Breaking News: Reda-jelentés az InfoSoc-irányelv reformjáról

Julia Reda, az Európai Parlament német képviselője 2015. január 14-ei dátummal – azonban csak január 19-én – közzétette jelentését, melyben az Információs társadalmi (InfoSoc) irányelv reformjával kapcsolatos megállapításait foglalta össze. Ha ebből a jelentésből valós program születik, komoly változások elé nézhet az uniós szerzői jog.

Reda, aki a német Kalózpárt tagjaként került be az EP-be, jelentését azt követően készítette el, hogy az Európai Bizottság konzultációt hirdetett a tárgykörben, melyre több mint 9500 válasz érkezett. A válaszok 58.7%-át végfelhasználók adták, ami világos jelzés arra nézve, hogy a “vita” sokakat foglalkoztat. A jelentés ezeknek a véleményeknek a szintézisét adja, ugyanakkor világosan magán viseli a rapportőr véleményét a jogterületet illetően.
A jelentés indokolása szerint elsődlegesen azért érett meg az idő a reformra, mert az InfoSoc-irányelv által elérni célzott harmonizáció épp a visszájára sült el, a tagállami szerzői jogok sok szempontból jelentősebb eltéréseket mutatnak, mint 2001-et megelőzően. Ez különösen igaz Reda szerint a korlátozások és kivételek vonatkozásában, ahol egy kivétellel minden előírás implementálása opcionális jellegű. Egy másik jogpolitikai érvként hozza a képviselő asszony, hogy a társadalom jelentős része bonyolultnak látja, nem érti a szerzői jogot, amely a szabályok legitimációját erősen rontja. (Ez persze általánosságban igaz is, meg nem is. A jog bármely szeglete nehezen érthető, nem csak a szerzői jogra igaz ez. Vagyis nem a szerzői jogi szabályozás formája, sokkal inkább a tartalma az, aminek kellően világosnak kell lennie. Ez a racionális, ésszerű szabályokat feltételezi.) A legfontosabb célkitűzésként ezért Reda azt jelölte meg, hogy a különböző érdekcsoportok közötti egyensúlyt újra kell hangolni. Erre vonatkozóan, mint alább látni fogjuk, a jelentés számtalan javaslattal él. Végül még egy fontos jogpolitikai indok: a digitális belső piac megteremtése, mely az EU alapvető politikai célkitűzéseinek “digitális vetülete”, a politikus szerint kizárólag egy egységes európai szerzői jogcím (Single European Copyright Title) bevezetésével érhető el.
Mindezek fényében nézzük röviden, de pontokba szedve, hogy mire tett javaslatot a Reda-jelentés, illetve ezeket követően gyors észrevételeket is teszek: 
az egységes európai szerzői jogcím bevezetése (4. pont) – a gondolat nem új, ezzel a “Wittem Project” keretében megfogalmazott koncepció került elvben/részben felkarolásra; ugyanakkor ez így önmagában még elég kevés egy egységes kódex megteremtéséhez; aki erre kíváncsi, annak nem árt persze elolvasni id. Ficsor Mihály ellenérveit is;
a közkincs védelme: a szerzői jog által nem védett tartalmak korlátozásmentes hozzáférése, illetve a jogosultak szerzői jogról történő önkéntes lemondásának engedélyezése (6. pont) – amire itt a jelentés utal, az többek között az, hogy a közkincsbe került tartalmakhoz például az interneten keresztül szabadon lehessen hozzáférni; az ötlet mindaddig kiváló lehet, amíg valaki – például a Gutenberg Project, a Google Books projekt vagy a Wikipedia – kellőképpen finanszírozni tudja a programjait; ha azonban a közkincsbe tartozó tartalmak megosztása csakis fizetős üzleti modellel finanszírozható, akkor szükségképpen felmerül, hogy a fenti javaslat támogatja-e, vagy inkább gátolja (a befektetések megtérülésének esélyével nem kecsegtető kezdeményezések elhalása miatt) a kultúra fennmaradását/terjesztését;
a védelmi idő teljes harmonizálása oly módon, hogy az nem haladhatja meg a Berni Uniós Egyezményben megfogalmazott időtartamot (7. pont) – ez egy nagyon ütős gondolat, amely azonban több ponton is további kifejtést igényel; a BUE csak a szerzők kapcsán tartalmaz előírást a védelmi időt illetően, a kapcsolódó jogi jogosultak vonatkozásában más egyezmények az irányadók, ezekre azonban nem utal a jelentés; illetve összességében is kétséges számomra, hogy egy ilyen “visszalépést” vállalhat-e az EU egyáltalán;
a korlátozásoknak és kivételeknek az analóg világgal azonos módon kell a digitális környezetben érvényesülniük (9. pont) – ezzel elvben teljességgel egyetértek, ennek gyakorlati megvalósulása azonban felveti, hogy esetenként a háromlépcsős teszthez vissza kell nyúlni, valóban nem “eltúlzottak-e” a felhasználói szabadságok;
a korlátozások és kivételek (InfoSoc-irányelv 5. cikk) átültetését kötelezővé kell tenni (11. pont) – íme egy másik, ütős gondolat; ennek mélyebb elemzése azonban már csak azért is indokolt, mert több okból ugyan, de semmiképp sem véletlenül kerültek opcionális jelleggel elfogadásra az 5. cikk (2)-(4) bekezdésének rendelkezései; mindenesetre abból a szempontból tudnám értékelni ennek a kérdésnek az alapos körbejárását, mert én nagyon hiányolom a magyar jogból a paródia egyértelmű szabályozását;
– a jelentés továbbá konkrét javaslatokat is tesz az iménti gondolatmenetet követve: a transzformatív/átalakító felhasználások rugalmas kezelése; szabad linkelés rögzítése; a nyilvános helyeken található szerzői művek fotók vagy videó útján történő, magáncélú többszörözése; a karikatúra/paródia kötelező bevezetése, szöveg és adatbányászat lehetővé tétele, a jelenleginél sokkal szélesebb korlátozások és kivételek oktatási célokra, valamint a könyvtáraknak biztosított korlátozások és kivételek szélesítése, különösen az e-haszonkölcsönzés terén (12., 15-20. pontok) -a jelentés e téren egyértelműen merít az EUB gyakorlatából, amely eddig is viszonylag rugalmasan kezelt egyes kérdéseket (például a linkelés vagy a paródia kapcsán); az oktatási célú és a könyvtárak általi felhasználások kereteinek szélesítésével magam is tökéletesen egyetértek, de e téren további vizsgálatokra lesz szükség, nem jár-e esetleg egy ilyen módosítás olyan szintű érdeksérelmekkel, ami például a tankönyvipar elhalását eredményezi (megjegyzem: az Egyesült Államokban, ahol persze tagadhatatlanul egyszerűbb a nyelvi környezet, simán működik a könyvpiac, pedig még csak analóg haszonkölcsönzési joga sincs a szerzőknek és egyéb jogosultaknak, nem hogy e-haszonkölcsönzési joguk); ráadásul az sem elhanyagolható, hogy az e-haszonkölcsönzés komolyan ütközhet a háromlépcsős teszttel, de legalábbis díjazás és a megfelelő DRM alkalmazása nélkül; érdekes ugyanakkor, hogy ez utóbbi vonatkozásában a jelentés szó szerint kiáll amellett, hogy a korlátozások és kivételek nem akadályozhatók semmilyen hatásos műszaki intézkedés bevezetésével (23. pont); ez utóbbi ütközést alaposabban körbe kell még járni, mielőtt követendő útnak állítanánk magunk elé;
a korlátozások és kivételek értelmezésekor “rugalmasságot” kell bevezetni (13. pont) – akaratlanul is egyfajta angolszász fair use koncepcióra kell gondolnom, mikor ezt olvasom; elvben nem lenne ellenemre egy ilyen változás, ám ennek gyakorlati kivitelezését illetően erősek az aggályaim; az Egyesült Államok szerzői joga több mint másfél évszázada alkalmazza a fair use tesztet, egy teljesen más kulturális, jogi és szervezeti környezetben; az elv átültetése Európába elég nehéz lenne, az angolszász országoktól, és néhány rugalmasabb országtól (például a skandinávok vagy Hollandia) eltekintve; akár fair use, akár nem, ez a rugalmasság komoly kihívás lenne a bírákra nézve, jelentés azonban az indokolás 12. oldalán ezt kellő “rugalmassággal” tartja gond nélkül kezelhetőnek; Reda javaslata szerint az uniós jogalkotónak kell fogódzókat biztosítani annak érdekében, hogy a tagállami bíróságok ne egymásnak ellentmondó következtetésekre jussanak; ez komoly kihívásnak hangzik;
nem lehet a korlátozások és kivételek ellentételezéseként törvényi engedélyeket/díjigényeket bevezetni, és definiálni kell a “kár” fogalmát (21-22. pont) – az első tétel komoly hideg zuhanyt jelentene  a legtöbb uniós tagállam területén, mert ezzel a magáncélú többszörözés egész rendszere bolydulna fel; ugyanakkor a másodikként említett tételnek csak addig van értelme, amíg a “kár” kompenzációjáról beszél az irányelv; ha a 21. pontban foglaltak megvalósulnának, a 22. pontban rögzítettekre igazán nem is lenne szükség.
Nem akarok előreszaladni, de Julia Reda ígért nekem egy interjút nemrég. Bízok benne, hogy megérkeznek hamarosan a válaszai, akkor haladéktalanul közzéteszem azokat.

Update #1: a jelentést még a kalózok maguk is támadják. Amélia Andersdotter, a svéd kalózpárt korábbi EP-képviselője azzal kritizálta Redát, hogy az gyakorlatilag semmiről (értsd: semmi újról) nem beszél. Való igaz, elég “puha” javaslatokat olvashattunk feljebb, de ha Andersdóttir például azt várta volna, hogy a jelentés a szerzői jogok érdemi kiiktatását javasolja, akkor az legalább akkora butaság lett volna.

Update #2: a CISAC április 14-én nyílt levélben reagált Reda jelentésére. Érdekes gondolatok!

Kommentek:

komment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.