Másodfokon is döntés született a “Blurred Lines” ügyben

2018. március 21. napján megszületett a másodfokú ítélet is a Blurred Lines ügyben. Vajon fenntartották az elsőfokú, elmarasztaló döntést? Annyit már most elárulhatunk, hogy a bíróság megosztott volt a kérdésben.

Emlékeztetőül, az elsőfokú ítélettel kapcsolatos bejegyzésünkben  a Pharrell Williams, Robin Thicke és T.I. által szerzett és előadott “Blurred Lines” illetve a Marvin Gaye “Got to give it up” című dalok hasonlóságának kimondását, és a jogsértés megállapítását túlzottnak éreztük, az eset megítélését pedig a peres eljárás során, a tanúvallomásokról készült videofelvételek megtekintése sem tette egyértelműbbé.

forrás: vevo.com

A jogorvoslati eljárásban eljáró tanács az elsőfokú döntést érdemi megállapításai vonatkozásában helybenhagyta, bár bizonyos további kérdésekben (mint a járulékos felelősség kérdése) megváltoztatta az eredeti ítéletet. Vagyis  a “Blurred Lines” immár a második bírói testület előtt vérzett el, és bár az alperesek viszonylagos magabiztossággal álltak eredetileg az ügyhöz, a jogsértés megállapítását, és az ezzel járó, szignifikáns kártérítés megfizetését végül nem sikerült elkerülniük.

“The panel affirmed in part and reversed in part the district court’s judgment after a jury trial, ruling that plaintiffs’ song »Blurred Lines« infringed defendants’ copyright in Marvin Gaye’s song »Got To Give It Up.«

A bíróság álláspontja szerint tehát a két dal között olyan szignifikáns és objektív hasonlóság van, amelynek nem lehetett eredője önálló alkotó tevékenység, hanem alperesek azonosítható módon Gaye művéből emeltek át, amely felhasználáshoz nem szerezték be a jogosult engedélyét, ezáltal jogsértést valósítottak meg.

Különösen érdekes ugyanakkor, hogy Jacqueline H. Nguyen bíró különvéleménnyel élt, egészen más, mind az elsőfokú, mind a másodfokú döntés viszonylatában éles kritikát megfogalmazva.

The majority allows the Gayes to accomplish what no one has before: copyright a musical style. “Blurred Lines” and “Got to Give It Up” are not objectively similar. They differ in melody, harmony, and rhythm. Yet by refusing to compare the two works, the majority establishes a dangerous precedent that strikes a devastating blow to future musicians and composers everywhere.

Nguyen bíró – magát az ítéletet is megszégyenítő alapossággal – elemzi a két dal hasonló, vagy hasonlónak vélt zenei elemeit. Meglátása szerint a két mű mind melódiájában és harmóniájában, mind pedig ritmusában azonosítható eltéréseket mutat, amelynek következtében objektív hasonlóságuk nem állapítható meg, vagyis a két dal között nem történt olyan mértékű átvétel, amely szerzői jogi relevanciával bírna. Álláspontja alapján a másodfokú döntés nincs összhangban a szerzői jog az Egyesült Államok Alkotmányában deklarált céljával, mivel a kizárólagos jogok hatályát kiterjeszti a zenei stílusra, ezáltal közvetetten az ötletre is.

The Gayes don’t contend that every aspect of “Blurred Lines” infringes “Got to Give It Up.” Rather, they identify only a few features that are present in both works. These features, however, aren’t individually protectable. And when considered in the works as a whole, these similarities aren’t even perceptible, let alone substantial.

Az eset megítélése koránt sem volt tehát egyértelmű, mindkét oldal vonultatott fel megalapozott és kevésbé erős érveket is. Bárhogy is, az üggyel kapcsolatban valóban inkább szigorú ítélet született, és egyetértve Nguyen bíró gondolataival leszögezhetjük, hogy a jövőben születendő alkotásokra nézve a megállapítások, illetve azok következtében a gyakorlat ilyen irányú alakulása komoly kihívásokat is jelenthet majd.

A bejegyzés borítóképe a vulture.com oldalról származik.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.