Alapjogok v. szerzői jog trió #1: az EUB Pelham döntése

Az EUB július végén hozta nyilvánosságra (egy napon) három várva várt előzetes döntését, amelyek (többé-kevésbé) az alapjogok és a szerzői jog potenciális ütközésével kapcsolatos jogesetekben születtek. Egyedi elemzést ígértünk mindhárom döntésről. Elsőként nézzük meg a személy szerinti kedvencemet.

A kedvenc alatt nem az ítéletet értem, hanem az ügyet. A hangmintázással vagy samplingeléssel süldő szerzői jogász korom óta foglalkozok, a PhD-mat részben erről írtam. Komoly figyelemmel kísérem már több mint tíz éve az amúgy idén 20 éve zajló (!) Metall auf Metall ügyet, Németország, de talán Európa legfontosabb sampling perét. (A blogon is többször írtunk róla.) Egy német alkotmánybírósági határozat nyomán végül az Európai Unió Bírósága (EUB) elé került jogvitában számos érdekes kérdésre keresett választ az előterjesztő német Szövetségi Legfelsőbb Bíróság (BGH). Nézzük, milyen döntést hozott az EUB.

A jogvita tényállását e helyütt nem ismétlem meg (vö.: 14-24. pontok), de a lényeg, hogy a EUB-nak egy 2 másodperces hangminta vonatkozásában a hangfelvétel-előállító oldalán fennálló jogok potenciális megsértése tárgyában kellett véleményt formálnia. Köszönhetően azonban az említett alkotmánybírósági határozatnak, amely szerint e szomszédos jogokat felülírja a másodlagos alkotó alkotmányos alapjoga a művészeti szabadságát illetően, a jogvita alapjogi színezetet öltött. A BGH hat kérdést intézett az EUB-hoz (vö.: 25. pont), ám azokat az utóbbi fórum kicsit más sorrendben válaszolta meg.

Elsőként (az első és a hatodik kérdésre választ adva) az EUB úgy találta, hogy a hangfelvétel-előállítók többszörözési joga teljes harmonizációt nyert az InfoSoc-irányelvben, s ennek köszönhetően a részleges másolás is felhasználást eredményez. Így garantálható a jogosultak magas szintű védelme (vö.: 26-30. pont). Ezzel együtt is azonban a hangmintázást az EUB a művészi önkifejezés eszközének nyilvánította, s a bírák szerint “az új mű részeként, módosított és a hangzásában felismertetlen formában felhasznált részlet” nem tekinthető többszörözésnek. Ez az értelmezés pedig azt garantálja, hogy az Alapjogi Chartában foglalt érdekek kerülnek figyelembe vételre (vö.: 31-39. pont). Sajnos az EUB ilyetén válasza súlyosan problémás. Legalább 3-4 okból is. Egyrészt a Metall auf Metall ügyben egyértelműen felismerhető a sample – tehát amit az EUB mond, érdekes, de a BGH csak a contrario alkalmazhatja azt. És vélhetően így is fog tenni: mivel felismerhető a részlet, többszörözés történt. Másrészt, ha a hangminta nem ismerhető fel, elvileg senki nem fog emiatt perelni – ez azonban nem azt jelenti, hogy ne történt volna felhasználás. A két dolog (felhasználás és per indítása) két teljesen külön kérdés. Harmadrészt, mivel az uniós szerzői jognak nem része a harmonizált személyhez fűződő jogok köre, az EUB-nak e jogokkal nem kellett vonlalkoznia (ahogy sok más esetben sem). Ugyanakkor amit az EUB konklúzióként mond, az egy komoly integritásvédelmi paradoxon: ha annyira megsértem a mű integritását, hogy senki sem ismer rá a forrásra, akkor már nincs is jogsértés. Az EUB ilyen érvelése megítélésem szerint egyszerűen rossz. Végül a bíróság megítélésem szerint helytelenül kikerülte a de minimis elv elemzését. (A főtanácsnok ugyan elvetette az elv alkalmazhatóságát, de legalább elemezte.) Pedig megítélésem szerint ha egy “anyagi jogi de minimis elv” mentén indult volna el a bíróság (nevezetesen, ha azt vizsgálja, hogy a két másodperces hangminta részesülhet-e egyáltalán védelemben, mint szomszédos jogi teljesítmény – szerzői művek esetén az Infopaq ügyben hasonló elemzést lefolytatott 10 éve a fórum), akkor talán sikerült volna egy kiegyensúlyozottabb választ adni.

A második kérdésre úgy gondolom, hogy helyes választ adott az EUB. Itt arra volt kíváncsi a BGH, hogy a kapcsolódó jogi irányelv szerinti többszörözött példány-e a hangmintát tartalmazó új hangfelvétel. A fórum erre a kérdésre negatív választ adott, és csak az eredeti felvétel egészét vagy jelentős részét tartalmazó másodlatokat tekintette többszörözött példánynak (vö.: 40-55. pont).

A harmadik kérdés a német szerzői jogi törvény 24. cikkében foglalt “szabad használat” (“freie Benutzung”) intézményének uniós joggal való összeegyeztethetősége volt a célkeresztben. Az előzetes döntésnek kétségtelenül a legsúlyosabb pontja ez, mivel attól függetlenül, hogy a német jogban ez – az InfoSoc-irányelv 5. cikke szerinti – “korlátozásként vagy kivételként”, esetleg egy azon kívül eső “belső korlátként” érvényesül-e, az EUB úgy ítélte meg, hogy a 24. cikk nem összeegyeztethető a harmonizált uniós joggal (vö.: 56-65. pont). Más szóval a német parlament jobban teszi, ha hatályon kívül helyezi ezt a normát. Külön misét megérne ez a kérdés, ha ugyanis a szakaszt hatályon kívül helyezik, úgy eltűnik a német jogból az a szabály, ami például a paródiák készítését tette lehetővé Németországban.

A negyedik kérdés arra vonatkozott, hogy a sampling értékelhető-e idézésként. Itt az EUB erősen támaszkodott a főtanácsnoki indítványra. A bíróság nem zárta ki a samplinget a “zenei idézés” esetköréből, sőt, az idézés célja egy párbeszéd kialakítása, s erre a hangmintázás módszere is alkalmas lehet. (És most jön a svédcsavar.) Ha azonban a hangminta nem azonosítható, akkor idézésről sem lehet szó (vö.: 66-74. pont). Ismételten vissza kell utalnom arra, amit fentebb jeleztem: az alapul fekvő ügyben a sample világosan felismerhető. Vagyis bármit is mond itt az EUB, kedves és “kiegyensúlyozott” véleménynek tűnhet (elsőre), csak épp teljességgel haszontalan a BGH számára. Egy pillanatra mégis vessük csak össze az 1+6. és a 4. kérdésre adott válaszokat: nem beszélhetünk tehát felhasználásról, ha nem felismerhető a sample – ha nem felismerhető a sample, idézésről sem beszélhetünk? E két megállapítás külön-külön sem tetszik nagyon, ám egymás mellé állítva különösen viccesen hat (az előzetes döntés dogmatikai feszességét illetően): ha ugyanis felismerhetőség híján nincs szó felhasználásról, akkor a korlátozás/kivétel (itt az idézés) alkalmazása teljességgel szükségtelen.

Végül az ötödik kérdés érdemben arra kereste a választ, hogy a tagállamok mérlegelhetik-e az Alapjogi Charta előírásait az uniós jog harmonizációja/alkalmazása során. E kérdés kettős jelentőségű: egyrészt igen fontos lenne tudni, hogy az Alapjogi Charta alkalmazható-e “külső korlátozásként” a szerzői jogok érvényesítésével szemben, másrészt mi a sorsa annak a német szövetségi alkotmánybírósági gyakorlatnak, miszerint mindaddig a Charta, és nem a német Alaptörvény a mérlegelés alapja, amíg a Charta megfelelő szintű védelmet nyújt a német állampolgároknak. Mindezekből az EUB úgy ítélte meg, hogy a BGH arra keresi a választ, hogy a többszörözési jogot egészében harmonizálta-e az unió, vagyis maradt-e még mozgástere a német jogalkotónak e téren. A válasz erre nyilvánvalóan nemleges lett (vö.: 75-86. pont), azonban – így első olvasatra – szerintem az EUB elbeszélt (ismét) az érdemi kérdés(ek) mellett. Mert bár a döntés szerint tehát a többszörözés jogát a hangfelvétel-előállítók szempontjából teljes körűen harmonizálta az EU, arra e helyütt nem kapunk választ, hogy a Charta hivatkozható-e e jog értelmezése keretében (éppenséggel a hatodik kérdésre korábban adott válaszból valami ilyen következik), ahogy azt sem tudtuk meg igazán, hogy a német alkotmánybírósági gyakorlat helyén való-e (amiben nincs meglepetés – nehezen lett volna elképzelhető, hogy az EUB nyílt harcot nyisson a német csúcsszervvel).

“Akkor most menjek Strasbourgba?”

Röviden és tömören: hosszú ideje nyúlik az ügy, az EUB csak “nemrég” tenyerelt bele a problémába – de nem oldotta azt meg. Legalábbis szerintem. Az előzetes döntés így megy vissza a BGH-hoz, amelyik (2008 és 2012 után) vélhetően harmadjára is a hangfelvétel-előállítónak kedvező döntést hoz majd, és talán jogerősen lezárja az ügyet. Egyetlen kérdés marad: eljut-e az ügy a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága elé, amely némiképp más gyakorlatot követ a véleménynyilvánítás alapjoga és a szerzői jogok ütközése esetén. (Ideje lesz megírnom végre az évek óta halogatott posztomat az Ashby Donald ügyről.) Az előzetes döntés alapos elemzését lásd még az IPKat blogon.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük