Fény és árnyék – középosztály és szerzői jog

A múlt héten volt szerencsém eljutni Kína egyik nagy, de nem a legnagyobb, városába, Csungkingba (angolul Chongqing, a kínaiak csak így ejtik: Csuncsin), hogy az ottani Southwest University of Law and Politcal Sciences falai között nemzetközi szerzői jogi előadásokat tartsak 50 hallgatónak. Amit tapasztaltam, az nem csak a kínai fejlődés ütemét igazolta, de a magyar visszafejlődés ütemét is.

A csoportom egyik része

Mindenekelőtt az oktatásról: a Magánjogi és Üzleti Jogi Kar professzora, Qin Jie meghívására érkeztem a városba, hogy a tavasszal futó nemzetközi szerzői jogi kurzusán tartsak előadást a hallgatóinak. Személyükben az angol nyelv iránt érdeklődő, elkötelezett, alázatos, céltudatos és végtelenül udvarias embereket ismertem meg. A négy napos előadás-sorozat alatt megismerkedhettek a szerzői jog nyugati fejlődési trendjeivel, a nyilvánossághoz közvetítés nemzetközi és összehasonlító jogi kérdésivel, a linkeléssel, a szerzői jog nemzetközi magánjogi vonatkozásaival. Csoportom legaktívabb tagjainak a segítségével képet kaptam a kínai értékrendről, történelemről, kultúráról, a jelenlegi rendszer működésének pozitívumairól és itt-ott annak kritikájáról. Megismertem számos kínai írásjelet, vásároltam rendkívül igényes emléktárgyakat, és mindeközben a legtöbb helyen tényleges tisztaságot láttam, vidám embereket, tai chit gyakorlókat, kocogókat az utcákon és még folytathatnám. (És el lehet hinni, sokfelé jártam, nem csak a nyugatnak szánt szépet mutatták meg a vendéglátóim.)

Más szóval ez a kínai nem az „ócsó kis kínai” szinonímája. A kínai gazdaság szárnyal, az emberek pedig ráültek a fejlődés hullámaira, mindenki előre akar jutni. És bár egy 1.4 milliárd fős országban rengetegen élnek az átlagszínvonal alatt, a középosztály száma egyre csak nő. Az internetes cégek elburjánzottak. Volt szerencsém eljutni egy „internetes ipari parkba”. Amerre csak a szem ellátott, 10-20 emeletes épületek, rajtuk a cégek logói és nevei, jobbra-balra mindenféle, a cégre emlékeztető tárgyak (a ZDJ.com cég székházánál például a cég nevét adó, a „Journey to the West” című kínai film egyik fő karaktere, a Disznó mester figurája volt látható – a film a kínai történelem és kultúra egyik fontos eleméről szól, nem tudom, van-e magyar címe, igyekszek valamikor beszerezni). Az épületek nyugati mintára közös munkaszobákból, közösségi helyekből, társalgó és játszó sarkokból állnak – minden, ami a kreatív munkához kell. A ZDJ.com például védjegyoltalom igénylésében segít világszerte bárkinek (ügyfeleik egyelőre főleg kínaiak, de van már telephelyük az Egyesült Államokban és Kanadában is). Impresszív.

Kintlétem időtartamára esett az április 8-ai magyar országgyűlési választás, így nem jutottam el a szavazóhelyig. Ez van. Nem is erről akarok beszélni, hanem arról, hogy egy nyugaton sokak által lesajnált, de legkevesebb nem ismert (vagy félreismert) Kínából egy olyan országba érkeztem haza, ahol az ember a Figyelőben „A spekuláns emberei” (az eredeti weboldalt nem vagyok hajlandó belinkelni) címmel egy dilettáns (jelentése: „nem hozzáértő, felületes felkészültségű személy”) újságíró olyan listáját olvashatja, ami a legrosszabb időket idéző stílusban íródott, minden önálló (újságírói) gondolatot nélkülöz, destruktív és egyébként nevetségesen értelmetlen. Azon túl, hogy egy ilyen lista minden ÉRTELMES embert felháborít (tehát vállalom: aki ezt nem találja felháborítónak, azzal komoly bajok vannak), van egy olyan eleme, amit a szerzői jogot művelő emberként szakmai sértésnek veszek.

Boytha György

El a kezekkel Boytha Györgytől. A magyar szerzői jog történetének egyik legnagyobb hatású, nemzetközileg végtelenül elismert embere volt ő (bármerre járok, és beszélgetek a nemzetközi szerzői jogról, két ember nevét mindenki egyből emlegeti a magyarok közül – a másik Ficsor Mihály), WIPO szerzői jogi alelnöki tisztségén túl kimagasló, polgári értékrendet tükröző tudása, szakmai szempontból pedig számos nyelven íródott több mint száz publikációja mind azt mutatja, hogy ő pont egy olyan középosztálybeli ember volt, aki többek között a szerzői jog, és annak „álcája mögött” a magyar kultúra fejlődéséért dolgozott. Ha valaki ezt előzetes utánajárás nélkül kétségbe vonja, akkor arra valóban tökéletesen illik a dilettáns újságíró megjelölés.

Egy ilyen lista úgy, ahogy van csak a rombolásra alkalmas. A szomorú, hogy nem csak politikai értelemben. Ebben az országban a politika már jó ideje csak rombol. Amiért ez a lista kiváló példaként szolgál, az a magyar kultúra elsivárításának a vágya. A jelenlegi rendszer ugyanis pont annak a középosztálynak a gyengítésén munkálkodik, amelynek egyébként a kultúra fejlődése nagyban betudható. Ha egy ország rendszerében a cél nem más, mint az értékteremtő réteg elsorvasztása, az hosszú (bár végül jól láthatóan már rövid) távon is egyetlen eredményre vezethet: a versenyképesség elvesztéséhez. Egy ÉRTELMES gondolkodású államvezetésnek ugyanis fel kellene fognia, hogy az egymással versengő gondolkodás a fejlődés egyik motorja. Minél több embernek van önálló véleménye és ötlete, annál több lehetőség nyílik a kreatív és sok esetben pénzügyileg sikeres alkotás, találmány vagy egyéb jogvédett tartalom kialakítására. És fordítva: minél kevesebb a megszólalás lehetősége (ide értve azt is, ha az emberek már megszólalni sem mernek, pedig felület volna rá), annál kevesebb érték képződik egy országban. Ezt kellene esetleg minden valamire való kultúrális vezetésnek figyelembe vennie. Sosem a rövidtávú előnyökre, hanem a hosszútávú célkitűzések megvalósítására kellene koncentrálni.

Sajnos ezt én idehaza nem látom. Kínában láttam. És ennyire egyszerű, melyik ország fejlődik sokkal jobban. (És aki azt hinné, hogy a blogunk politikailag elkötelezett, „spekuláns ügynök” oldal, csalódni fog. Tessék utánajárni: mi szakmailag elkötelezett, értékteremtő és értelmes emberként gondolkodó csapat vagyunk.)

One thought on “Fény és árnyék – középosztály és szerzői jog”

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük