Jubileumi gondolatok a 800. bejegyzés alkalmából

Ahogy közeledtünk a 800. bejegyzéshez, bloggertársaim idegeire menő vehemenciával igyekeztem mindegyikőjüket rávenni arra, hogy foglalják össze a legfontosabb észrevételeiket a szerzői jogot érő legérdekesebb kihívásokról. Már csak azért is szeretem az ilyen feladatokat, mert öröm látni, hogy ahány ember, annyi vélemény, gondolat, jövőkép. Íme, mit gondolnak blogunk szerzői a szerzői jog XXI. századi helyzetéről.


Mezei Péter

“Vesszőparipám, ezért nem meglepő módon azt a reményemet emelném ki, hogy az elkövetkezendő évek fókuszában a szerzői jogosultak és a fogyasztói oldal közötti egyensúly helyreállítása áll majd. E téren európaiként kifejezetten szerencsésnek érezhetjük magunkat, mert a közeljövő igen aktívnak ígérkezik. (Feltéve, hogy a rövidesen összeálló új Európai Bizottság és az Európai Parlament a megkezdett úton halad tovább.) Itt egyáltalán nem a felhasználók “szabadságjogainak” szélesítéséről beszélek, hanem arról, hogy a jogosultak és a felhasználók érdekei közötti egyensúlyt egyes helyeken újra kell kalibrálni. Első olvasásra kifejezetten jónak látom például azt az előzetes döntést, amit a napokban tett közzé az Európai Unió Bírósága. Eszerint a jogellenes forrásokból történő többszörözés nem illeszthető be a magáncélú többszörözés kategóriájába. Ez szerintem így helyes. Másik oldalról is tudok példát hozni: nem értek egyet azzal a nézőponttal, miszerint a jogkimerülés tételét a digitális korban tévedés volna használni. Indokoltnak látnám, ha e ponton az Unió is módosítana a szabályozáson, mivel az online világ (és értékesítések) lassan kiszorítják a CD-ket a piacról (nálunk szinte már nincs is CD piac, azért más országokban még van), aminek folytán egyébként a jogkimerülés akár a létalapját is elvesztheti. Én személy szerint ilyen, és ehhez hasonló kérdésekre fókuszálva folytatom majd a munkát a blogon.” (Mezei Péter)


Nagy Dániel Endre

“Közhely, hogy a szerzői jog kihívásaira nem lehet pusztán a jog eszközével válaszolni, így a válaszom sem kimondottan a szerzői jog jövőjére vonatkozik, hanem mindazon tényezőkre, amik befolyásolják a szerzői jogot és annak betartását. A válaszom gyakorlatilag nem változott, azóta, hogy hét-nyolc évvel ezelőtt először gondolkodtam a kérdésen. A legnagyobb kihívásnak továbbra is az illegális letöltések mértékét tartom. Bármilyen statisztikai alátámasztás nélküli személyes megfigyelésem az, hogy az elmúlt egy-két évben az illegális letöltések többé már nem demográfiai csoportokhoz köthető jelenség, hanem általánossá vált: a közelmúlt időszaka előtt ritkaságszámba ment, ha nem kamasztól vagy fiatal felnőttől  hallottam arról, hogy torrentekről vagy film streaming oldalak használatáról beszélt, mostanában gyakran hallok ilyet középkorúaktól is. Öt-tíz évvel ezelőtt a megoldást nem a szigorúbb jogalkalmazásban, hanem a digitális korszakhoz igazított üzleti modellekben láttuk. Az üzleti modellek hiánya nem lehet többé kifogás, arról ugyan lehet vitatkozni, hogy mennyire irreális árakon lehet megvásárolni a digitális médiát, de azóta Magyarországon is kiépült ennek az infrastruktúrája, a médiapiacon megjelentek az alternatív üzleti modellek. Az árkérdés persze egyáltalán nem elhanyagolható, de az ingyenességgel nem lehet felvenni a harcot. Talán az előfizetés-típusú szolgáltatások megvalósítják azt, amit az iTunes zeneboltja és a többi online bolt eddig nem volt képes, de sokkal kevésbé vagyok optimista, mint egy évtizeddel ezelőtt. Ebbe az irányba is történt elmozdulás ugyan, de még nagyon nagy mozgástere van a médiaszolgáltatóknak abban, hogy az összes platformon egyszerre elérhetővé tegyék a médiát: a huszonegyedik században fenntarthatatlan, hogy egy filmre a mozibemutatót követően hónapokat kelljen várni, mire elérhető olyan formátumban, amit otthon is meg lehet nézni, sőt a tévésorozatok esetében még az epizódok bemutatásának régiónkénti párhetes eltérései is soknak tűnnek, egységes globális piac számára kell szolgáltatni és minden régióban egyszerre (ahogy azt teszik az illegális források is).” (Nagy Dániel Endre)

Ujhelyi Dávid

“Mára talán széles körben elfogadott vált, hogy a szerzői jog területén vannak bizonyos pontok – értve ezalatt például a territorialitás, vagy a jelenlegi status quo kérdéseit -, amelyek átgondolása érdemesnek látszanak a XXI. század változásaira, technológiai fejlődésére tekintettel. Bár véleményem szerint ezek a kérdések a jövőben részben úgymond önmagukat fogják megoldani társadalmi változások útján, ennek során mégis nagy szükség lesz egy sokkal tudatosabb, és nyitottabb jogalkotói közbenjárásra, amely során talán az eddigieknél is markánsabb szerepet kaphat az Európai Unió hard, illetve soft law szabályozása. Ám ahhoz, hogy a jövőbeni szabályozás sikeres lehessen, érdemi megoldásokat nyújthasson, mindenképpen szükség lesz annak újszerű, a változásokra reagáló elméleti megalapozásra, amely napjaink szerzői jogának egyik legfontosabb feladata.” (Ujhelyi Dávid)

Hajdú Dóra

“A szerzői jogi jövőbeni kihívásain gondolkozva két, egymástól teljesen eltérő jellegű vízióm támadt. Az egyik természetesen a szerzői jog és a technológiai vívmányok összefonódásából adódik. Ez alatt pedig nem elsősorban az internet és a fájlcsere okozta kihívásokra gondolok, hanem az ezek árnyékában előretörő olyan technológiai újításokra, amelyek a szerzői jog és az iparjogvédelem határterületét képezik. A 3D nyomtatók körüli egy-két évvel ezelőtt fellángolt óriási érdeklődés lecsengőben van, de ez nem jelenti azt, hogy a technológia ne tökéletesedne, és ne válna egyre szélesebb körben hozzáférhetővé az átlag felhasználók számára is. Vigyázó szemeinket tehát érdemes nem csak az internetre vetni, mivel nem csak azon a fronton várhatóak összeütközések a technológiai vívmányok és a szerzői jogi keretek között. A másik aspektust pedig a témához való személyes kötődésem miatt kell e helyütt citálnom. Ez pedig nem más, mint a közös jogkezelés jogintézményének újrapozícinonálása, ami egybecseng a felhasználói és jogosulti oldal érdekeinek ismételt egyensúlyba hozásával. A közös jogkezelő szervezetek működése állandó társadalmi kritika tárgyát képezi, másfelől viszont a digitalizáció révén a törvény által előírt közös jogkezelési esetkörök kiterjesztésének is tanúi lehetünk. Kíváncsian várom, hogy az ellentétes irányú folyamatok közös nevezője mi lesz. Ennek fényében a nemrégiben elfogadott közös jogkezelési irányelv különösen izgalmas.” (Hajdú Dóra)

Németh László

“Az internet, mint embereket összekötő, világméretű hálózat lassan 50 éves lesz, de a netes semlegesség csak az elmúlt 10 évben került előtérbe. Utóbbi fogalmának meghatározásával már sokan, sokféleképpen próbálkoztak, de bevett, tudományos definíciót nem találunk róla. Lényege, hogy a világhálón minden továbbított adat egyenlő, függetlenül annak tartalmára, céljára, eredetére, küldőjére vagy fogadójára. Az alapjogok aspektusából megvizsgálva a kérdéskört alapvetően az információhoz jutás szabadságát, mint negyedik generációs alapjogot jelenti, internetes környezetben, de emellett magában foglalja a véleménynyilvánítás és a szólás szabadságát is. Ahogy maga a hálózat, úgy a netes semlegesség témájának kibontása és feldolgozása is először az Amerikai Egyesült Államokban indult meg. A netes semlegesség támogatók és ellenzők táborára oszlott, amelyekhez a nagy vállalatokon kívül jogtudósok, politikusok is csatlakoztak. Természetesen a jogalkotók, a Képviselőház és a Szenátus is megtették a magukét a témában, különböző törvényjavaslatokat alkotva. A COICA, a PIPA, a SOPA és az OPEN egyetlen közös tulajdonsága viszont az, hogy egyikük sem lépett hatályba. Az ellenzők és a támogatók is képesek voltak olyan ellenállást kifejteni, hogy a másik oldal nem tudta végigvinni akaratát. Európában ezzel szemben fordított folyamatot figyelhettünk meg. Kontinensünkre kis késéssel érkezett a netes semlegesség gondolata, mégis meglepő, hogy néhány országban (Hollandia, Szlovénia) már ezzel foglalkozó törvényeket is hatályba léptettek. Természetesen az Európai Unió is foglalkozott, foglalkozik a kérdéssel. A március végén meghozott szabályozások fényében még a hozzáértők számára sem egyértelmű, vajon a netes semlegesség elérése vagy eltörlése a cél Európában.” (Németh László)

Kőhidi Ákos

“Az ünnepi, 800. bejegyzés apropóján azon gondolkodtam, hogy az alaptémámnak tekintett torrentezés kapcsán volt-e az elmúlt bő egy évben (vagyis a PhD disszertációm lezárása óta) olyan számottevő esemény, amely akár a hazai userek számára is meghatározó lehetett? Ugyanis az ISP-kkel szembeni újabb igényérvényesítések, az európai közösségi vívmányok vagy a Störerhaftung újabb értelmezési kérdései a témát mélyebben ismerők számára kétségkívül érdekes hírek voltak, azonban a hazai torrentezők életében nem hoztak jelentős változásokat. Magánszeméllyel szembeni döntéssel a 2008-as Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság (egyébként katonai) büntetőügyben hozott ítéletét leszámítva nem találkoztam. A döntés után hatályba lépett Btk. pedig bevezette azt a kivételt, amely szerint a szerzői vagy kapcsolódó jogokat nem sérti, ha a többszörözés, lehívásra hozzáférhetővé tétel jövedelemszerzés célját közvetve sem szolgálja. Ez azonban a polgári jogi igényérvényesítést egyáltalán nem érinti (más kérdés, hogy véleményem szerint a német gyakorlat bőven adna muníciót arra, hogyan lehetne logikailag megakasztani egy esetleges jogosulti követelést). Mind a büntető, mind a polgári ügyeket szemlélve a hazai viszonyokra tekintve kijelenthető, hogy a hétköznapi torrentezőknek, átlag usereknek a német vagy brit igényérvényesítési hullámhoz hasonló üldöztetéstől egyelőre nem kell tartani. (Addig legalábbis biztos nem, ameddig a tömeges felszólításokban néhány itthoni ügyvédi iroda meg nem látja a piacot, ahogy ez Nyugat-Európa több országában is történt.) A felelősség vizsgálata mellett a legális tartalomfogyasztás hazai bővülése lényeges tényező lehet a kérdéskörben, amely nem erőből, hanem reális piaci megoldást kínálva reagál a fenti problémákra. Ebben itthon mindenképpen mérföldkőnek számított a Spotify 2013. év végi megjelenése, amely nem a jogkövető magatartás morális örömérzetével, hanem a profi szolgáltatással hívott vissza többeket a ‘sötét oldalról’.” (Kőhidi Ákos)


Gyömbér Béla

“Számomra a közeljövő legizgalmasabb kérdése a szerzői jogi jogérvényesítés várható expanziója. A szerzői jogi jogsértések, különösen online környezetben nagyon nehezen kezelhetőek a hagyományos, nemzeti jogi eszközökkel, így alapvető kérdés, hogy a nemzetek milyen szintű együttműködésre lesznek képesek, illetve még inkább hajlandóak a jövőben. Mindeközben a tradicionális tartalom-előállító és tartalom-fogyasztó szerepek és ezzel az ellentétek továbbra is fennmaradni látszanak, a kedvező és olcsó alternatívák megjelenése pedig a legális forrásból történő tartalomfogyasztás növekedését vonzza maga után. Ez az egyébként támogatandó és örömteli folyamat azonban véleményem szerint az egyre csökkenő illegális fogyasztás iránti keményebb fellépésre fogja sarkallni a jogtulajdonosokat, illetve az eddig megtűrt felhasználások korlátozására lehet számítani a jövőben. Ehhez a folyamathoz a jelenleginél szélesebb körű együttműködésre és viszonosságra lenne szükség, így a szerzői jog a jövőben talán még a korábbiaknál is dinamikusabb területe lesz a nemzetközi jogalkotásnak. Paradox módon úgy tűnik számomra, hogy nem csak az illegális tartalomfogyasztás bővülése, hanem a csökkenése is a jogérvényesítés felélénkülésével járhat, igaz eltérő retorikai alapra építkezve.” (Gyömbér Béla)

Kommentek:

komment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.