A kérdés talán csak az, hogy az adott évben épp meddig kell várni a következőre. A plagizálás követői pedig úgy tűnik, hogy egyre többen vannak, hiszen a névadó Schmitt Pál után, tavaly októberben jött például a méltán elhíresült nyúlfióka-ügy.
Az idei blogbejegyzésíró verseny két első helyezett pályamunkáját kövessék a dobogó harmadik fokára felérő Walsh Máté Gergely gondolatai a plágium témakörében. A szerzői jog egyik legizgalmasabb és legtöbb indulatot kiváltó problémája, talán éppen a vele kapcsolatban felmerülő számos jogon kívüli (kulturális, gazdasági, etikai, esetenként politikai)
Schmitt Pál köztársasági elnök úrral 2012. március 30-án az m1 riportere, Obersovszky Péter, 13 perces interjút készített. A riportot kizárólag szerzői jogi szemszögből szemlélve, néhány gondolatomat, aggályomat szeretném megosztani az olvasókkal. A riportban Schmitt úr elhárította a vádakat, jelezve, hogy legjobb tudása szerint írta meg
2012. január 11-én bombaként robbant a hír, hogy Magyarország államfője, dr. Schmitt Pál vélhetően plágium útján jutott 1992-ben kisdoktori címéhez. A HVG riportjával kapcsolatosan hosszasan értekeztem a kérdésről. Reméltem akkor, hogy a témát lezárhatom, mivel bár egyértelműen szerzői jogilag releváns tettről beszélhetünk, idehaza mindenki a
A héten komoly vihart kavart, hogy a HVG.hu cikke szerint hazánk államfője 1992-ben 180 oldalas terjedelemben használt fel részleteket egy bolgár szerző francia nyelvű könyvéből. Plágium vagy sem? Erről már írtam egy korábbi posztban. Nem sokkal később megkeresett a HVG.hu munkatársa, és interjút készített velem
A HVG.hu információi szerint Dr. Schmitt Pál, Magyarország államfője feltehetőleg plagizált 1992-ben megírt doktori értekezésének elkészítésekor. Ha bebizonyosodnak a HVG állításai, az államfő szerzői jogsértést követett el, habár az ebből fakadó követelés már elévült, ezért bíróság előtt nem érvényesíthető. Erkölcsileg viszont jelentős válaszút előtt áll