyis közvetlenül, egyedileg kell erre engedélyt kérni a jogosultaktól.

Szjt. 16. § (1) A szerzői jogi védelem alapján a szerzőnek kizárólagos joga van a mű egészének vagy valamely azonosítható részének anyagi formában és nem anyagi formában történő bármilyen felhasználására és minden egyes felhasználás engedélyezésére.

Ha a szerző már nem él, és a mű még védett (tehát nem telt el a szerző halálát követő 70 év), akkor ezt az engedélyt a jogutódai adják meg. Vagy nem adják meg. Valójában ez egy szubjektív döntés, egy jogosult sem köteles megadni a felhasználási engedélyt, hiszen a szerzői jog abszolút jogként biztosítja, hogy a döntés csak a jogosultat illeti, és – lényegében önkényesen – rendelkezik a műve felett. Ez sajnos még a magyar kultúra alakjainak legnagyobbjaira is igaz, vagy igaz volt (Bartók, Kodály, Márai).

Egy mű színpadra vitele alapvetően nyilvános előadásra vonatkozó engedélyt, valamint színpadi átdolgozásra vonatkozó engedélyt igényel.

Szjt. 24. § A szerző kizárólagos joga, hogy művét nyilvánosan előadja, és hogy erre másnak engedélyt adjon. Előadás a mű érzékelhetővé tétele jelenlévők számára.

Szjt. 29. § A szerző kizárólagos joga, hogy a művét átdolgozza, illetve hogy erre másnak engedélyt adjon. Átdolgozás a mű (…) színpadi feldolgozása (…) és a mű minden más olyan megváltoztatása is, amelynek eredményeképpen az eredeti műből származó más mű jön létre.

Ha a cikkek igazat mondanak, a Móricz Zsigmond Színház és az örökösök között volt olyan aláírt szerződés, ami a darab színpadi adaptációjára, és annak nyilvános előadására vonatkozott. 

A probléma ott kezdődött, hogy a darabot nem csak színpadon előadni akarták, hanem azt nagy részben átírták, kiegészítették, új megvilágításba helyezték. Ez pedig a törvény értelmében a színpadi adaptáción túli átdolgozást is megvalósított.

Mivel a szöveget az előadás érdekében bevallottan átírták, sőt, alig hagytak meg valamit az eredeti szövegből, ezért az átdolgozáshoz is kellett volna engedélyt kapni a színháznak. Az pedig – ahogy fentebb írtam – szubjektív döntése a jogutódoknak, hogy megadják-e a hozzájárulást. Ha nem tetszik nekik a változtatás, akkor nem adják meg. Vagy feltételeket szabnak, vagy módosításokat kérnek.

Az engedély csak akkor tekinthető megadottnak, ha a felek meg tudnak állapodni, van egy olyan változat, amit a jogosult el tud fogadni.

Az mindegy, hogy a felhasználó mindent megtett-e annak érdekében, hogy az engedélyt beszerezze. Végső soron az engedély hiánya mindig a felhasználó kockázata. Ha bármilyen okból nincs engedély, és mégis megtörténik a felhasználás (jelen esetben: bemutatják a módosított szövegű darabot), akkor a felhasználó jogsértést követ el.

A hírek szerint az aláírt szerződés tartalmazott egy olyan feltételt, miszerint a szövegkönyvet a jogutódok szövegszerűen átnézik és jóváhagyják. A Mohácsi-fivérek formabontó alkotási folyamatának lényege viszont saját elmondásuk szerint, hogy a szövegkönyv az utolsó pillanatig alakul.

A színház tehát a rendező módszere ismeretében egy nem kivitelezhető feltételt vállalt a szerződésben.

Ez a kellemetlen helyzet jó eséllyel kivédhető lett volna, ha a próbafolyamat előtt olyan felhasználási szerződést írnak alá a felek, ami a gyakorlati lehetőségekhez, a rendezés, és az előadás tényleges körülményeihez igazodik.

Egy felhasználási szerződésbe olyan feltételeket érdemes írni, amit a felhasználó színház tartani tud, és ami nem veszélyezteti, sőt, inkább biztosítja a darab bemutatását.

Mivel a nyíregyházi bemutató esetében az utolsó percben derült ki, hogy a szövegkönyv jogosulti „jóváhagyása” elmarad, ez sajnos a színház kárára esett. Ez azonban megfelelő  felhasználási szerződéssel egy következő darab esetében már elkerülhető lehet.

[1] http://www.moriczszinhaz.hu/2019/09/sajtokozlemeny-delila-elmarado.html#

[2] Balogh Gyula, forrás: https://nepszava.hu/3049413_nem-teremor-vagyok-egy-szovegmuzeumban-interju-mohacsi-janossal

[3] Somos Ákos, forrás: https://wmn.hu/kult/51385-kie-a-mu–egy-letiltott-szinhazi-bemutato-margojara