Cikkajánló #6.2 – Gondolatok a könyvtári e-haszonkölcsönzésről

Épp végeztem egy összegző tanulmány elkészítésével, amelyben egy olyan irodalom is helyet kapott, amelynek Cikkajánló keretében történő bemutatása indokoltnak tűnik. Séverine Dussolier professzor ugyanis azt járta körbe tanulmányában, hogy lehetséges volna-e, és ha igen, milyen feltételekkel bevezetni egy e-haszonkölcsönzési korlátozást a könyvtárak számára.

A tanulmányt az online JIPITEC folyóirat közölte le, amelynek köszönhetően így korlátlan hozzáférése lehet bárkinek a tanulmányhoz. Dussolier professzor munkája egyébként nem előzmények nélküli. Nem is oly rég jelent meg a Triaille elemzés, amely a korlátozások és kivételek uniós szabályozását vizsgálta, és ott Dussolier volt felelős a könyvtári kérdések összefoglalásáért.

Dussolier cikke az e-haszonkölcsönzéssel kapcsolatos problémafelvetést követően előbb magának a haszonkölcsönzésnek a jelenlegi gyakorlatát és szerzői jogi szabályozását vázolja fel. E bázisra építkezve tekinti át az anyag az e-haszonkölcsönzés jelenlegi általános gyakorlatát, amely a kiadók és a könyvtárak aggregátor-szolgáltatók közbeékelésével megvalósuló engedélyezési szisztémán alapul. Igaz, Európából viszonylag kevés működő modell hozható, és főleg az Egyesült Államokban tűnik úgy, hogy kikristályosodtak a könyvtárak választási lehetőségei. (E vonatkozásban lásd még ezt a kiváló amerikai anyagot.)

A tanulmány érdemi része természetesen az e-haszonkölcsönzés uniós szabályozási alternatíváiban rejlik. Egyrészt rögzíti az anyag, hogy per definitionem nincs kizárva a Bérlet-irányelv alapján az e-haszonkölcsönzés, ugyanakkor a gyakorlati élet (a licencia-szerződések révén) ez ellen hat, és legalább annyira kétséges, hogy a három-lépcsős tesztet miként lehet ráhúzni e témakörre. Dussolier cikke ebben alkot nagyot. Egyrészt alaposan igazolja, hogy az e-haszonkölcsönzés társadalmilag miért volna indokolt szolgáltatás, és azt az állítását is alátámasztja, hogy a szerződéses gyakorlat miért nem tekinthető tökéletesnek, s hogy épp ezért milyen lehetőségek adottak még egy kivétel bevezetésére.

A háromlépcsős-teszt első lépcsőjét (szűken meghatározott norma) Dussolier megalapozottnak látja, különösen az általa korábban már kifejtett össztársadalmi indokokból. Utóbb a harmadik lépcsőt illetően sem lát különösebb aggályokat a szerző. Az érdemi pont e téren a második lépcső, amely a korlátozásnak vagy kivételnek a mű rendes hasznosítására gyakorolt indokolatlan káros hatásait vizsgálja. Dussolier szerint e téren összességében kell arra figyelni, hogy az e-haszonkölcsönzés képes-e versenyezni az e-könyvek piaci értékesítésével. A válasz pedig az, hogy bizony komoly problémákat szülhet, ha a könyvtárak mindenféle korlátozás nélkül rendelkezésre bocsátanának e-könyveket a tagságuknak. Ezért a szerző több olyan korlátozó/nehezítő körülmény bevezetését javasolja, amellyel egy kicsit “kevésbé vonzóvá” lehet tenni az e-haszonkölcsönzést. E téren a hozzáférés korlátozottságát, az egyes példányokhoz való korlátozott számú hozzáférést, a digitális műpéldányok mesterséges minőségromlását, a DRM alkalmazását és a tartalmak meghatározott időbeli csúszással történő rendelkezésre bocsátását említi. (Bár azt Dussolier maga is beismeri, hogy ez utóbbi például a filmiparban a fájlcserélés útján megvalósított jogsértések elszaporodásával járt.)

A javaslat igazán impozáns, kíváncsian várjuk, hogy lesz-e foganatja ennek a “manifesztónak”.

A tanulmány bibliográfiai adatai a következők:
Séverine Dusollier: A manifesto for an e-lending limitation in copyright, JIPITEC, Vol. 5., 2014/3: p. 213-229.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.