ReDigi másodfokon: nincs meglepetés!

A jogkimerüléssel kapcsolatos kutatásaim egyik sarokövét jelentette a ReDigi döntés, amely még 2013-ban látott napvilágot. Azóta csak zajlott és zajlott az eljárás, de végül 2018. december 12-én megszületett a másodfokú ítélet. A ReDigi ezen a szinten is elvérzett.

A jogvita tényállásáról évekkel ezelőtt részletesen megemlékeztem, ebbe ezúttal nem mennék bele. Jöjjön nyersen és tisztán csak a jogi érvelés. Előzetesen álljon itt, hogy az ítéletet a fair use tesztben nagyon jártam Pierre Leval bíró szövegezte meg, ezért bár hihetünk a véleményének, engem – bevallom – továbbra sem győzött meg, amit olvastam. Nézzük tehát, hogy a Second Circuit mit mondott ebben a fontos ügyben.

A fellebbviteli bíróság ítéletében mindössze két kérdés – a jogkimerülés (first sale doctrine) és a fair use teszt – vizsgálatát végezte el. Ami a jogkimerülést illeti, a felebbviteli tanács hangsúlyozta, hogy a ReDigi szisztémája alapvetően két vagyoni jog megsértésének a vizsgálatát teszi szükségessé: a többszörözés és a terjesztés jogáét. Leval bíró az ítéletben egyértelműen a magáévá tette a körzeti bíróság érvelését a többszörözés jogát illetően, és úgy határozott, hogy a fájlok új tárhelyen (a ReDigi felhő alapú tárhelyén) történő rögzítése attól függetlenül engedély nélküli új másolat létrehozását eredményezi, hogy a felhasználók “migrálják” a fájlokat, vagyis hogy azok a fájlok egyszerre mindig csak egy helyen találhatók. A Second Circuit ennek fényében – vagyis hogy az üzleti terv lényege az engedély nélküli többszörözésekre épül – tartózkodott attól, hogy a digitális fájlok terjesztésének a kérdését alaposabban szemügyre vesse. A “first sale doctrine” tehát mindaddig, amíg közbülső többszörözéseket feltételez a kérdéses modell, nem alkalmazható a digitális szférában. Ezen a ponton azonban, dicta jelleggel, a tanács olyat is mondott, ami forradalminak tekinthető, és teljesen más konstellációban akár segítséget is jelenthet a digitális jogkimerülés híveinek. Nevezetesen:

“It is undisputed that one who owns a digital file from iTunes of music that is fixed in a material object qualifies as “the owner of a particular … phonorecord lawfully made,” and is thus entitled under §109(a) “to sell or otherwise dispose of the possession of that … phonorecord,” without violating §106(3).”

Más szóval az iTunes fájlok tulajdonjog tárgyai, és a fájlok eladhatók a jogkimerülés elvének és a terjesztés jogának szerzői jogi törvény szerint. Ez idézésre méltó gondolat.

Ami a fair use tesztet illeti, nehéz nem azt mondani, hogy Leval bíró, a fair use teszt nagy ismerője, ne érvelne meggyőzően. Ha csupán azt olvassuk, amit ír, nehéz benne fogást találni. A rendszer lényegében ugyanis kevésbé transzformatív, ráadásul profit-orientált, a felhasznált művek jogvédettek voltak, ráadásul egészében lemásolásra és terjesztésre kerültek, és a ReDigi modellje érdemben alkalmas a jogosultak potenciális piaci érdekeinek a sértésére. A problémám nem is ezzel van, hanem azzal, hogy az ítélet továbbra is arról az alapról indul, hogy a ReDigi a felhasználó. Nem tagadható, hogy a ReDigi aktív alakítója az eseményeknek, ám megítélésem szerint – és ennyiben semmi nem változott az elsőfokú ítéletben foglaltakhoz képest – a ReDigi legfeljebb csak közvetett felelősséggel bírhat a végfelhasználói magatartások miatt. Merthogy megítélésem szerint a végfelhasználó tölti fel a ReDigi szervereire a saját számítógépén található tartalmakat, ő hallgatja meg online a tartalmat a tárhelyén keresztül, ő adja ki a “parancsot” a fájl eladására, és egy másik végfelhasználó tölti le aztán a fájlt a számítógépére vagy streameli azt. Vagyis a fair use tesztet megítélésem szerint a végfelhasználó szemszögén keresztül kellett volna nézni. Ha pedig ez igaz (lenne), akkor már teljesen másként alakulhat a kereskedelmi célú felhasználás és a piaci hatás kérdése.

Még egy apróbb megjegyzés: a fellebbviteli döntés is értelemszerűen tartózkodott a ReDigi 1.0-s verziótól eltérő megoldások vizsgálatától. Ami azért igazán fontos, mert a ReDigi 2.0 óta a hangfelvételek már nem kerülnek migrálásra, hanem – az iTunes-os vásárlást követően – automatikusan letöltésre kerülhetnek a ReDigi tárhelyeire. Ilyen esetben azonban a többszörözés vagyoni joga egy az egyben kiesik a jogvitából.

Mindez azonban már másodlagosnak tűnik. A ReDigi eredeti domainje immáron nem elérhető. Pont a mondat végére…

A döntés kapcsán lásd a Techdirt írását.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük