Magáncélra csak legális forrásból tölts le!

Április 10-én rendkívül fontos előzetes döntést hozott az Európai Unió Bírósága az ACI Adam kontra Stichting de Thuiskopie ügyben. A kérdés – több egyéb mellett – az volt, hogy a tagállamok engedhetik-e a magáncélú többszörözés keretében a jogellenes forrásból történő másolást, vagy ez nem illik bele ebbe a szabad felhasználási esetkörbe. A válasz nemleges lett.

Az ügyről e helyütt csak korlátozottan szeretnék értekezni, fontosságára tekintettel a közeljövőben egy tudományos igényességű jogesetelemzést tervezek készíteni (azt külön posztolom is majd). Nézzük röviden, mit mondott az EUB negyedik tanácsa (az előadó ismét a szerzői jogi ügyekben oly aktív Malenovsky volt).
A tényállás lényegét tekintve arról szólt, hogy egyes cégek, akik a magáncélú többszörözéshez szükséges adathordozók gyártásával vagy importálásával foglalkoznak, következésképp a holland nemzeti jog alapján az ún. “üreshordozó díj” megfizetésére kötelesek, szerették volna elérni, hogy azon hordozók (CD lemezek) után, amelyeket a jogellenes forrásból származó tartalmak rögzítésére használnak a holland fogyasztók, ne kelljen jogdíjat fizetni. Ennek hátterében pedig az állt, hogy a holland nemzeti jog kifejezetten megengedő a jogellenes letöltéseket illetően. A holland Legfelsőbb Bíróság azzal a kéréssel fordult a luxembourgi fórumhoz, hogy nyilvánítson véleményt a fentiekről, vagyis tulajdonképpen arra kereste a választ, hogy az olyan nemzeti jog, amely a jogellenes forrásból történő másolatkészítést lehetővé teszi, összeegyeztethető-e az uniós joggal, és amennyiben nem, akkor ezen (jogellenes) felhasználásokra tekintettel jogosult-e a holland közös jogkezelő szervezet üreshordozó díjat kivetni (és beszedni).
A kérdés fontosságát mutatja, hogy a jogellenes forrásból történő magáncélú többszörözés témakörét eddig alig feszegették a nemzeti jogalkotók, rendre hallgatnak e téren. A németek nem, ott csak akkor megengedett ez a magatartás, ha a forrás nem láthatólag jogellenes. Magyarországon egy kiváló Szerzői Jogi szakértő Testületi szakvélemény hangsúlyozta ennek a tényezőnek a fontosságát. Én magam is erre az álláspontra helyezkedtem A fájlcsere dilemma című könyvemben. A gyakorlatban ez mégsem volt olyan egyértelmű, hiszen – mint előbb írtam – a nemzeti törvények a jogszerű források követelményét általában nem tartalmazzák.
Az EUB az ACI Adam ügyben most kimondta, hogy a mivel a szabad felhasználási esetköröket rögzítő InfoSoc-irányelv 5. cikkében foglaltakat mindig megszorítóan kell értelmezni, a három lépcsős teszt egyáltalán nem szélesíti a magáncélú többszörözés kereteit, sokkal inkább bekorlátozza azt. Erre tekintettel a nemzeti jogalkotók nem hozhatnak olyan jogszabályi klauzulát, amely a felhasználók lehetőségeit túlzottan is kiszélesítik. Ellenkező esetben a holland nemzeti szabályozás alkalmas lenne arra, hogy az uniós (belső) piac egységét megbontsa. Ezen felül a háromlépcsős teszt második lépcsőjébe is kifejezetten beleütközne, amely rögzíti, hogy semmilyen szabad felhasználás nem lehet ellentétes a művek rendes felhasználásával. Ugyancsak fontos, hogy az a nemzeti szabályozás, amely mind a jogellenes, mind a jogszerű forrásból történő többszörözés esetére előírja a jogdíjfizetés kötelezettségét, nem tesz érdemi különbséget a felhasználók között, következésképp megbontja azt az egyensúlyt, amelyet az uniós jog elérni kívánt. Az EUB ezért kimondta, hogy a méltányos díjazás paramétereit nem jogosultak a tagállamok szabadon, inkoherens és harmonizációt nélkülöző módon meghatározni. (Hajdú Dóri kollegina hívta fel a figyelmemet, hogy az előzetes döntés előbb említett rendelkezését tartalmazó 49. pontja ugyanakkor ellentmondani látszik az EUB saját korábbi gyakorlatával, az e pontban konkrétan idézett Padawan döntéssel.)

Ennek megfelelően a tagállamok igenis kötelesek gondoskodni nemzeti jogukban a jogellenes és a jogszerű forrásból történő többszörözési magatartások eltérő kezelése iránt. Ami praktikusan azt jelenti, hogy előbbi esetben nem kell megfizetni az üreshordozó díjat. Ami ugyancsak praktikusan azt jelenti, hogy nincs mentesség, szabad felhasználás az ilyen magatartások esetén, és aki illegális forrásból tölt le valamit a netről, az jogsértést követ el.

(Az előzetes döntés a hatásos műszaki intézkedésekkel is foglalkozott részlegesen, illetve a jogérvényesítési irányelv is felmerült benne, de ezekről e helyütt most nem értekezek.)

A jogesetről érdemes a Kluwer Copyright Blogon, az 1709Blogon és az IPKat blogon is olvasgatni.

Kommentek:

komment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.