Szabadkereskedelem és IP #2.7

Hosszú idő telt el azóta, hogy a legutóbbi bejegyzés e sorozatban kijött volna. A hallgatás oka egyszerűen abban keresendő, hogy az elmúlt hónapokban csekély érdemi dolog történt vizsgálatunk tárgyát illetően. Nincs nagy átütő ereje tehát az ősznek – egy kivételtől eltekintve (ez lesz a “jó”). Nézzük át röviden, hogy ezen felül milyen “rossz” és “csúf” dolog történt a legutóbbi számunk óta.

A jó

Az az egy kivétel nem más, mint az Európai Unió és Szingapúr által kötött szabadkereskedelmi megállapodás. (E vonatkozásban a szingapúri oldalról is érdemes egy elemzést elolvasni.) A megállapodás 10. fejezete tartalmazza a szellemi tulajdonvédelmi előírásokat. Számos korábbi szabadkereskedelmi megállapodással összhangban ez EU ezúttal is elérte, hogy a jogkimerülés intézményét a szerződő felek szabadon meghatározhatónak tekintsék, ezzel is megőrizve a regionális szabályozás előnyeit (10.3. cikk). A szerzői jogi védelem kiindulópontjaként a megállapodás a nemzetközi szerzői jogi egyezményeket veszi (10.4. cikk). A védelmi időt az EU-ban is bevett pma 70 évben határozták meg a felek (10.5. cikk). A hangfelvétel-előállítókra nézve díjigényt köt ki a megállapodás (mint közös nevező; vö. 10.6. cikk). A követő jogot illetően a felek ezúttal is vélemények és információk kölcsönös cseréjéről állapodtak meg (ez elég “soft law”; vö. 10.7. cikk). Hasonlóan “soft law” a közös jogkezelést érintő együttműködési hajlandóság (10.8. cikk), ám ennél komolyabb előírás a hatásos műszaki intézkedésekre és a jogkezelési adatokra nézve fennálló uniós acquis átültetése (10.9. és 10.10. cikk). Végül a 10.11. cikk a korlátozásokat és kivételeket mindössze a hangfelvétel-előállítókra irányadó 10.6. cikk előírásai alól engednek, akkor is a három lépcsős teszt feltételrendszere mellett. (Ezt a leszűkítő előírást természetesen magyarázhatja, hogy a megállapodás más jogosultak más vagyoni jogait nem harmonizálta, tehát ezekre nézve mindenki a saját belső joga szerint írhat elő korlátozásokat és kivételeket.) Ezen felül érdekes lehet – érdeklődő olvasóknak, mármint – a megállapodás 8.57. cikk (3) bekezdése, amely az információk internetes környezetben való szabad áramlása mellett foglal állást, azonban csak úgy, hogy az a szellemi tulajdonvédelemmel ellentétes célokat ne szolgáljon. (Ezen felül lásd még a 9.3., 9.17. cikkeket, melyek a szellemi tulajdonvédelemmel is szorosan összefüggenek.) Első ránézésre ez a megállapodás – hűen az eddigi uniós gyakorlathoz – a korábbi megállapodásokra épít nagyban, jelen esetben nagyon az EU-Japán megállapodás előírásai köszönnek vissza.

A rossz

Ami az amerikai-kínai kereskeelmi háborút illeti: na, itt már nálam is elfogyott a türelem. Nem szerettem volna folyamatosan beszámolni arról, hogy semmi érdemleges nem történik. Nem történt legalábbis decemberig. Legyünk precízek: tömegével olvasható volt hír arról, hogy Trump miként limbózik a Kínaiakkal: akarjuk a megállapodást? Nem akarjuk? Mégis? Mégse? Folytathatnám. Aki szeretné nyomon követni a fejleményeket (és van türelme, az augusztus 23-tól év végig itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt olvassa a New York Times cikkeit. A legfontosabb hír persze ezen a vonalon az, hogy a két fél megállapodott arról, hogy december 15-én nem lép életbe Trump elnök utolsó vámemelése, sőt még csökkentések is jönnek bizonyos területeken. (Lásd itt, itt, itt, itt, itt és itt.) Az első elemzések nem épp derűlátóak, ám sokkal fontosabb ennél az, hogy a “megállapodás” csak részleges. A kereskedelmi háború teljes körű lezárásától még messze vagyunk. Az is lehet, hogy ezt a közbülső megállapodást is csak a karácsony jó szellemei hozták el nekünk, és az új évvel – Trump elnök stílusát ismerve valamikor a kínai újév ünnepi hangulatában – újabb bomba robbanhat. Ám mindezeken messze túltesz az a tény, hogy a demokrata többséget felmutató Képviselőház december 19-én elfogadta a U.S.M.C.A. megállapodást, ezzel nagyon is közel hozva a “NAFTA 2.0” amerikai hatályba lépését. (Ezzel összefüggésben lásd a New York Times cikkét itt).

Íme néhány további papír alapú érdekesség is az őszről. Külföldi útjaim alatt jutottam hozzá néhány Financial Times cikkhez, ezekből szemezgetnék. A lap egyik szerkesztőségi véleményében (szerző nélkül) arról olvashatunk, hogy az amerikai-kínai kereskedelmi háború globális negatív következményekkel jár.[1] Mindezt megerősítendő, Sarah Provan október 11-én megjelent írásában arról számolt be, hogy az amerikai-kínai kereskedelmi háború milyen súlyosan érint olyan európai cégeket is, mint a Philips, amely mindkét ország területén állít elő gyógyászati berendezéseket.[2] Ugyanebben a számban James Politi azt vizsgálta, hozhat-e törést Trump kereskedelmi szakemberi körében az, ha a kínaiakkal nem sikerül megállapodni. Az elemzés végkövetkeztetése szerint legnagyobb valószínűség szerint nem, és Robert Lighthizer, Steven Mnuchin, Wilbur Ross és Peter Navarro, bár nem mindig értenek egyet alapvető kérdésekben, egyhangúan kitartanak majd Trump vámpolitikája mellett.[3]  Ugyancsak érdekességként olvastam, hogy Trump nekiment a saját FED elnökének (Jay Powellnek) is, ellenségnek nevezve őt, mivel nem volt hajlandó az irányadó kamatlábat tovább csökkenteni. (Vö: James Politi – Colby Smith – Brendan Greeley – Trump Tirade Alarms Investors, Financial Times Weekend, European Edition, 25 August 2019, p. 1.)

A csúf

Az Egyesült Államok egy korlátozott kereskedelmi megállapodást kötött Japánnal, (Ez még nem is lenne olyan csúf), ám a megállapodás célja részben az, hogy a japán gépjárműipart az amerikai földön történő előállításra kényszerítse, ahogy teszi azt az Egyesült Államok a U.S.M.C.A alapján. Ugyanakkor Trump elnök büntetővámokkal sújtja Európát az Airbus ügy nyomán, valamint az európai gépjárművekre és autóalkatrészekre nézve is “nemzeti biztonsági kockázatokra” hivatkozással kívánja büntetővámokkal sújtani az európai cégeket. Sőt, az elnök még a francia borokat is megsápolná

A jó, a rossz és a csúf – így köszönünk el 2019-től ebben a sorozatban

Lábjegyzetek:
[1] Trade war push world economy to the brink, Financial Times Weekend, 5-6 October 2019, p. 8.
[2] Sarah Provan: Trade war and connected care gloom take toll on Philips, Financial Times, 11 October 2019, p. 16.
[3] James Politi:Unity of Trump trade negotiators faces test if China deal hits economy, Financial Times, 11 October 2019, p. 3.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük