Open Access konferencia Budapesten

2015. október 29-30. napján Budapest adott otthont a PASTEUR4OA program keretében rendezett Open Access konferenciának. A rendezvénynek ugyan csak egy rövidebb részén lehettem jelen, a saját tapasztalataim és a kollégák beszámolói szerint komoly előrelépés tapasztalható az egyetemi OA stratégiák világában.

A személyes részvételemet elsősorban az SZTE Egyetemi Könyvtárával (Klebelsberg Könyvtár) fennálló, több évre visszanyúló szoros szakmai együttműködés, másrészt az SZTE vezetése által nem is oly rég útjára indított OA program indokolta. Utóbbi alapján az egyetem jelentős pénzforrásokat kíván biztosítani a szegedi kutatók számára az open access folyóiratokban történő publikálásra, előbbi pedig előre vetíti, hogy e téren is megosztom majd tapasztalataimat az open access publikálást koordináló könyvtáras kollégákkal. Ennek fényében és szellemiségében engem ért az a megtiszteltetés, hogy bemutassam az SZTE fent nevezett stratégiáját, és annak nagyjából egy hónapos karrierje során mindeddig szerzett tapasztalatokat. Ezek röviden a következők: egy hónap alatt nagyjából 20 igénylés érkezett be, ebből három predator szaklapba (vagyis ami gyakorlatilag csak lehúzza a szerzőket). Ami fontos: az SZTE csak a golden open access modellt támogatja (ami a közvetlenül OA folyóiratokban való publikálást jelenti), méghozzá a tiszta OA publikálást (ahol az intézmény fizeti a megjelentetés költségeit), viszont a hibrid modellt (ahol a szerző is fizet) elveti az egyetem. Ami az eddigi statisztikákból jól látható: ez a modell leginkább a természettudományok területén kutatók számára lesz hasznos.
A konferencia keretében azonban csupa érdekes nemzeti modellekről számoltak be cseh, horvát, lett és litván kollégák, továbbá az MTA részéről Holl András. Általánosságban megállapítható, hogy más egyetemekben a rendelkezésre álló pénzügyi háttér szerényebb a szegedinél, azonban az OA publikálással kapcsolatos törekvések már hosszabb múltra tekintenek vissza (vagyis sokkal több a tapasztalat és a sikerélmény is). Egybehangzó álláspontja volt gyakorlatilag valamennyi felszólalónak, hogy az OA modell követése csak határozott “kikényszerítés” mellett működőképes, vagyis a szerzők számára kötelezővé kell tenni a publikált tartalmak repozitóriumokba való feltöltését (idehaza egyetemi adatbázisokba és/vagy az MTMT oldalára). Egyes előadók olyan szimpatikus kezdeményezésekről is beszámoltak, mint az OA modell népszerűsítése a kutatók körében workshopok és konferenciák útján. (Lássuk be, ez a jogászokra is ráférne, hiszen számtalan lehetőség kínálkozik az OA publikálásra a jogtudomány területén is.)
Végül még egy: fent említettem a golden open access modellt. Létezik gy green modell is, ami a korábban megjelent publikációk nyílt hozzáférésének a biztosítását hangsúlyozza. A valóságban ez a lehetőség már keményen szerzői jogi problémákat is felvethet, hiszen ilyenkor meg kell nézni, hogy a kiadó milyen felhasználási szerződést kötött a szerzőkkel. (Elképzelhető, hogy a kiadó kizárólagos jogokat szerzett, ilyenkor a szerző már nem rendelkezhet szabadon a kéziratával, de különösen nem a tördelt cikkel, az nem tölthető fel nyílt repozitóriumba.) Ami viszont igencsak érdekes, és ez már talán a magyar jogalkotó felé is jelzés értékű: a német Parlament tavaly, a holland pedig idén fogadott el olyan open access módosítást a nemzeti szerzői jogi törvényben, amely a tudományos publikációk szabad hozzáférésének biztosítását írja elő – Németországban 12 hónap elteltével, Hollandiában ésszerű időtartam elteltével. (Lelkesebbje keressen rá Dirk Visser cikkére az EIPR folyóirat idei 10. számában: p. 872-878.; ugyanez a cikk a GRUR-Internationalben is megjelent. A cikk épp a holland, illetve szegről-végről a német modellt ismerteti, kiválóan.)
Egy szó mint száz: e blogon még olvasni fognak a bejegyzések követően az open access témaköréről, mivel az egy kiváló és érdekes területe a modern szerzői jognak.

Kommentek:

komment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.