Konferencián San Franciscóban

Egy éve annak, hogy a Law and Society éves konferenciáján előadtam Chicagóban. Ezúttal még távolabb jöttem, hogy az amerikai kollégákkal eszmét cseréljünk. Ezúttal felemás az érzés: a városért megérte, a rendezvényért kevésbé ennyit repülni. (Habár minden jó, ha a vége jó: az utolsó szekció nagyon jól sikerült.)

Igencsak meglepett, mikor ez előzetes programot olvastam, hogy rendkívül kevés szellemi alkotások jogával foglalkozó panelt szerveztek idén. (Idekint nagyjából meg is értettem, hogy az amerikaiak többsége ezúttal inkább Ausztráliába utazott egy egzotikusabb konferenciára.) Ennek is köszönhető, hogy a tavalyi több részből álló beszámolóval szemben ezúttal csak egy bejegyzést fogok készíteni. Összesen ugyanis két, előadásokból összeállított panel, és négy kerekasztal beszélgetés kapcsolódott a szellemi alkotások jogához. Ezek közül – egy kivételével – a kerekasztalok felejthetőnek bizonyultak. (Csupán egy megjegyzés: ezek az amerikai professzorok két nagy irányt favorizálnak manapság: a bennszülöttek kulturális örökségének szerzői jogi és védjegyjogi oltalma, valamint az empirikus felmérések segítségével folytatott kutatások. A négy panelből három is ezekről szólt.)

A fennmaradó két érdemi panelben elhangzó prezentációk közül pedig több is olyan témával foglalkozott, melynek se nem vagyok ismerője, se nem sorolható e blog témakörébe. Így egy úr az internetszolgáltatók felelősségének korlátozásáról beszélt becsületsértési ügyekben. Hogy ez hogy jön az IP-hez, nem tudom. Egy másik, svájci kolléga (Christoph-Beat Graber, őt már tavaly is hallottam) ugyancsak a bennszülöttek kulturális örökségéről beszélt (ha nem is értek hozzá, ez legalább érdekes volt). Egy hawai’i egyetemi professzor a kreativitás és a szabadalmi jog kapcsolatáról ismertette kutatásait. Az én panelem egyik előadója pedig a szabadalmak megsemmisítésére irányuló eljárások témájában folytatott empirikus felmérését prezentálta.

Azon előadások közül, melyekre komolyan vártam, szokás szerint nem hozott csalódást John Tehraniané. (Vele már harmadjára találkozok a Law and Society-n, ezt örömmel nyugtáztuk is a panel előtt). Ő ezúttal az Egyesült Államok alkotmányának első kiegészítésében szereplő szólásszabadság valamint a szerzői jog összefüggéseiről beszélt röviden. Ennek keretében színes példákat hozott (“azt, ha a nácik masíroznak Detroitban, leközlik az újságok, a Pentagon államtitkot tartalmazó papírjait is kiadják, de a bíróságok azonnal letiltják a szerzői jogilag védett kötetek engedély nélküli publikálását” – mondjuk valahol ez “evidens”, mármint a szerzői jognak ez egy velejárója, de a gondolatnak inkább a mögöttes tartalma a fontos: mi van akkor, hogy a szólásszabadság és a szerzői jog ütközik), illetve több bírósági döntést is elemzett (Napster, Ashcroft, Salinger v. Random House). Külön érdekesek voltak azok a fejtegetései, melyek a fair use teszt (első faktorának) elemzésekor fontos “kereskedelmi természetről” szóltak. Meglátása szerint ugyanis e kifejezés jelentése egyre inkább tágulóban van. Ma már bármely nem profitorientált felhasználást is “commercial” jelzővel látnak el a bíróságok, ha a legcsekélyebb közvetett anyagi kihatása lehet.

Illetve a másik igazán érdekes előadást egy clevelandi hölgy tartotta, ő a szerzői jogsértések elbírálásakor alkalmazandó szubjektív és objektív tesztekről beszélt. (Anno amikor Békés Gergely kollégámmal közös cikket írtunk a samplingről, mi is jókat beszélgetünk a jogsértések elbírálásának szubjektív voltáról.) Meglátása szerint a szubjektív körülmények mérlegelését (pl. a másodlagos művet milyen közönség hallgatja, számára összetéveszthető-e a forrásművel) vissza kellene szorítani, vagy úgy, hogy az esküdtszéki eljárások számát csökkenti, vagy úgy, hogy az esküdtszéket az előítéletekkel kapcsolatban kiokítják (szerinte ez nem járható út – szerintem sem), vagy pedig úgy, hogy az objektív teszt (a forrásmű és a másodlagos mű közötti hasonlóság objektív összevetése) alkalmazását tovább erősítik.

Én a RapidShare és társai által nyújtott online tárhelyszolgáltatás szerzői jogi vonatkozásairól beszéltem, komparatív szemszögből. A nézők kimondottan értékelték azokat a táblázatokat, amelyeket egyrészt Németh Laci kollégámmal készítettünk még 2009-ben (megjelent az Infokommunikáció és Jogban), illetve amelyeket februárban a lyoni oktatás alkalmával a diákokkal készítettünk.

Végül vasárnap, a kerekasztal beszélgetésekkel szembeni aggodalmaimat legyűrve beültem az utolsó panelre. Megérte, azt mondhatom. Több olyan téma is felmerült ugyanis, melyek korábban, jelenleg és a jövőben is kutatásai témáim között szerepelnek. A kapcsoló tényező a közösségi oldalak és webkettes alkalmazások, valamint a szellemi alkotások védelmének az összefonódása volt. Az első előadó a társadalmi alkotótevékenység és a szerzői jog viszonyáról beszélt, elsősorban Wikipédiás példákat felhozva. A második előadó azokat a társadalmi változásokat hangsúlyozta, amely a webkettes alkalmazások tömegessé válása folytán megfigyelhetők: mit tart a társadalom jogszerűnek és jogellenesnek, etikusnak és etikátlannak, privátnak vagy épp nyilvánosnak. Harmadikként az internetes szolgáltatások nyújtásában közreműködők (különösen a tartalom- és az internetszolgáltatók) szerepéről hallhattam. A negyedik professzor az egyes webkettes szereplők normaalakító szerepéről beszélt, különösen kiemelve a Facebookot, amely – a maga útját járva – több esetben is “saját normákat” alkotott (különösen az adatvédelem terén). A cég elkötelezett ugyanis, hogy közreműködjön a “real world social norms” életre hívásában. (Azért én nem lennék annyira boldog, ha az FB mondaná meg, mi az igazi társadalmi norma…) Végül zárásként a webkettő és a védjegyjog összefonódásairól beszélt a san diegói professzor hölgy.

Úgyhogy nagyon igaz a mondás: minden jó, ha a vége jó! Ezért megérte bemenni ma is.

Kommentek:

komment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.