Nyilvánossághoz közvetítési morzsák az EUB-tól #11: ITV v. TVCatchup #2

Kifogyhatatlan tárháza az uniós esetjognak a nyilvánossághoz közvetítés vagyoni joga. Igaz ez annak ellenére is, hogy az e sorban tizenegyedikként bemutatott jogeset marginálisnak tűnik az eddigiekhez képest. Hogy ez miért nem teljesen igaz, rögtön látni fogjuk. ITV v. TVCatchup #2.

Az alapul szolgáló jogesetről már korábban beszámoltunk, így a tényállás ismertetését ezúttal megspórolnánk. Ami ugyanakkor releváns: az EUB korábbi előzetes döntését követően hozott tagállami bírósági ítélet megerősítette a TVCatchup által elkövetett jogsértést, ám az is megállapításra került, hogy három közszolgálati csatorna (ITV, Channel 4 és Channel 5) programját szabadon továbbközvetíthette a TVCatchup. Erre a brit szerzői jogi törvény 73. cikk (2) bekezdés b) pontja és (3) bekezdése adhat alapot, miszerint

“(2) Nem minősül a sugárzott művön fennálló szerzői jogok megsértésének
(…) (b) ha a művet abból a célból sugározzák, hogy azt a vétel területén vezetéken továbbközvetítsék, továbbá ha az valamely minősített szolgáltatás részét képezi.
(3) Nem minősül a sugárzott tartalom részét képező valamely művön fennálló szerzői jog megsértésének, ha az említett tartalmat abból a célból sugározzák, hogy azt a vétel területén vezetéken továbbközvetítsék […]”

A brit Court of Appeal (England & Wales) polgári tanácsa által kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárás keretében több kérdés közül végül az alábbira adott kizárólagosan választ az EUB. A feltett kérdés a következő volt:

“Vonatkozik‑e a hivatkozott kifejezés (1) olyan rendelkezésekre, amelyek megkövetelik a kábeles hálózatoktól, hogy azok bizonyos közvetítéseket továbbközvetítsenek, vagy (2) olyan rendelkezésekre, amelyek engedélyezik a közvetítések kábel útján való továbbközvetítését a) amennyiben a továbbközvetítések egyidejűek, és azok arra a területre vannak korlátozva, ahová a közvetítéseket vételre szánták, és/vagy b) amennyiben a közvetítések továbbközvetítése eredetileg olyan csatornákon történik, amelyekre bizonyos közszolgáltatási kötelezettség vonatkozik?”

Más szóval vajon szabad felhasználás engedhető-e abban az esetben, ha közszolgálati csatornák programjai kerülnek (az eredeti sugárzás helyén) szimultán továbbközvetítésre?

Az EUB az e kérdésre adott válaszában egyrészt tisztázta, hogy a “kábelhez való hozzáférés” és a “vezeték útján történő továbbközvetítés” egymástól eltérő fogalmakat takar, és audiovizuális tartalmak közvetítésére csak az utóbbi vonakotik (19. pont). Az InfoSoc-irányelv vezeték útján történő továbbközvetítésre vonatkozó rendelkezései ugyanakkor nem érintik az uniós jog korábban elfogadott rendelkezéseit, különösen a Műhold-irányelv előírásait. (20. pont) Ez utóbbi jogforrás azonban az alapul fekvő jogvitában egyáltalán nem alkalmazható. A Műhold-irányelv ugyanis csak a határokon átívelő közvetítésekre vonatkozóan irányadó, a jogvita azonban kifejezetten egy tagállam területét érintette. (21. pont)

Az előzetes döntés legfontosabb gondolatai azonban csak ezt követően jönnek. A Bíróság ugyanis megerősítette, hogy az irányelv a szerzői jogosultak magas szintű védelmére épít, és ezért többek között úgy látta, hogy a nyilvánossághoz közvetítés vagyoni jogát tágan kell értelmezni. A szimultán internetes továbbközvetítések is ezért illeszthetők e vagyoni jog alá. (22-23. pontok) E jogok alól az InfoSoc-irányelv az 5. cikkben korlátozások és kivételek bevezetését teszi lehetővé. Az alapul fekvő jogvitában azonban olyan felhasználásra került sor, amely egyik korlátozás vagy kivétel alá sem illeszthető be. (24-25. pontok) Újabb korlátozások vagy kivételek bevezetésére ugyanakkor más rendelkezések alapján nincs lehetőség. Épp ezért döntött végül úgy a bíróság, hogy

a 2001/29 irányelv 9. cikkének olyan értelmezése, amely az az alapügyben szóban forgóhoz hasonló továbbközvetítést, az ezen irányelv 5. cikkében foglaltaktól eltérő esetekben, a szerzők hozzájárulása nélkül is lehetővé teszi, nemcsak e 9. cikk célkitűzésével volna ellentétes, hanem ezen 5. cikk kimerítő jellegével is, így az ilyen értelmezés veszélyeztetné az említett irányelvnek a szerzők magas szintű védelmének létrehozására irányuló fő célkitűzésének megvalósítását. Ebben a tekintetben nincs jelentősége annak, hogy az oltalom alatt álló művek eredeti sugárzására közszolgáltatási kötelezettségek alá tartozó televíziócsatornákon került‑e sor, vagy sem. A 2001/29 irányelvben ugyanis nincs olyan jogalap, amely azt indokolná, hogy e csatornák tartalmának alacsonyabb szintű oltalmat biztosítsanak.

Az EUB végső konklúziója tehát, nagyon helyesen, az, hogy a szerzői jogi szabályozás szempontjából semmi jelentősége annak, hogy közszolgálati vagy kereskedelmi csatorna műsora került-e továbbközvetítésre.

A döntéssel kapcsolatosan lásd a Kluwer Copyright Blog elemzését.

Kommentek:

komment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.