Breaking News: Schmitt Pál plagizált?

A HVG.hu információi szerint Dr. Schmitt Pál, Magyarország államfője feltehetőleg plagizált 1992-ben megírt doktori értekezésének elkészítésekor. Ha bebizonyosodnak a HVG állításai, az államfő szerzői jogsértést követett el, habár az ebből fakadó követelés már elévült, ezért bíróság előtt nem érvényesíthető. Erkölcsileg viszont jelentős válaszút előtt áll Schmitt Pál.

Természetesen aki a teljes történetre kíváncsi, látogasson el a  HVG honlapjára. Én e helyütt egy breaking news-hoz illő rövid szerzői jogi elemzést kívánok lejegyezni. Ehhez álljon itt egy fontos bekezdés az eredeti cikkből:
“Schmitt Pál 1992-es disszertációját Nikolaj Georgiev [sic!] dolgozatával összevetve jól látható, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) 1990 és 2010 közötti elnöke szinte szó szerint, vagy némileg módosítva vett át hosszú mondatokat, bekezdéseket (számításaink szerint összesen mintegy 180 oldalnyi terjedelemben). Sőt, Schmitt közel egyoldalnyi szöveget a bolgár sportkutató, Hristo Meranzov és Georgijev 1985-ben megjelent, Analysis of the Olympic Programme (Az olimpiai program elemzése) című munkájából emelt át.”

Amennyiben a fenti állítás helytálló, akkor hazánk államfője közkeletűen szólva plagizált 1992-ben. A plágium más szerző művének sajátként való feltüntetését jelenti. Amennyiben e cselekmény szándékosan történt és a szerzői jogosultnak vagyoni hátrányt okozott, akkor hazánk Büntető törvénykönyvének 329.§-ában foglalt bitorlás bűntette is megvalósult.

Forrás: Köztársasági Elnök Hivatala

A jogsértés kiváló bizonyítéka lehet, hogy a disszertáció láb- vagy végjegyzeteket sem tartalmazott. A HVG szerint “így nem derül ki az sem, hogy idéz-e egyáltalán, és ha igen, mit idéz Georgiev könyvéből.” E megjegyzés elméletinek tűnik, mivel az idézésnek [mivel az esemény még az előző szerzői jogi törvény hatálya alá tartozott, ezért ezzel kapcsolatban lásd: 1969. évi III. törvény, 9.§ és 17.§; a jelenleg hatályos szerzői jogi törvényben pedig lásd: Szjt. 34.§ (1) bekezdés] formai kelléke a forrás pontos megjelölése, ha azonban ez megtörténik, az idézés még akkor sem feltétlenül jogszerű, az ugyanis tartalmi elemzést is igényel.

Más szóval az idézés minden esetben egy csekélyebb rész – eredetivel megegyező – felhasználását jelentheti. A szerzői jogi törvény lehetőséget teremt “átvételre” is [az 1969-es Szjt. végrehajtási rendeletének 14.§ (2) bekezdése (keresem a linket!); ma: Szjt. 34.§ (2) bekezdés], amely nagyobb terjedelmű anyagok elsősorban tudományos célú felhasználását takarja. Az átvétel sem jelentheti azonban (a másodlagos mű 85%-át kitevő) 180 oldalnyi anyag feldolgozását. Ez tartalmilag egyszerűen túl sok. A forrás pontos megjelölése nélkül pedig formailag is jogellenes.

Az előzőekben a releváns szabad felhasználási eseteket említettem röviden. Ezek keretében nem lenne szükség a szerző engedélyére és díjfizetésre. Minden más cselekmény, ami a szabad felhasználások határain túl terjeszkedik, engedélyköteles felhasználás. A Schmitt Pál által végzett tevékenység valójában átdolgozás [régen: 17.§ (3) bekezdés, ma: Szjt. 29.§]. Ez nem csak fordítást jelenthet (ahogy azt a törvény példaként hozza is), ide sorolható az eredeti mű tartalmának átalakítása, rövidítése, “magyarítása” is. Az átdolgozáshoz szükséges felhasználási engedély megkérése és a jogdíj megfizetése híján a felhasználás egyértelműen jogsértést jelent.



A legszomorúbb valójában az, hogy ilyenről beszélni kell. S hogy erkölcsileg miért is áll válaszút előtt az államfő? A HVG által is felhozott példa szerint Karl-Theodor zu Guttenberg német védelmi miniszterként közel egy éve “bukott le” plagizált doktori értekezésével. Guttenberg erkölcsileg indokolt döntést hozott akkor, mikor lemondott hivataláról. A köztársasági elnök az MTI-hez eljuttatott közleményében visszautasította a vádakat. A folytatás ennek ellenére vizsgálat lehet, amely végső esetben az Elnök úr doktori fokozatának visszavonását is eredményezheti.

A HVG.hu cikkét a Népszabadság is átvette, s az Index, az [origo], a Gépnarancs, illetve a Délmagyarország online felületén is olvashatunk róla.

A bejegyzésem felkerült a HVG napi merítésébe, a Mandinerre, és az Eduline oldalra is, sőt néhány blog is hivatkozik rá (így az Így írnánk mi és a Vastagbőr blog).

Update #1: Január 18-án a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában Schmitt Pál köztársasági elnök úr visszautasította a plágium vádakat. Íme az ezzel kapcsolatos HVG és Index cikk.

Kommentek:

komment

33 gondolat “Breaking News: Schmitt Pál plagizált?”

  1. Póth Máté says:

    Szia Péter ! Nagyon jó cikk lett, bár eléggé sajnálom, hogy ilyesmi felmerülhet egyáltalán…

  2. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    Kedves Jorge! Elnézésedet kell kérnem, de a kommentedet töröltem. Ez a felület nem a szakmáé. Az általad tett kijelentés szerintem nem illik ide.
    Üdv,
    MP

  3. Jorge says:

    Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

  4. Lily says:

    Az elemzés kitűnő, az eset felháborító és egyben sajnálatra méltó.

  5. Névtelen says:

    Csak javítsuk a téves Nyikolaj Georgijev nevet! Helyesen: Nikolaj Georgiev. Mert ez bolgár név, nem orosz.

  6. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    Szia Máté! Kedves vagy, de a második gondolatodat fontosabbnak tartom…

  7. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    Igazából ugyanazt tudom mondani, mint Máténak fent, kár, hogy ilyenről kell beszélgetni.

  8. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    Kedves Névtelen!
    A megjegyzésed minden bizonnyal teljesen jogos. Georgiev úr nevét azonban a HVG cikkéből idéztem, ezért abba per pillanat nem kívánok belejavítani, de beleteszek egy figyelmeztetést a szövegbe.
    Köszönöm a jelzést!
    Üdv,
    MP

  9. Békés Gergely says:

    Kedves Péter,

    mivel a híradások szerint az "esemény" 1992-ben történ(hetet)t, ezért itt jó eséllyel a régi (1969-es) Szjt-t kell alkalmazni. Az ügy érdemét ez nem érinti, a hivatkozások viszont másként néznek ki: Szjt. 9.§ és 17.§ (1) bekezdése (idézés), illetve Vhr. 14.§ (2) átvétel.

    Üdv:

    Békés Gergely

  10. Dr. Kasza Péter Ferenc says:

    Szia!
    Azzal foglalkoztál, hogy milyen szintű tudományos írásokra vonatkozó szabályok alkalmazandók? Mindez még az 1985. évi I. törvény hatálya alatt történt, több helyen hivatkoznak a TE akkoriban hatályban lévő doktori szabályzatára is.
    Schmitt Pál címzetes egyetemi tanár. Számomra nagy kérdés, hogy visszavonható-e ez a címe, illetve van-e valami kötelezettsége az egyetemnek a gyanú formális eljárás keretében történő kivizsgálására. (Ennek hiányában az ügy esetleg eltussolható.)
    Az is megérne egy eszmefuttatást, hogy nálunk az SZTE-n ilyen esetben mi lenne a követendő út.
    Üdv,
    Kasza Péter

  11. Tóth Péter says:

    Kedves Péter,
    nagyon fontosnak tartom, hogy egy ilyen esetben lényegében egyáltalán nem szerzői jogi esetről van szó. A szerzői jog azért szól az idézés szabályairól, hogy megvédje az eredeti szerző munkáját és művével fennálló szoros viszonyát. Egy tudományos fokozat megszerzéséhez írt dolgozat esetében a plágium nem azért elfogadhatatlan, mert sérti az alkotót, hanem azért, mert az önálló kutatói-alkotói munka a társadalom és a minősítést adó intézmény részéről elvárás.
    Tehát szerintem csak látszólag szerzői jogi az ügy.
    Szia,
    Tóth Péter B.

  12. Vladár József says:

    Először Guttenberg is visszautasította vádat! Szalámitaktikával ismerte el aztán a plagizálást (az is kiderült, hogy nem ő írta a disszertációt), végül is le kellett mondania. Nyugaton ez már csak így megy: ha kiderül a disznóság, viselni kell a következményeket!

  13. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    Valami indig kimegy a fejemből… Azonnal korrigálom a szöveget.
    Köszönöm!
    Péter

  14. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    Szia Péter!

    Nem, nekem ezek nem jutottak eszembe. Abszolút szerzői jogi oldalról igyekeztem megközelíteni a kérdést, mert ez a blog arra szolgál. Az oktatásügyi kérdésekbe nem akarom beleártani magamat. Sőt, a doktori címének visszavonásáról sem kívánok véleményt formálni, mert nem tartozik rám. Erkölcsi véleményem van, de jogilag nem érzem kompetensnek magam arról nyilatkozni. De ha írsz róla egyszer, küldd már át, mert érdekel.

    Üdv,
    Péter

  15. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    Szia Péter!

    Köszönöm az értékes véleményt, amelyet az idézés formai követelményei vonatkozásában tökéletesen osztok. Névfeltüntetés, forrásmegjelölés, változtatás tilalma – ezek mind a szerzőt védik.

    Az idézés tartalmi követelményei fényében szerintem nehezen tagadható a "szerzői jogi érintettség". Az eredeti és a származékos mű fényében is vizsgált terjedelmi határok a többszörözés és az átdolgozás érintése miatt releváns kérdés. Az idézési (vagy átvételi) cél, amely jelen esetben a "tudományos kutatás" lenne, pedig azt biztosítja, ahogy te is írod, hogy a fokozatszerzési eljárás keretében önálló kutatói-alkotói munka (mű) szülessen. Ilyen esetben az idézés célja a saját gondolatok alátámasztása, igazolása, "a cél által szentesített terjedelemben".

    Ezért szerintem itt ténylegesen szerzői jogi kérdésről beszélhetünk, még ha ennek így 20 év távlatából inkább csak erkölcsi jelentősége van/ lehet, semmint jogi.

    Szép napot!
    Péter

  16. Kasza Péter Ferenc says:

    Szia!

    A facebookon leírtam a véleményem, igaz más megközelítésben: http://www.facebook.com/notes/p%C3%A9ter-ferenc-kasza/cui-prodest/302024513177064

    Számomra az is érdekes, hogy Schmitt társalgási szinten beszél franciául: http://www.mkogy.hu/internet/plsql/ogy_kpv.kepv_adat?p_azon=s059.

    Valószínű tehát, hogy nem ő fordította, sőt el tudom képzelni, hogy a fordító írta a dolgozatot és még maga az állítólagos szerző sem tudott arról, hogy 75%-ban fordítás az egész.

    Kasza Péter

  17. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    Köszönöm!

  18. Névtelen says:

    Létrejöhet a szerzői jog megsértése, ha a plagizált anyag nem jelenik meg a nyilvánosság előtt?
    üdv.Bikszády

  19. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    Kedves Bikszády!

    Ha jól értelmeztem a HVG cikkét, akkor Georgiev könyve elérhető a nyilvánosság számára. (Számomra erre utal az, hogy lausanne-i megjelenést említ a cikk, még akkor is, ha gépelték a kiadványt.) Ha – tegyük fel – a könyv meg sem jelent volna, akkor Georgievnek a műve első nyilvánosságra hozatalhoz fűződő jogát is megsértette (volna) Schmitt. Ez az eshetőség irreleváns, mert nyilvánosságra hozott kiadványról beszélhetünk.

    Köszönöm a kérdést még egyszer,
    Üdv,
    MP

  20. Bikszády György says:

    Kedves Péter!

    Igen, a könyv megjelent, de a diploma nem. Emiatt arra gondolok, hogy ebben az esetben nincs összefüggésben a plagizálás célja a haszonszerzéssel és az eredeti szerző sem szenvedett anyagi hátrányt.
    üdv

  21. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    Á, értem, hogy mire vonatkozik a kérdés.

    Igen, ez korrekt meglátás. A "bitorlás" bűntettének megállapítása feltételezi a vagyoni hátrány okozását Georgiev oldalán. Meglátásom szerint ez nehezen igazolható (mégiscsak egy írógéppel készített, Lausanne-ban megtalálható példányról beszélünk, melyet feltehetőleg Georgiev sem világszerte terjesztett). Ha jól emlékszek, a törzsszövegben a bűntett megállapítását csak feltételes módban írtam. Részben épp emiatt, s nem csak az esetleges bűncselekmény egyértelmű elévülése miatt.

    Üdv,
    MP

  22. Bikszády György says:

    Még valami, kedves Péter!

    Nem lehet, hogy ebben az esetben (Schmitt esetében) sima szabad felhasználásról van szó (Szjt. 34.§ ), felületesen végignéztem a tv.-t, de az átvétel terjedeleme nincs korlátozva. Ráadásul a közvetlen anyagi haszonszerzés sem kimutatható.
    Úgy érzem nem az elévülés miatt kell elvetni a bűncselekményt, hanem annak hiányában. Az erkölcsi vonatkozás persze fennáll.

  23. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    Kedves György!

    Az átvétel szabad felhasználási esetkörét a német ajkú országokban "tudományos nagyidézésként" is ismerik. Vagyis itt is az idézés a kulcsszó, ám nagyobb mennyiség is elfogadott tudományos célokra. A magyar Szjt. ezzel alapvetően azonos célokat szolgál. Tagadhatatlan, hogy a törvény szó szerint nem írja az átvehető oldalak számát, de ez irreális elvárás is lenne. A bírák feladata ennek az eldöntése. Meglátásom szerint 180 oldal sok. Még ha a gépelés (betűtípus, sortáv stb.) el is térhet a két kötetben, a 180 oldal Georgiev 400+ oldalas könyvében is sok, 25-30%…

    Amúgy érdemes egy pillantást vetni a 33.§ (2) bekezdésre is. Ezt "háromlépcsős tesztnek" hívják. Eszerint a szabad felhasználások szűk esetkörök (ez a szövegben nincs benne, valójában valamennyi elfogadott szabad felhasználás akkor tekinthető helyesnek, ha szűk hatókörű felhasználásokat fednek le), melyek nem sérelmesek a mű rendes felhasználására és indokolatlanul nem károsítják a szerző jogos érdekeit. Ha elfogadnánk, hogy az átvétel 180 oldalt is lefedhetne, akkor szerintem az átvétel már nem "szűk felhasználást" jelentene, mert ez egyszerűen sok.

    Remélem segítettem.
    Köszönöm a közös gondolkodást,
    Üdv,
    MP

  24. Névtelen says:

    A könyv angolul és franciául később megjelent!

    Cím Analysis of the olympic programme 1896-1996
    Documents of the Museum
    Szerzők Nikolaj Georgiev, International Olympic Committee, Olympic Studies Centre
    Kiadó International Olympic Committee, 1996
    ISBN 9291490199, 9789291490196
    Terjedelem 147 oldal

  25. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    Ez esetben a vagyoni hátrány kérdése egy fokkal relevánsabb, sokkal előrébb mégsem viszi az esetet. Köszönöm a hasznos információt.

  26. Bikszády György says:

    Kedves Péter!

    Vagyis, ahhoz, hogy megállapítható legyen mely törvényi esettel állunk szemben, egy esetleges perben a bíróság összehasonlítja a forrást és az eredményt, s majd a szövegértelmezés után foglal állást. Fentiek alapján elképzelhető olyan verzió, hogy a bíróság szerint Schmitt feldolgozásában az átvétel mennyisége szükségszerű volt, hiszen adat jellegű gyűjtés, míg a fennmaradó 30-40 oldal a lényegi elemzés?
    (Ez most attól független kérdés, hogy a saját szememmel láttam a HVG-n, hogy az átvett részletekben elemzés is van)
    Üdv.B.

  27. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    Kedves György!

    Igen, ez is korrekt meglátás. A ilyen esetekben a tények megállapítása bírósági feladat. Tagadhatatlan: én is "csak" a HVG anyagát láttam, vagyis nem volt lehetőségem a két kéziratot 100%-ban elolvasni, mégis szkeptikus vagyok atekintetben, hogy az átvétel bármiképpen is megállná a helyét ekkora terjedelem esetén. Ha a másodlagos mű adatokat tartalmaz, és az saját gyűjtés, nincs szó jogsértésről (mivel a "tények" nem részesülnek jogvédelemben). Amint azonban az adatok (tények) egy gyűjteményes műből erednek, akkor viszont ezt a gyűjteményes művet kellett volna a kötetben behivatkozni a lábjegyzetben.

    Üdv,
    MP

  28. Bikszády György says:

    Kedves Péter!

    Az cáfolhatatlannak látszik, hogy a Schmitt dolgozat egészen biztosan nem felelt meg annak a formai követelménynek, hogy a forrást a felhasználás helyén jelölje meg. Miután roham indult a TF-re a doktoriért, nem szántam rá magam, hogy belenézzek, de valaki azt mondta, hogy az a bizonyos 180 oldal amolyan olimpiatörténeti felsorolás, s csak a dolgozat vége a témának megfelelő önálló értékelés (ez meg tele van helyesírási hibával – szerinte). Ergo, ha nem fordítja le Scmitt és nem másolja be ezt a részt, csak hivatkozik rá, akkor is ugyanaz a konklúzió született volna, viszont jóval rövidebb lett volna a dolgozat, ami azért egy doktorinál elég snassz lehetett…
    Bíróság hozhat olyan ítéletet, hogy azért nem plágium, mert lényegtelen részlet került átvételre?
    üdv.B

  29. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    Kedves György!

    A 180 oldalnyi adat, információ attól válik szerintem szerzői jogilag relevánssá, hogy ezen adatok összegyűjtése, rendszerezése adatbázist keletkeztethet az eredeti szerző oldalán. Hogy ez "lényegtelen-e", az bírói mérlegelést igényelhet. Hangsúlyozom, magam sem olvastam el a két könyvet, nem is fogom, mert nem feladatom. Az a pár – habár tagadhatatlanul szelektív – oldalnyi összehasonlítás, ami a HVG-n megjelent, első pillantásra viszont nem tény/információ magyarításának tűnik.

    Üdv,
    MP

  30. Bikszády György says:

    Kedves Péter!

    Eltelt jó néhány nap a plágiumvád kirobbanása óta. Azóta kutakodom az üggyel kapcsolatban és a következőkre jutottam:
    Schmitt Pál dolgozatának címe: " Az újkori olimpiai játékok programjának elemzése", a címből pedig, az következik, hogy a programokról kell beszélni és hivatkozásképpen (nyilván terjedelem növelés érdekében is) szinte kötelező bemásolni a korábbi olimpiák programját, ami rendre megtalálható a hivatkozott jegyzőkönyvekben (és nyilván Georgiev munkájában is, mert az ő témája is ez volt). Mivel ez nyers fordítás, ezért aztán bírálható is a nyelvezete, de magyarázat lehet arra, miért egyezik Georgievével. Schmitt az akkor hatályos szabályok szerint járt el a források megnevezésben, ebből volt 21, amit ugyan szőrmentén említ a HVG, véleményem szerint lekicsinylően. Mindezek alapján a HVG megsértette Schmitt jó hírnévhez való jogát. Nem tudom, létezik-e még olyan, hogy hitelrontás, ha igen, ki lehet a HVG-vel szemben a felperes? Lehetek akár én is?
    Üdv.B

  31. Bikszády György says:

    Kedves Péter!

    Eltelt jó néhány nap a plágiumvád kirobbanása óta. Azóta kutakodom az üggyel kapcsolatban és a következőkre jutottam:
    Schmitt Pál dolgozatának címe: " Az újkori olimpiai játékok programjának elemzése", a címből pedig, az következik, hogy a programokról kell beszélni és hivatkozásképpen (nyilván terjedelem növelés érdekében is) szinte kötelező bemásolni a korábbi olimpiák programját, ami rendre megtalálható a hivatkozott jegyzőkönyvekben (és nyilván Georgiev munkájában is, mert az ő témája is ez volt). Mivel ez nyers fordítás, ezért aztán bírálható is a nyelvezete, de magyarázat lehet arra, miért egyezik Georgievével. Schmitt az akkor hatályos szabályok szerint járt el a források megnevezésben, ebből volt 21, amit ugyan szőrmentén említ a HVG, véleményem szerint lekicsinylően. Mindezek alapján a HVG megsértette Schmitt jó hírnévhez való jogát. Nem tudom, létezik-e még olyan, hogy hitelrontás, ha igen, ki lehet a HVG-vel szemben a felperes? Lehetek akár én is?
    Üdv.B

  32. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    Kedves György!

    Úgy látom, utóbbi üzenete kétszer jött át. Nagyon örülök, hogy ilyen alaposan elmélyedt a témában, természetesen a tények pontos ismerete szükséges ahhoz, hogy a helyzet megítélhető legyen. A források felhasználása kapcsán két fontos dologról kell beszélni: ha a forrás tényszerű, nem érdemel szerzői jogvédelmet. Ha azonban ezek a tények egy olyan szerzői műben jelentek meg, ahol azok összeállítása már egyéni-eredeti jellegű, akkor a forrás gyűjteményes műként védelmet élvez. És amennyiben az állítás beigazolódik, hogy 180 oldal abból a forrásból került átvételre, akkor az átdolgozás jogának a megsértése megáll. A fordítás "nyers" volta szerintem nem tekinthető relevánsnak, mivel ez is a forrás felhasználását jelenti. (A szerzői jogi törvény külön nevesíti az átdolgozásnál a fordítást, de nem tesz mellé jelzőt.) Az igazat megvallva azok a szemelvények, amelyeket a HVG honlapján láttam, számomra meggyőzőek, de tagadhatatlanul kiragadott részletek. Tehát valóban a teljes anyag pontos ellenőrzésére volna szükség. (Nem véletlenül tartanám indokoltnak, hogy a másodlagos művet vessék alá egy plágiumvizsgáló szoftveres vizsgálatnak.)

    A jó hírnév/hitelrontás kérdésköre nem a szakterületem, illetve ilyen ügyben nem érzem feladatomnak a véleményformálást. (Annál is inkább, mert a kérdést sokan igyekeznek politikai jellegűnek beállítani, ami talán igaz is, én viszont kizárólag szűk szakmai, szerzői jogi szemüvegen keresztül vizsgáltam a helyzetet. Ezen a körön kívülre nem is kívánok lépni.)

    Üdvözlettel,
    MP

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.