Mi az adatbázis-előállító utolsó mentsvára?

Az Európai Unió Bíróságának első 2015-ös szerzői jogi előzetes döntése (Case C-30/14) az adatbázisjogból érkezik, és világos üzenetet hordoz: az Adatbázis-irányelv nem alkalmazható azon adatbázisokra, amelyek nem felelnek meg a szerzői jog vagy sui generis jogvédelem előfeltételeinek. Az ügy központi kérdése mégis az, hogy a fenti esetben az adatbázis felhasználását mégis kizárhatja-e az adatbázis előállítója?

A tényállás szerint egy holland cég, a PR Aviation, egy olyan weboldalt üzemeltetett, amelyen keresztül több – köztük fapados – légitársaság repülőjegyeit hasonlíthatta össze a fogyasztó, aki ezt követően meg is vásárolhatta a kinézett repülőjegyet. Az alapügy felperese, a Ryanair légitársaság nem nézte jó szemmel, hogy a jegyeit a holland cég értékesítette, s ezért pert indított Hollandiában. A legfontosabb érv szerint a Ryanair honlapjának általános szerződési feltételei szerint az oldalról elérhető adatok kereskedelmi célú felhasználása tilos. Más szóval a Ryanair csak maga szerette volna értékesíteni a repülőjegyeit.
Az első fokú bíróság elsődlegesen a PR Aviationnek kedvezett, a másodfok pedig elutasította az ír cég fellebbezését. A holland Legfelsőbb Bíróság végül előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett, ám a kérdésfeltevés már előre vetítette, hogy az Adatbázis-irányelv alapján rögzített kétféle védelmi megoldás egyikét sem látja a fórum alkalmazhatónak a Ryanair esetén. A kérdés szerint:

“Az olyan online‑adatbázisokra is kiterjed‑e a [96/9 irányelv] hatálya, amelyeket nem véd [ezen] irányelv II. fejezete alapján szerzői jog, és az [említett] irányelv III. fejezete alapján sui generis jog sem, mégpedig olyan értelemben, hogy az [96/9 irányelv] 15. cikkével összefüggésben értelmezett 6. cikke (1) bekezdésének és 8. cikkének (akár analógia útján való) alkalmazásában e tekintetben sem korlátozható szerződésben az ilyen adatbázisok felhasználásának szabadsága?”

A kérésben megjelölt szakaszok közül a 6. cikk (1) bekezdés az adatbázis szerzőjét megillető jogok, a 8. cikk pedig az adatbázis előállítókat megillető sui generis védelem alóli kivételeket sorolja fel, a 15. cikk pedig rögzíti, hogy e kivételek szerződés útján sem korlátozhatóak. A holland Legfelsőbb Bíróság tehát végső soron arra keresett választ, hogy az irányelv szerződés útján történő korlátozás tilalmára vonatkozó passzusa akkor is alkalmazható-e, ha az alapul fekvő adatbázist nem illeti meg az irányelv által bevezetett jogvédelem.
Az EUB válasza egyértelmű és egyszerű: nem. Az irányelv 1. cikk (2) bekezdése ugyan tágan jelöli meg az adatbázis fogalmát, ám jogvédelmet csak azon adatbázisoknak biztosít, amelyek megfelelnek az irányelv 3. cikk (1) bekezdésének és/vagy 7. cikk (1) bekezdésének. Az EUB értelemszerűen arra az előfeltevésre támaszkodott, amelyet a megkereső bíróság fogalmazott meg. Eszerint a Ryanair honlapjáról elérhető adatok összeválogatásukra vagy elrendezésükre tekintettel sem tekinthetők egyéni, eredeti jellegű gyűjteménynek; és az adott adatbázis tartalmának megszerzésére, ellenőrzésére vagy előállítására sem fordított mennyiségi vagy minőségi szempontból elegendő forrást a Ryanair. Mivel ugyanakkor az irányelv hatálya kizárólag a fenti két védelmi formára terjed ki, ezért értelemszerűen a Ryanair nem védett adatbázisa vonatkozásában sem alkalmazhatóak a rendelkezések. Ami pedig, utolsó lépésként, azt is jelenti, hogy a fent hivatkozott 6. cikk (1) bekezdés, 8. és 15. cikk ugyancsak nem vehető figyelembe. Ami pedig logikusan azzal a következtetéssel jár, hogy a Ryanairnek szerződéses klauzulák útján jogában áll korlátozni az adatai felhasználását.
Ahogy azt Tatiana Sinodinou a Kluwer Coypright Blogon kiválóan jelezte:
Certainly, the contract is the last and weakest legal resort for database producers when the database sui generis right does not apply.”
Az IPKat azzal is foglalkozott, hogy végső soron miért is állhatott az egész per a Ryanair érdekében (miközben végső soron a PR Aviation segítségével elkeltek a cég repülőjegyei). A blog szerzője, Eleonora Rosati szerint egyrészt ez amiatt lehet, mert a Ryanair szerint a PR Aviationhöz hasonló platformok szolgáltatásai nem működtek tökéletesen (például nem tájékoztatták az utazókat a járatmódosulásokról); az is valószínű, hogy a Ryanair oldalát meglátogatók számának csökkenése a Ryanair közvetlen reklámbevételeit is visszavetette.

Ugyancsak Sinodinou utalt arra, hogy az előzetes döntés nyelvezete egy további szempontból is figyelmet érdemel. A felhasználók számára biztosított korlátozásokat és kivételeket hagyományosan nem szokás felhasználói jogokként kezelni. Az EUB megfogalmazása szerint azonban (lásd: 40. pont):
ezen irányelv egyrészt az adatbázist létrehozó személy jogai, másrészt pedig az ilyen adatbázis jogszerű felhasználóinak, azaz azoknak a harmadik személyeknek a jogai közötti egyensúlyon alapul, akik e személytől engedélyt kaptak az említett adatbázis felhasználására.”

Kommentek:

komment

2 gondolat “Mi az adatbázis-előállító utolsó mentsvára?”

  1. s.peter says:

    Apróság, de a link broken a kluwercopyrightblogra. A helyes url: http://kluwercopyrightblog.com/2015/01/26/ryanair-ltd-v-pr-aviation-bv-contracts-rights-and-users-in-a-low-cost-database-law/

    (A blog maga is igen minőségi tartalommal bír, köszi a megismertetést:)

  2. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    Köszönöm! Én lüke az idézetet illesztettem be linkként is… Most már javítottam. Üdv, MP

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.