Law and Society 2021 (online)

A Law and Society éves konferenciája az egyik legnagyobb társadalomtudományi konferencia a világon. Élő rendezvény esetén általában egy nagy hotel összes konferencia-terme az LSA előadói rendelkezésére áll, és teremről-teremre járhatnak az érdeklődők mindenféle programokat meghallgatni. Szerencsém volt 2007-ben Berlinben, 2008-ban Montrealban (ekkor még nem blogoltam), 2010-ben Chicagóban (beszámolók itt, itt és itt), 2011-ben San Franciscóban és 2018-ban Torontóban részt venni és előadni az LSA rendezvényén. A 2021-es programra online (igaz, hivatalosan Chicagóban) került sor.

A pandémia megtette a hatását. Korábban rendre 6-8 IP panel között kellett rohangálni, alkalmasint olyan rosszul megszervezve, hogy egymás melletti szobákban azonos időben ment két releváns program is. Idén a másik véglet dominált: összesen két (na jó, talán három, de hajnali háromkor nem fogok konferenciázni) releváns panel volt egyáltalán, ami a szellemi tulajdonvédelemmel foglalkozott. Az egyiket Shubha Ghosh-sal közösen szerveztem, a másiknak pedig felkért a moderálására William Gallagher, a szellemi tulajdonvédelmi kollaboratív kutatási hálózat (CRN) vezetője, így mindkét panelt testközelből követhettem. Nézzük időrendi sorrendben.

Whose IP Is It? New Challenges to the Ownership, Use, and Control of Intellectual Property and Related Rights

Az első panel egy “vegyes csapatot” tartalmazott: olyan kollégákat, akik ugyan maguk nem tudtak panelt szervezni, de szerettek volna előadni. Szuper hír, hogy az eredetileg tervezett öt előadást mind fel tudtuk fűzni egy vezérmotívumra, ez pedig a szellemi tulajdonvédelmi vagy azzal szorosan rokonítható jogosultság/jogosultak kérdése. (Végül egy előadó nem tudott csatlakozni hozzánk, egy nappal a rendezvény előtt lemondta a részvételt, maradt négy előadó.)

Yue Zhang a kulturális örökség digitalizálás útján történő megőrzésének egy speciális aspektusát vizsgálta: vissza lehet-e juttatni ezen örökségi elemeket azon országokba, ahonnan ezeket – eredetileg gyarmatosító vagy más hatalmak – eltávolították. Yue amellett érvelt, hogy számos gazdasági, kulturális és geopolitikai okokból is nehéz lenne az ilyen visszajuttatás, s a problémák feloldásában a digitalizáció segíthet. (Egyébként ritka kivétel, de igenis előfordul ilyen visszajuttatás, lásd a benini bronz műalkotások példáját.) Matthew Morrison (akinek a prezentációjából látható a fenti kép) a “black music”/”fekete zene” (vagyis az afroamerikai kultúrkör zenei öröksége) szerzői jogi eszközökkel (is) történt kizsákmányolásáról tartott rendkívül izgalmas előadást. (A témakör viszonylag jól ismert zenei oldalról – a blues, a jazz és társai “fekete zene”, ám nagyon sokáig csak fehér emberek játszhatták azokat lemezre, illetve fehér producerek ténykedése mellett rögzíthettek afroamerikai zenészek lemezeket.) Konstantin Hondros a szerződések és szerzői jog keresztmetszetét illetően egy empirikus kutatásának az eredményeiről számolt be. Végül Serena Rodholm az amerikai őslakosokra nézve sértő vagy az ő örökségüket képező kifejezések védjegyjogi úton történő kisajátításával kapcsolatos amerikai fejleményekről beszélt (különösen a Washington Redskins NFL csapat névváltoztatásával kapcsolatos társadalmi és jogi kihívásokról). A panelt kiváló észrevételeivel és kérdéseivel Shubha Ghosh tette még élvezetessé.

Speaking to the Wall? Challenges of Exhaustion of IP Rights and the Right to Repair

A második szekció annyiban közelebb állt a szívemhez, hogy azt Shubha Ghosh-sal, aki ezúttal is “discussant”-ként vett részt az eseményen, közösen szerveztük 2020 ősze óta. Olyan kiváló szakembereket kértünk fel a szereplésre, akiknek az egyik szakterülete a jogkimerülés témaköre vagy annak egy felfutóban lévő – dogmatikailag azért nem túl erős lábakon álló – részeleme, a “right to repair”. Így Dana Beldiman (Anna Tischner társszerzősége mellett írt) kutatást prezentálta a kijavításhoz való jog gazdasági, és különösen fenntartható fejlődéssel kapcsolatba hozható kérdéseiről. Másodikként Leah Grinvald (akinek társszerzője, Ofer Tur-Sinai, végül is nem tudott jelen lenni az eseményen) ismertette az egészségügyi készülékek kijavításához fűződő gazdasági és (jog)politikai érvekre vonatkozó megállapításokat. Caterina Sganga és jómagam egy digitális jogkimerüléssel kapcsolatos, folyamatban lévő, az európai ás amerikai jogalkotást és joggyakorlatot szisztematikusan, összehasonlító módszerrel vizsgáló, és a belső ellentmondásokra a figyelmet felhívni szándékozó, de egyelőre írás alatt álló kutatásunkat prezentáltuk. Hiszünk ugyanis abban, hogy normatív, gyakorlati, értelmezési, érvelési és számos más probléma van azzal, hogy az Atlanti-óceán mindkét szélén súlyosan alábecsülik a digitális jogkimerülés indokoltságát. Végül Harkai István (a H2020-as projektben közösen lefolytatott) empirikus elemzésünket ismertette az egybegyűltekkel, annak is különösen a jogszerűen elért tartalmak másodlagos hasznosítására vonatkozó megkötések gyakorlati elemzésére fókuszálva.

2022-ben, ha minden jól megy, élőben és Lisszabonban folytatjuk!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük