Előadás a mesterséges intelligenciáról és szerzői jogról Bournemouth-ban
2020. február 6-án a dél-angliai Bournemouth egyetemi- (és üdülő-) városban tartottam előadást a mesterséges intelligencia és a szerzői jog viszonyáról. Íme egy rövid beszámoló az útról.
A csütörtöki előadást megelőző napon, szerdán érkeztem (Párizs és Southampton repülőtereinek az érintésével) Bournemouth-ba. A város többek között arról lehet ismert, hogy itt temették el (a Szent Péter templom temetőjében) a Frankenstein írónőjét Mary Shelley-t, ide járt 30 évig nyaralni J.R.R. Tolkien a családjával, illetve hogy Dorsetben található, amely pedig a Broadchurch sorozat helyszíne. Mi tagadás, valóban szép környék: homokos tengerpart, hangulatos mólók, viktoriánus házak (és persze sok modern is, némelyik sajnos elég csúnyácska…), angol Public vagy Open House-ok (egyszerű éttermek, a kedvencemmel: fish and chips-szel).
A város felfedezése kellemes élményt jelentett, de utam (ahogy e blog is) a szerzői jogról szól(t). Már szerdán ellátogattam az egyetem Centre for Intellectual Property Policy & Management (CIPPM) nevű egységéhez. Ennek vezetője – egyben az utamat szervező kollégája – Maurizio Borghi, kiváló kutató a digitális szerzői jog világában. A CIPPM minden tavasszal három előadást szervez „Spring Lecture Series” cím alatt. Az a megtiszteltetés ért, hogy idén én nyithattam meg az előadás-sorozatot. Márciusban Noam Shemtov (Queen Mary), áprilisban pedig Richard Arnold bíró következik majd (ez utóbbiért nagyon irigyelem a hallgatókat).
A több mint hatvan fős közönség előtt tartott előadásomban az AI-pesszimista véleményemnek adtam hangot. Úgy gondolom ugyanis, hogy – eltekintve azoktól az esetektől, amikor a mesterséges intelligencia eszköz az azt kreatívan használó ember kezében – az MI által generált tartalmakra nézve nem keletkezhet szerzői jogvédelem. Ezt azzal az originalista álláspontommal indokoltam, hogy a szerzői jog törvényi alapjai (filozófiája), a szerző személye, az eredetiség követelménye, a személyhez fűződő jogok olyan alaptételek, amelyek megkerülhetetlenek és nem módosíthatók, ha szerzői jogról beszélünk. Másrészt ha már ezeket az akadályokat nem tudja az MI – paradigmaváltás nélkül – megugrani, akkor semmi értelme más elemek mentén (jogosult kérdése, munkaviszonyban létrehozott mű, védelmi idő stb.) olyan verbális gimnasztikát folytatni, amelynek révén a szerzői jogvédelem talán mégis kiterjeszthető az „emergent works”-re. Természetesen nem vagyunk híján alternatív ötleteknek, ezekre nézve én csak kilencet tudtam felsorolni – némelyik nem igazán meggyőző, hogy finoman fogalmazzak. Csak példaként: a japánok nem emberközpontú IP rezsimben gondolkodnak, az amerikaiak – tisztelet a kivételnek – kitágítanák a „work-made-for-hire” határait, illetve elmosnák a szerző és az eredetiség követelményét, az európaiak rendre a kapcsolódó jogok/sui generis vonalon gondolkodnak.
Az előadáson túl szerencsém volt kis kutatómunkát is végezni, az épp készülő angol mesterséges intelligencia cikkemhez, valamint az ugyancsak zárás közeli összehasonlító digitális szerzői jogi tankönyvemhez (ez is angol nyelven jön majd ki). Mindent egybevetve tehát egy igen tartalmas, sikeres és hasznos utat teljesítettem. Folytatás márciusban – akkor Nottinghambe látogatok el, egy kicsit a jogkimerülésről beszélni.