Law and Society konferencia (2018) és IP

2018. június 7-10. között a kanadai Toronto (ott is a Sheraton Centre) adott otthont a Law and Society idei – minden eddiginél népesebb, kb. 2800 fővel megrendezett – konferenciájának. Ahogy az lenni szokott, ezen a széleskörű, a társadalomtudományok minden területét érintő rendezvényen a szellemi alkotások/szerzői jog is számos panelben helyet kapott. Nézzük, e témakörben milyen panelekre jutottam el.

Rögtön az első témába vágó panelt nekem volt szerencsém megszervezni. Nem meglepő módon szerettem volna még egyszer körbejárni a jogkimerüléssel kapcsolatos kutatásaimat, ám mindezt szerettem volna kiegészíteni további néhány nézőponttal, amelyek nem jelentek meg a könyvemben. Ennek eredményeként sikerült egybehívni európai és észak-amerikai kutatókat (Katja Lindroos Weckström, Shubha Ghosh és Aaron Perzanowski mellett ülhettem; sajnos Irene Calbolinak le kellett mondania az eseményt), valamint két előre felkért hozzászóló csatlakozott hozzánk: William Gallagher elnökként is eljárt, valamint Peter Yu.

Mezei Péter, Katja Lindroos és Peter Yu. Fotó: William Gallagher

Katja Lindroos Weckström a globális élelmiszerláncok szellemi tulajdonvédelmi (különösen védjegyjogi) kihívásaival kapcsolatos kutatásainak részeként arról tartott előadást, hogy a jogkimerülés intézményét igénybe lehet-e venni annak hagyományos szerzői jogi és iparjogvédelemi közegétől annak érdekében, hogy a globális élelmiszeripari folyamatokban az áruk szabad áramlása, a versenyjogi és a fogyasztóvédelmi elvek érvényesülhessenek. Sorban másodikként jómagam az Európai Unió Bíróságának jogkimerüléssel kapcsolatos joggyakorlatát tekinttem át (lásd: Mezei_Exhaustion), és úgy érveltem, lassan e téren is olyan mátrix áll össze, mint a linkelés kapcsán, ahol lassan képtelenség előre látni a jogviták kimenetelét a számos egymásnak ellentmondó ítélet okán. Előadásomat végül is a folyamatban lévő uniós Tom Kabinet eljárás vizsgálatával zártam – és megpróbáltam egy-két ponton megjósolni az előzetes döntés tartalmát. (Amúgy fontos: végre megtaláltam a hivatkozási számát az eljárásnak: C-263/18!) Shubha Ghosh az egyébként Irene Calbolival együtt készített, lassan megjelenő, a jogkimerülést a szellemi tulajdonvédelem valamennyi területén áttekintő új kötetéről és kötetéből tartott előadást. Elsődlegesen a kötet kilencedik, “Exhaustion policy: challenges and choices” címet viselő, kitekintő fejezetéről beszélt elsődlegesen, azokról a nyitott kérdésekről, amelyek a szerzői jog és az iparjogvédelem területén jól láthatóak. Így a különböző bírósági ítéleteknek a piaci folyamatokra gyakorolt hatásáról (árdrágulás erősödő jogkimerülés mellett?), a regionális kontra globális jogkimerülés vitáról, versenyjogi/fogyasztóvédelmi kihívásokról. Végül Aaron Perzanowski, ugyancsak saját – Jason Schultz-cal közösen írt – könyvéből kiindulva járta körbe, milyen hatásai vannak a digitális társadalom fejlődésének a tulajdon, és különösen a szellemi tulajdon világára: mekkora szerepe van még a tulajdonnak az életünkben, illetve mennyire törnek előre a licencia alapú szolgáltatások, milyen hatásai lehetnek a dolgok internetének a mindennapjainkra, mennyire avatkoznak be a különböző gyártók a mindennapi privát életünkbe, mi minősülhet többszörözésnek (ide értve olyan elvetemült kérdéseket is, mint a licencia alapján ültetett gabona termésének az újbóli elvetését – igen, ez komoly jogi kérdés az Egyesült Államokban), és még sorolhatnám. Valamennyi előadás végső soron azt vizsgálta, hogy a tulajdon koncepciójának mi a jövője, és ennek farvizén mit tehetnek a vásárlók a különböző termékekkel/árukkal/művekkel, amelyeket a jogszerű piacon szereztek be.

A második panel, amelyre eljutottam, nem direktben szellemi alkotásokkal foglalkozott, hanem kulturális kérdésekkel. A graffitikkel összefüggésben igazán érdekes következtetést fogalmazott meg Pascale Chapdelaine: az alkotóval szemben a társadalomnak kell nagyobb szabadságot biztosítani a nyilvános helyen elkészített graffitikkel kapcsolatban, egészen pontosan fixen garantálni kell az olyan elvek érvényesülését e téren, mint a bennefoglalt engedély, fair use/fair dealing, panorámaszabadság és részletes joglemondás. (Igaz, hogy e doktrínák egy része nem klasszikus európai gondolat, a következtetés figyelemre méltó.) Ugyanebben a panelben végighallgattam még egy előadást a jog muzikalitásáról (akármilyen furcsa is, nem csak a zene jogi vonatkozásairól, hanem a jog zeneiségéről is vannak kutatások a világban), egy prezentációt a múzeumok, kultúra és a jog világáról, egyet a kínai kulturális örökségről, egy továbbit az esztétikáról. Így utólag az első előadás után mehettem volna tovább…

A harmadik panel már sokkal jobban feküdt, még akkor is, ha két előadó sem jött el. Maradt négy, és azok igazán érdekesek voltak. John Tehranian a szerzői jog világában megfigyelhető egyenlőtlenségekről, avagy Laura Mulvey kifejezésével élve, a “férfi bámészkodásról” (“male gaze”) tartott előadást, színes példákat hozva a filmek világából, avagy a híres “Charging Bull” döntést idézve. Catherine Kelly (Robert Burrellel közös) cikkét ismertette, amelyben a brit történeti tapasztalatokat ismertette az innováció fejlesztését célzó díjak és egyéb állami juttatások témakörében. Rendkívül érdekes volt hallani, hogy milyen “jogon kívüli” megoldásokkal igyekeztek a britek az Egyesült Királyságban, Ausztráliában és a jelek szerint legalább még Jamaikában is befolyásolni a hagyományosan szabadalmi jog területére tartozó fejlesztéseket. Emmanuel Kolawole Oke az Afrikai Unió által 2016-ban megálmodott (de életre még nem keltett) Pán-Afrikai Szellemi Tulajdonvédelmi Hivatal alapszabályának emberi jogi szempontú hiányosságaira hívta fel a figyelmet. Végül Robert Burrell (Kimberlee Weatherallal közös) tanulmányáról beszélt, amelyben a védjegyjog és a pszichológia összefonódásaira fókuszáltak, és azt vizsgálták, miként befolyásolhatók a fogyasztók pszichológiai eszközökkel a védjegyekkel védett (és épp ezért bármikor egy másik termékkel összetéveszthető) áruk vásárlásakor.

A következő panel a szellemi tulajdonvédelmi peres eljárásokkal kapcsolatos előadások kaptak helyet. Az első előadó, sajnos, ismét nem jött el, pedig ő hozott volna egyedül védjegyes témát. Így ténylegesen elsőként Sarit Mizrahi foglalta össze – privát véleményem szerint az általam eddig látott legfantasztikusabb prezentációval – a felhő alapú szolgáltatások szerzői jogi felelősségével közvetlenül vagy közvetve kapcsolatba hozható kanadai joggyakorlatot. Másodikként Mark Bartholomew a John Tehraniannal közösen írt, még work-in-progress, tanulmányát ismertette, amelyben a szabadalmi jog világából a szerzői jog világába analógia útján átemelt doktrínák amerikai tapasztalatait foglalják össze. Bár a programban nem szerepelt, nagyon jó, hogy Alexandra George csatlakozott a panelhez, mivel egy sokáig általam is követett témakörről, a szerzői jogsértéssel az Egyesült Államokban megvádolt nem amerikai állampolgárok kiadatásáról tartott előadást. Hallhattunk tőle a brit/ausztrál Hew Griffiths ügyéről, az angol Richard O’Dwyer kiadatási eljárásáról, Kim Dotcom kálváriájáról és a KickAssTorrents alapítójának, az ukrán Artem Vaulinnak lengyel hatóságok általi kiadásáról. (Jelenleg az ügy fellebbezés alatt áll.) Végül Lung-Sheng Chen és egy pontosabban be nem mutatott Paul nevű úr egyaránt szabadalmi peres kérdésekről (kártérítésekről és a szabadalmi peres Szövetségi Legfelsőbb Bíróság általi befogadásáról) ismertették kutatásukat. Utóbbi esetben nagyon érdekes megállapítás volt, hogy minél több amicus curiae levelet adnak be egy jogeset kapcsán a Legfelsőbb Bírósághoz, annál valószínűbb, hogy a bírák befogadják az ügyet.

Végül még egy érdekes szellemi tulajdonjogi panelben volt szerencsém részt venni a konferencia utolsó napján, amely – térben és időben is sokfelé kalandozó – komparatív előadásokat tartogatott. Elsőként Lucero Ibarra Rojas tartott előadást egy egyetemi kutatási programról, amelynek keretében egy mexikói közösség “élő alkotmányának” fejlesztése keretében a közösség szellemi tulajdonvédelemmel kapcsolatos keretrendszerét is igyekeztek kialakítani. A rendkívül színes, társadalmi/alkotmányos irányból közelítő előadás végső megállapítása szerint a kis közösségen belül a szerzői jog messze nem részesülhet olyan szintű elismerésben, mint ahogy az egyébként a nemzetközi és nemzeti keretekből következne, mivel a népcsoporton belül a “communitrian”, vagyis közösségcentrikus megközelítés már eleve kizárja az egyéni jogok kizárólagos érvényesülését, egyúttal minimumelvárásként fogalmazza meg a közösség érdekeinek az elsődlegességét. Laura Ford a modern szerzői jog (és általában véve a szellemi alkotások jogának) a római jogi gyökereivel kapcsolatos work-in-progress könyvéről, és annak főbb megállapításairól beszélt. Bár e témakört illetően idehaza viszonylag egyértelmű elutasító álláspont az uralkodó, Ford előadásában lépésről-lépésre levezette, hogy a XVIII. századi angol copyright rendszer kialakulását miképpen határozták meg a római gyökerek (visszafelé: pátensek, writek, charterek, normann hódítás, római hagyományok francia területeken és hoppá, máris ott vagyunk a római jognál). Igaz, és ezt szóban jeleztem is, e formai levezetés helytálló is lehet, de a tartalmi vizsgálat sem maradhat el. A jelek szerint azonban erre is van válasza, így az elvileg jövőre megjelenő könyvre nagyon kíváncsi leszek. Végül Si-Yu Chen ismertette elméleti és empirikus kutatásainak eredményét abban a tárgyban, hogy vajon jó megoldás-e a földrajzi árujelzők védjegyjogi törvény (Lanham Act) alapján történő védelme az Egyesült Államokban. Ehhez három nagyon érdekes példát (darjeeling tea, Champagne pezsgő és kolumbiai kávé) hozott, azok kapcsán pedig számos érdekes felmérésen keresztül igyekezett a fogyasztói attitűdöket lemérni.

Az LSA 2018 ezzel végetért számomra. A konferencia jövőre Washington D.C.-ben lesz, nem hiszem, hogy eljutnék majd oda, de akit érdekel, íme a link. Ja, és még lesznek képek, amint a helyi internet nem akadályozza meg azoknak a telefonomról történő lementését (és tömörítését).

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.