Szerzői jog az Egyesült Királyságban a Brexit után

A Brexit nem pusztán a populizmus előretörését kutatók vagy a kelet-európai vendégmunkásokban csak a rosszat látó angolok számára tartogat fontos kérdéseket, de a szellemi tulajdon vagy, mint a mi esetünkben, azon belül is a szerzői jog iránt érdeklődőknek is. A Brexit végül bekövetkezett, és 2020 az átmeneti időszakról, valamint az EU és az Egyesült Királyság jövőjének pontos meghatározásáról szól. (Arról kellene szólnia legalábbis.) Nézzük át, hogy az Egyesült Királyság Szellemi Tulajdonvédelmi Hivatala milyen információkkal szolgál az átmeneti időszakról.

A UKIPO anyagai itt érhetők el. Számunkra két dolog lehet igazán fontos: a szerzői joggal kapcsolatos általános kérdések, valamint a jogkimerüléssel kapcsolatos speciális kérdések.

Ami általában véve a szerzői jogot illeti, ott az uniós tagság megszűnése relatíve kevés változást hoz majd – legalábbis ott, ahol mögöttes nemzetközi megállapodások is ismertek. (És ezekből elég sok van: Berni Uniós Egyezmény, WCT/WPPT, TRIPS, Római Egyezmény stb.) Az UKIPO tájékoztatása szerint az átmeneti időszak végén még védett adatbázisok védelme a teljes védelmi időre nézve fennmarad majd, azonban 2021. január 1-e után újabb (ismétlődő) védelem nem keletkeztethető már. (Mivel a sui generis adatbázis-védelem kifejezetten uniós specialitás, aki kimarad, az lemarad!) Az UKIPO speciális tájékoztatásai kiterjednek a műholdas sugárzások engedélyezésére (az Egyesült Királyság elveszti a lehetőséget, hogy a származási ország elvére támaszkodjon, így a kifelé tartó sugárzás esetén szükség lesz engedélyezésre az uniós tagállamokban), az online hordozhatóságra (ezt tessék jövő évtől elfelejteni, ki- és beutazás esetén egyaránt); ugyanez lesz irányadó a kábeles továbbközvetítésre is; az árva művek felhasználására (a kilépéssel az Egyesült Királyság nem lesz részese az uniós jogosítási folyamatnak, az angol felhasználóknak tehát nem kell az EUIPO adatbázisával „konzultálniuk”, ugyanakkor nem lesz joguk az EU-s jogosultak műveit tárolni/használni; azonban az árva művek felhasználásának rendszere fennmarad, ahogy a gondos jogosult-kutatás követelménye is); a Marrákesi Egyezményre (ez a rendszer fennmarad, egyúttal az Egyesült Királyság saját jogán is ratifikálni kívánja a megállapodást); a közös jogkezelésre (az Európai Gazdasági Közösség országainak közös jogkezelői a továbbiakban nem lesznek kötelesek képviselni az angol jogosultakat – igaz, ez kérhető marad -, ugyanakkor az angol szervezetek a továbbiakban is kötelesek maradnak képviselni az EGK tagállamok jogosultjait az Egyesült Királyságban); a követő jogra (a BUE által rögzített reciprocitás elve alapján marad fenn e jog az angol/uniós állampolgárok részére a másik ország/közösség területén); a jogvédelem fennállására és a védelmi időre (e ponton érdemi változás nem várható); a műholdas beltéri egységek használatára (tessék elfelejteni az uniós országokból importált set-top-boxokat – nesze neked FAPL döntés).

Ami pedig a jogkimerülést illeti, ott az átmeneti időszak végéig nem várható változás az EU és/vagy az Egyesült Királyság területén forgalomba hozott műpéldányok exportja/importja (összefoglalóan: párhuzamos importja) vonatkozásában. Az UKIPO speciális, 2021-től várható fejleményekre nézve elérhető leírása szerint azonban a jövőben a regionális jogkimerülés intézménye megszűnik az EU és az Egyesült Királyság vonatkozásában. Vagyis visszatér az EU vonatkozásában „régmúlt idők” gyakorlata, a területi engedélyezés. Értelemszerűen, ha az angol árukat az EU bármely országába a megfelelő engedélyekkel beszállítják és ott forgalomba hozzák, akkor ezt követően az EU-n belüli szabad áramlás ismét működik majd – vagyis kizárólag egyszeri engedélyezésre lesz szükség. Nyilvánvalóan az angol jogosultak alaposan végig fogják gondolni, melyik kikötőben hajózzák majd be az árukat (esetleg „csalagutazzanak-e”).

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük