Hírmorzsák #2.2
Mi az, hogy méltányos díjazás az InfoSoc-irányelv szerint? Ugrásra kész kínai szerzők. Csodalámpát Jammie-nek! Netflix ante portas. Dupla védelmi idő a hangfelvételeknek Kanadában? – Hírmorzsák #2.2.
Mi az, hogy méltányos díjazás az InfoSoc-irányelv szerint? – 2010 végén hozta nyilvánosságra ítéletét az Európai Unió bírósága az ún. Padawan ügyben, ahol egyszer már alaposan körbejárták a bírák az InfoSoc-irányelv 5. cikk (2) bekezdés b) pontja alapján a magáncélú másolatok készítésére alkalmas adathordozók után fizetendő méltányos díjazás (idehaza üreshordozó díj) kérdését. Az osztrák Legfelsőbb Bíróság (OGH) az Amazon és az AG közös jogkezelő között előtte folyó eljárásban most mégis az Európai Unió Bíróságához fordult előzetes döntéshozatali eljárás céljából. A kérdések egy része nagyjából megegyezik a Padawan ügyben már eldöntöttekkel, vagyis hogy a méltányos díjazás a kizárólag magáncélú másolásra szolgáló hordozók után fizetendő, vagy valamennyi hordozó után fizetni kell, még akkor is, ha azt esetleg cégek veszik is meg. (A pontos kérdés azonban nem egyezik meg szó szerint a Padawan ügyben előterjesztettel, ezért a bíróságnak erre valószínűleg érdemben kell reagálnia.) Az OGH arra is kíváncsi, hogy a méltányos díjazás akkor is jár-e, ha a közös jogkezelő a beszedett jogdíjat törvényi rendelkezésnél fogva nem a jogosultaknak, hanem szociális és kulturális intézményeknek utalja. Végül az is érdekes kérdés, hogy a méltányos díjazás akkor is fennáll-e, ha a hordozó után a méltányos díjazás egy másik tagállamban – „jóllehet alkalmasint az uniós joggal ellentétes jogalapon” – már megfizetésre került.
Ugrásra kész kínai szerzők – Évek óta figyelemmel kísérem, miként erősödik a szerzői jog Kínában. Ez az ország hosszú ideje a szerzői (és talán ennél is jobban az iparjogvédelmi) jogsértések melegágya. A kínai gazdasági potenciál megerősödésével azonban egyre szembeötlőbb, hogy már nem csak jogsértésektől, hanem követelésektől is hangos Kína. A legújabb hírek szerint 37 kínai író perelte be az Apple-t azért, mert a cég ingyenes letöltést biztosít az Apple Store-ban a szerzők köteteihez. A szerzők között van az Index információi szerint Kína legismertebb bloggere, a képen látható Han Han „és a Man Ázsia irodalmi díj korábbi jelöltje Murong Hszüe-cun” is. Bár a pert – jó kínai szokásokhoz híven – Kínában, ezúttal Pekingben indították, miközben az Apple szerverei szerintem biztos, hogy nem Kínában találhatók, ami viszont így az alkalmazandó jog kérdését bonyolítja, kétségem nem fér hozzá, hogy a helyi protekcionizmusnak köszönhetően a bíróság a szerzőknek fog igazat adni. A hírről lásd még az 1709Blog bejegyzését.
Csodalámpát Jammie-nek! – Szegény Jammie Thomas-Rasset. Nem elég neki hogy 2007 óta fürdőzik a nem kért nyilvánosságban 24 dal illegális letöltése miatt, keresztülment már három esküdtszéki ítéleten, melyek közül még a legenyhébb is dalonként 9.250 dollárban szabta meg az általa fizetendő kártérítés összegét (a másik kettő esküdtszék 80.000, majd 62.500 dollárt talált megfelelőnek), hiába igyekszik Davis bíró önmérsékletre szólítani a hanglemezgyártók érdek-képviseleti szervezetét, a RIAA-t, azzal, hogy Thomas-Rasset számára még így is szigorú, 2.250 dolláros törvényes kártérítést ítél meg – a tartalomipar nem enged követeléséből. A TorrentFreak bejegyzése szerint legújabban a moziipari lobbiszervezet, az MPAA nyújtott be egy „amicus curiae”-t, vagyis az egyik fél érdekei mellett kiálló támogató nyilatkozatot, melyben azt jelzik, hogy a felperestől sosem követelhető, hogy aktív kárát igazolja, ha törvényes kártérítést kér (melynek keretszámai 750 és 30.000 dollár között mozognak, szándékos jogsértés esetén a maximum 150.000$). Persze, ez igaz is, viszont alkotmányos az, hogy az egyszeri emberrel szemben irgalmatlan összegű kártérítést szabnak ki egy csekély súlyú jogsértésért? Mert mondhat bárki bármit, lehet, hogy Jammie-től is beszerezték mások a letöltött dalokat, a hölgy akkor sem okozott 80.000 dolláros kárt a zeneiparnak egy-egy dal vonatkozásában. Davis bíró anno azt mondta, hogy a 2.250$ alkotmányos. Hiába, a RIAA fellebbezett ezzel a döntéssel szemben. Most mégis bízok benne, hogy a fellebbviteli bíróság ennek nem ad helyt.
Netflix ante portas – Megérkezett a Netflix Európába – írja az Index, illetve olvasható a Netflix blogján. Az amerikai cég Nagy-Britanniában és Írországban indítja be elsőként online filmkölcsönző szolgáltatását, ahol havi 5,99 fontos előfizetési díjért enged majd hozzáférést a tartalmakhoz. A lépés logikus – ezek az országok rendelkeznek még common law jogrendszerrel Európában (talán még Málta sorolható ide, de az piciny piac), vagyis a jogi bizonytalanságok itt voltak a legjobban kiküszöbölhetők. Hogy az első lépést újabbak követik-e, egyelőre kérdéses. A német közös jogkezelés elég szigorú, habár az lenne a legnagyobb felvevő piac a kontinensen. Csak reménykedni tudok, hogy idővel hozzánk is elér a cég, mert akkor végre fellendülhet az online kölcsönzés piacán is a verseny, ami csak jó a fogyasztóknak.
Dupla védelmi idő a hangfelvételeknek Kanadában? – 2011-ben az Európai Unió védelmi idő irányelvének a módosítása borzolta fel a kedélyeket (az enyémet legalábbis biztosan). A folyamatban lévő kanadai szerzői jogi reform kapcsán ezúttal Michael Geist tett közzé egy kiváló bejegyzést a blogján arról, hogy a kanadai törvényhozó a hangfelvételeknek kíván a meglévő 50 helyett 95 éves védelmi időt biztosítani. Ha ebből tényleg törvény lesz, kevés kiadó néhány dalra nagy jogot fog szerezni. E cégek hasznát pedig a kreatív fogyasztói társadalom, avagy épp a rádiók fogják kipengetni. Valahol persze logikus a védelmi idő folyamatos növelése (ez évszázados jelenség), de hogy lassan gátat kellene szabni ennek, az biztos. Hozzáteszem: az EU is csak 20 évvel hosszabbította meg a védelmi időt, s nem 45-tel, ahogy az a kanadaiak tervezik.
5 thoughts on “Hírmorzsák #2.2”