(Végre csak magyar) Hírmorzsák #10.9

Ilyen talán még nem is volt: csak magyar hírek! Folytatódik a CDSM- és a SatCab 2.0 irányelvek magyar átültetése. Szösszenetek a Linda ügyben. Egy kalóz streaming portál büntetőügye. BDT 2020.85 a független jogkezelésről. BDT 2020.86 a munkaviszonyban (?) létrehozott szoftverekről. – Hírmorzsák #10.9.

Folytatódik a CDSM- és a SatCab 2.0 irányelvek magyar átültetése – Egyelőre csak e-mailben kaptam meg a minap (július utolsó napján) az IM és az SZTNH közös levelét, melyhez csatolták „az egyes szerzői jogi jogszabályok jogharmonizációs célú módosításáról szóló előterjesztést”. Más szóval folytatódik az új uniós irányelvek nemzeti átültetése, amely így lassan kormányzati szakba lép. Jelenleg újabb lehetőség van a 60+ oldalas előterjesztés véleményezésére (augusztus 14-ig), amelynek jómagam is igyekszek eleget tenni. Amint a dokumentum nyilvános lesz, megosztom én is a blogon.

Szösszenetek a Linda ügyben – A híres magyar filmsorozat, a Linda főcímzenéjéhez látványosan hasonló témával indult a Marvel régi X-Men rajzfilmsorozata (még tavalyi hírmorzsában bemutattam a két felvételt). A tavaly indult bírósági eljárás új fordulatokat hozott az elmúlt napokban. Először is ott egy „blikkes” hír (de tényleg a Blikkről van, a linket pedig köszönöm Völgyi Attilának), miszerint a Linda film „nem zenei” alkotói, így például Gát György, „bejelentkeztek”, hogy ők is szerzői jogosultjai a filmzenének. A helyzet pikantériája, hogy a jelek szerint (egyelőre) ennek semmi írásos nyoma sincs. Az azóta elhunyt zeneszerző, Vukán György örökösének tehát vélhetően egy magyar eljárásra is készülnie kell, amiben a szerzőség(i arányok) megállapítása lehet majd a kérdés. Ennél sokkal fontosabb egyelőre, hogy az eljáró new yorki szövetségi bíróság közbülső végzést hozott július 21-én, melyben a felperesi kereset érdemben további vizsgálatra alkalmasnak találta (tehát jöhet a discovery fázis), ugyanakkor egy alperest a perből illetékesség hiányában elengedett, ahogy egyes alperesek közvetett felelősségének kérdését sem találta alkalmasnak a perbeli vizsgálatra. (Igazán lelkeseknek: a végzés a Westlaw adatbázisól elérhető, a hivatkozási száma: 2020 WL 4194940.)

Egy kalóz streaming portál büntetőügye – Ugyancsak hírportálról érkezik az az információ, miszerint

„A 88 magyar nyelvű tévécsatornát kínáló weblapnak nyolcezernél is több regisztrált felhasználója volt. A szerzői jogok megsértésével a kalóztévé csaknem 200 millió forint vagyoni hátrányt okozott – adta hírül a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV).”

Remélem, hogy a büntetőeljárásról lesznek még híreink, mert akkor erről érdemes lesz később is beszámolnunk.

BDT 2020.85 a független jogkezelésről – Igaz, hogy csak alkalomadtán, de a Bírósági Döntések Tára (amely a magyar Ítélőtáblák gyakorlatának publikálását végzi) is szokott szerzői jogi döntéseket tartalmazni. Az azonban egészen szerencsés (számunkra), ha egyszerre kettő döntést is közöl a lap. A 2020/7-8. szám 9-12. oldalain közölt BDT 2020.85-ös számú döntés (mely a Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.801/2019/5. számú határozata) egy dogmatikailag kevésbé meglepő, mégis fontos ügyben született. Mivel a publikált döntés anonim, én sem írok neveket, de mindenki elgondolkozhat a felperes és az alperes személyén. Történt ugyanis, hogy Magyarország (kettő közül) egyik független jogkezelője az ország egyik zenei közös jogkezelő szervezetének díjbekérőt küldött arra hivatkozással, hogy utóbbinak központi (majd utóbb hozzátették: vidéki) irodáiban is találhatók olyan készülékek [laptop, hifitorony, „HDMI-projektor” (sic!)], amelyek zenei tartalmak nyilvános előadását lehetővé tehetik, s ily módon vélelmezhető is e készülékek használata, amely díjfizetési kötelezettséggel jár a független jogkezelő által kezelt zenei repertoárok használatára tekintettel. Ha valaki egy kicsit meglepődött, mi is ez: néhány éve lehetőség van a „közös jogkezelés” mellett „független jogkezelést” is folytatni. Utóbbiak olyan szervezetek, amelyek profitorientált módon végzik meghatározott (értsd: részükre felhatalmazást adó) személyek meghatározott jogainak kezelését. A Fővárosi Ítélőtábla nem találta megalapozottnak a felperes jogi követelését (egész pontosan alaptalannak találta a felperes fellebbezését, és elutasította azt). A döntés legfontosabb eleme, mely a BDT [14] pontjában olvasható, talán az, hogy a független jogkezelő szervezetek

„nem tekinthetők reprezentatívnak, kizárólag a számukra megbízást adó jogosultak nevében és javára járhatnak el. Kiterjesztett hatállyal (azaz más, velük nem szerződő jogosultakra nézve) nem végezhetnek jogkezelési tevékenységet. A független jogkezelő szervezetek kizárólag azon tartalmakra nézve adhatnak engedélyt és szedhetnek be jogdíjat, amelyekre nézve a velük szerződő jogosultak kifejezetten engedélyt adnak.”

E döntés legalább két érdekességet tartogat (ennél többet is tartogathatna, de most csak ezekre figyeljünk): (1) azért az mindent elmond a magyar (közös vagy épp független) jogkezelésről, hogy a potenciális érintettek egymással állnak háborúban. Illetve (2) komoly gyakorlati jelentősége van annak, hogy a független jogkezelő érdemben azért vesztette el a pert, mert nem tudta hitelt érdemlően bizonyítani perbeli aktív legitimációját (vagyis azt, hogy joga van pert indítani). Ez annyit tesz, hogy a független jogkezelőnek bizonyítania kell tudnia, hogy az általa menedzselt jogosultak konkrét vagyoni jogait használja fel valaki. A tény, hogy számos jogosult adott felhatalmazást a felperesnek e tevékenységre, még nem bizonyítja, hogy az alperes e személyek jogait sértette meg.

BDT 2020.86 a munkaviszonyban (?) létrehozott szoftverekről – A 2020/7-8. szám 12-16. oldalain közölt BDT 2020.86-ös számú döntés (mely a Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.944/2019/5. számú határozata) egy vegyes – munkajogi és szerzői jogi – jogvitában született. E helyütt nem szeretnék belemenni a munkaviszony megszüntetésének jogszerű vagy jogellenes voltát illető gondolatokba, maradjunk a kaptafánál. E vonatkozásban is a döntés [24] és [25] pontjában foglaltak érdemelnek külön figyelmet. Előbbiben azt olvashatjuk, hogy a még az 1969-es szerzői jogi törvény hatálya alá tartozó, szerzői művek létrehozására irányuló munkaviszony vonatkozásában – a törvényhez kapcsolódó végrehajtási rendelet 11.§ (1) bekezdése értelmében nem kötelező írásba foglalni, hogy a munkavállaló munkaköri kötelezettsége a mű megalkotása, az szolgálati utasításon is alapulhat. (Fontos, hogy a hatályos jogszabály írásbeliséget ugyan előír már, de nem feltételez szerződéses megállapodást – vagyis egy írásos munkaköri leírás munkavállaló általi aláírásának elmaradása még nem zárja ki a munkáltató általi jogszerzés lehetőségét.) A [25] pontban foglalt érdekesség inkább eljárási jellegű: eszerint az eljáró bíróságnak kutya kötelessége pontosan megjelölni (a rendelkező részben és/vagy az indokolásban), hogy az alperes mely magatartása a felperes melyik jogosultságát sértette meg. Ennek elmulasztása esetén maga az ítélet hatályon kívül helyezése lehetővé válik.

One thought on “(Végre csak magyar) Hírmorzsák #10.9”

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük