A Marrákes sztori – 2. rész

Kaskovits Melinda és Munkácsi Péter blogbejegyzés-sorozatának második része a Marrákesi Szerződés aláírásával és ratifikációjával kapcsolatos hatásköri kérdéseket járja körbe.

A Tanács felhatalmazása[1] alapján az EU a szerződést 2014. április 30-án, Genfben írta alá. Ugyanazon év őszén a Bizottság a Tanács felhatalmazását kérte a szerződés Európai Unió nevében történő megkötésére, az Európai Parlament egyetértésével, amely a problémák forrásává vált.

2015 tavaszán két COREPER ülésen is megosztottság volt tapasztalható a Bizottság és a tagállamok között a hatáskört érintő kérdésben. Több tagállam, köztük hazánk, álláspontja szerint a Marrákesi Szerződés az EU és a tagállamok osztott hatáskörébe tartozik, ami lehetővé tenné, hogy az EU mellett a tagállamok is aláírják és ratifikálják a Szerződést. Ennek megfelelően az Unió a mai napig nem kötötte meg a Marrákesi Szerződést. A Bizottság – jogalkotási javaslat beterjesztése mellett – a hatásköri vita eldöntésére az Európai Bíróságot kérte fel.

Az Európai Bizottság által kezdeményezett 3/15 sz. vélemény iránti kérelem keretében, mely a Marrákesi Szerződésnek az Unió által megkötésére vonatkozó hatáskör értelmezésével összefüggésben került megindításra, az Európai Bizottság az alábbi kérdést tette fel:

„Kizárólagos hatáskörrel rendelkezik‑e az Európai Unió a […] Marrákesi szerződés megkötésére?”

A Bizottság szerint (az Európai Parlament által is támogatva) a Marrákesi Szerződés az Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik. A Bizottság álláspontja szerint az anyagi jogi jogalapot egyrészt az EUMSZ 114. cikk, másrészt az EUMSZ 207. cikk képezi. Az előbbi rendelkezésre a Bizottság az alapján hivatkozott, hogy a Marrákesi Szerződés – állítása szerint – harmonizációs hatást gyakorol a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásai tekintetében. Az utóbbi rendelkezést pedig azért tartotta relevánsnak a Bizottság, mert a Marrákesi Szerződés többek között arra irányul, hogy biztosítsa a hozzáférhető formátumú példányoknak a szerződő felek – köztük az Európai Unió és harmadik országok – közötti nemzetközi cseréjét. A konkrét anyagi jogi jogalapoktól függetlenül a Bizottság úgy vélte, hogy az uniós hatáskör kizárólagos jellegű, mivel a Marrákesi Szerződés megkötése érintheti az InfoSoc-irányelv rendelkezéseit, vagy megváltoztathatja azok alkalmazási körét.

A magyar, a cseh, a francia, a litván, a román és a finn kormány, valamint az Egyesült Királyság Kormánya ugyanakkor azt az álláspontot képviselte, hogy az Unió nem rendelkezik kizárólagos hatáskörrel a Marrákesi Szerződés megkötésére. Az államok összegzett álláspontja szerint az Európai Unió azért nem rendelkezik kizárólagos hatáskörrel a Marrákesi Szerződés megkötésére, mert a Szerződésnek sem a célja, sem a tartalma nem irányul kizárólag a harmadik államokkal fennálló kereskedelmi kapcsolatokra. Következésképpen téves a Bizottság álláspontja, amely szerint a Marrákesi Szerződés központi rendelkezései a hozzáférhető formátumú példányok nemzetközi cseréjének biztosítására irányulna, és ezáltal a szerződés egésze a közös kereskedelempolitika körébe tartozna.

A litván kormány egyetértett a Bizottsággal és az Európai Parlamenttel abban, hogy az EUMSZ 114. cikk és az EUMSZ 207. cikk képezi a megfelelő jogalapot, míg a francia kormány – álláspontját módosítva – az EUMSZ 209. cikkre való hivatkozást is szükségesnek tartotta. A cseh és a finn kormány szintén relevánsnak tartotta az EUMSZ 114. cikket, ugyanakkor javasolják az EUMSZ 19. cikk kiegészítő jogalapként való felvételét, míg az Egyesült Királyság Kormánya szerint az EUMSZ 114. cikk nem képezheti a szóban forgó határozat jogalapját, mivel a határozatot önmagában az EUMSZ 19. cikkre, vagy másodlagosan e cikkre és az EUMSZ 207. cikkre együttesen kell alapítani. A román kormány nem foglalt állást a szóban forgó határozat megfelelő jogalapjáról, ugyanakkor vitatta az EUMSZ 207. cikk alkalmazhatóságát.

Wahl főtanácsnok indítványa a magyar álláspontra reflektáló része szerint a közös kereskedelempolitika hatálya alá tartozó ágazatok között említi „a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásait”. Indítványában utalt a főtanácsnok a Daiichi Sankyo ítélet értelmezésére, amelyben a Bíróság kimondta, hogy a szellemi tulajdonjogok területén elfogadott uniós normák közül csak azok tartozhatnak a közös kereskedelempolitika hatálya alá, amelyek kifejezett kapcsolatban vannak a nemzetközi kereskedelmi forgalommal. Megítélése szerint (lásd az indítvány 46-47. pontjait) a Marrákesi Szerződés számos központi, de egyéb rendelkezése szintén a nemzetközi kereskedelem elősegítését célozzák. A főtanácsnok arra a következtetésre jutott, hogy a Marrákesi Szerződésnek nemhogy pusztán korlátozott hatása lenne a nemzetközi kereskedelemre, de egy kiterjedt és fontos összetevője révén kifejezetten kapcsolódik ahhoz. A szerződés rendelkezései egy különleges árucsoport, a hozzáférhető formátumú példányok kereskedelmének ösztönzésére, elősegítésére és szabályozására irányulnak. A Marrákesi Szerződés általános rendszerében kulcsfontosságú eszköz a nemzeti piacoknak a más országokból származó hozzáférhető formátumú példányok előtti megnyitása.

A főtanácsnok azt javasolta a Bíróságnak, hogy az Európai Unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a Marrákesi Szerződés megkötésére. A szóban forgó határozatot pedig az EUMSZ 19. cikkre és az EUMSZ 207. cikkre kell alapítani.

[1] A Tanács 2014. április 14-i 2014/221/EU határozata a vakok, látássérültek és nyomtatott szöveget használni képtelen személyek megjelent művekhez való hozzáférésének megkönnyítéséről szóló Marrakesh-i szerződésnek az Európai Unió nevében történő aláírásáról (HL L 206., 2014.4.17., 1. o.)

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma ÚNKP-ÚNKP-16-2 kódszámú
Új Nemzeti Kiválóság Programjának támogatásával készült

A sorozat tartalmából:

1. rész – Bevezető gondolatok

3. rész – Az európai uniós jogalkotási javaslat – digitális egységes piac stratégia és a Marrákesi Szerződés kapcsolata

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük