A Marrákes sztori – 3. rész

Kaskovits Melinda és Munkácsi Péter mini sorozatának záró epizódja az európai uniós jogalkotási javaslat, a digitális egységes piac stratégia és a Marrákesi Szerződés kapcsolatát teszi vizsgálat tárgyává.

Abból a felismerésből kiindulva, hogy Európának megvan az erőforrása arra, hogy vezető szerepet töltsön be a globális digitális gazdaságban, azonban nem használja ki a rendelkezésre álló teljes potenciált, a digitális egységes piaci stratégiában az Európai Bizottság számos uniós szakpolitika terén már meglévő, illetve teljesen új jogalkotási és nem jogalkotási intézkedést gyűjtött egy csokorba. A 2015. május 6-án megjelent digitális egységes piac stratégia 3 pillérre építve összesen 16 intézkedést határozott meg, amelyek egymástól céljaikat, a jelenlegi európai piaci helyzetet tekintve is jól elkülönülnek az elérhetőbbé tétel, a megfelelő feltételek megteremtése és a gazdasági növekedés vezérgondolatok mentén.

A téma szempontjából az első pillér releváns („az Európa-szerte jobb fogyasztói és vállalkozói hozzáférés az internetes termékekhez és szolgáltatásokhoz”), amelynek célja az online és offline piaci környezetben meglévő és a határokon átnyúló online tevékenységet negatívan érintő fő különbségek megszüntetése és ezeket a különbségeket okozó akadályok eltávolítása. Ebben a pillérben foglaltatik az egyik legfőbb célkitűzés: „egy korszerű, európaibb szerzői jogi keret létrehozása”.

  1. december 9-én azonos címmel a Bizottság közleményt adott ki, amelyben felvázolta a szerzői jogi reform tartalmát és a megvalósítás módját. Különös hangsúlyt fektetett a „digitális és határon átnyúló környezetekre vonatkozó kivételek kiigazítására”, hiszen a szöveg- és adatbányászatot, oktatási szemléltetést, kulturális örökség megőrzését és a panorámaszabadságot megelőzi a következő mondat: „első lépésként a Bizottság egy olyan jogszabályt javasol, amely előírja a Marrákesi Szerződés végrehajtását.”

Az Európai Bizottság szerzői jogi reformtörekvései eredményeként megszületett négy dokumentum-tervezet 2016. szeptember 14-én látott napvilágot, amelyek közül kettő foglalkozik a Szerződéssel. Az irányelv-tervezet ki kívánja bővíteni az InfoSoc-irányelvet oly módon, hogy a vakok és gyengén látók vonatkozásában a Marrákesi Szerződés által előírt módon kötelezővé tenné a kivétel bevezetését, így a művek többszörözéséhez, nyilvánossághoz közvetítéséhez, hozzáférhetővé tételéhez, terjesztéséhez és kölcsönzéséhez egyik tagállamban se legyen szükség a szerzői jogi jogosult engedélyéhez.  Ez a szabályozási eszköz tökéletesen illeszkedik a szerzői jogi reform koncepciójába, hiszen már említésre került, hogy annak egyik fő motívuma egyes kivételek és korlátozások kötelezővé tétele.

A rendelet-tervezet szolgálja a második célkitűzés megvalósítását, a speciális formátumú művek szabad, határon átnyúló cseréjének biztosítását a szerzői jogi jogosult engedélye nélkül. Az uniós szabályozásban már a KJK-irányelv és a Műhold-irányelv is szorgalmazzák a tartalmak minél szélesebb körű hordozhatóságát, a koncepció viszont ebben a kontextusban újdonság. A Bizottság elképzelései szerint a művek áramlása külön erre feljogosított intézmények keretein belül valósulna meg.  A rendelet-tervezet meghatározása alapján az ilyen szervezet „fő tevékenysége, illetve egyik fő tevékenysége vagy közérdekű feladata keretében nonprofit alapon oktatást, speciális képzést, akadálymentesített olvasási lehetőségeket vagy információkhoz való hozzáférést biztosít a kedvezményezett személyek számára”.

A két szövegben egymásra való utalások olvashatóak, tehát az irányelvi és rendeleti szabályozás együttesével kíván az Unió eleget tenni nemzetközi jogi kötelezettségeinek.

Konklúzió

Most, hogy minden rendelkezésre áll és akár egy chilei speciális formátumú könyvet is lassacskán minden korlátozás nélkül kezébe vehet egy koreai látássérült, feltehetjük a kérdést: ebben a formában valóban effektív a rendszer? Mi a helyzet a nyelvi különbségekkel? Szinte annyi féle a nyelv, ahány a ratifikáló állam. Az Európai Unión belül valóban jóval előnyösebb lenne az ilyen művek cseréje, hiszen az Unió hivatalos nyelveinek legalább valamelyikét sokan ismerik, bár a látássérültek körében a nyelvoktatás is nehézségekbe ütközhet.  Az, hogy az Európai Unió kizárólagos vagy osztott hatáskörben kötheti meg a Szerződést, az Európai Bíróság február közepén ad választ. Úgy véljük, a Bíróság közös kereskedelempolitikát érintő állandó ítélkezési gyakorlata alapján újragondolásra/továbbgondolásra késztet az a körülmény, hogy bár az osztott hatáskör kétségtelenül létezik és megmarad modus operandi-ként az Unió a tagállamok között, ez a jövőt illetően az Unió kizárólagos hatáskörét megállapító főszabály kivételének számít majd.

A Marrákesi Szerződés kezdeményezése remek, a cél nemes, a már részt vevő államok nagy erőkkel szeretnék elérni a vakok és gyengén látók esélyegyenlőségét, támogatni őket a tanulásban és a szociális, tudományos, művészeti életben való minél teljesebb részvételben. A jogszabályi keret megkönnyítése szorgalmazza ugyan a speciális formátumú művek terjesztését és létrehozását, ám utóbbi vonatkozásában kérdéses, hogy tényleg megindul-e a kiadott művek tömeges átalakításának folyamata. Előre látható módon 2016. október 1-jén nem következett be drasztikus változás, évekbe telhet a végleges rendszer kiépítése. Fontos viszont, hogy a Szerződés szövege a WIPO honlapjáról már letölthető a látássérültek számára is olvasható formában.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma ÚNKP-ÚNKP-16-2 kódszámú
Új Nemzeti Kiválóság Programjának támogatásával készült

A sorozat korábbi részeit lásd:

  1. rész – Bevezetés

2. rész – Aláírás, ratifikáció, hatáskörök

Kommentek:

komment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.