Metall auf Metall: jogerős német ítélet sampling perben

Doktori értekezésem egyik témáját a sampling tevékenységének szerzői jogi vonatkozásai tették ki. E blog életében is egy-két havonta közlök egy-egy érdekességet e területről. A mai napon egy olyan ítéletről számolok be, amely egy 1997-es hangfelvételben történt hangmintázás tárgyában született, sok év kesze-kusza pereskedését követően. A német Szövetségi Legfelsőbb Bíróság (BGH) megerősítette: kérj engedélyt, különben baj lesz.

Mindenekelőtt el kell mondanom, hogy a két kérdéses hangfelvétel közül a jogsértőnek bizonyult dal (Sabrina Setlur: “Nur mir”) eredeti, a perben érintett verzióját a YouTube-on, és a samplingeléssel foglalkozó legnagyobb példatár, a WhoSampled weboldalán sem találom. (Aki esetleg rálel, szóljon, de ami a YouTube-on fent van, egy módosított, “samplingmentes” verzió, tehát nem jó ebből a szempontból.) Ugyanakkor az eredeti Kraftwerk dal (Metall auf Metall) jelenleg is simán elérhető, íme egy link hozzá. A 18. másodpercnél kezdődő fémes kattogásra kell figyelni.

A jogvitát most jogerősen lezáró BGH hangsúlyozta, hogy a hangfelvételelőállító többszörözési és terjesztési jogát sérti a forrásmű két taktusának engedély nélküli felhasználása, s az ez alapján készült új hangfelvétel CD-lemezeken történő értékesítése. Az érvelés kiemelkedő eleme tehát, hogy már a legcsekélyebb mértékű samplingelés is többszörözést eredményez, és ez alól például egy “de minimis”, vagyis csekély mértékű felhasználásra történő hivatkozással nem lehetséges kimentést nyerni. Ugyancsak hangsúlyozásra került, hogy szükséges lehet az érdekösszemérés az egyes oldalak vonatkozásában. S bár a BGH jelezte, hogy a samplingelési eljárás napjainkra szinte önálló zenei irányzattá alakult, ez nem jelenti azt, hogy a hangfelvételelőállítókat a szerzői jogi törvény alapján megillető jogok az ő engedélye nélkül gyakorolhatók, érinthető lennének.

A BGH ítéletének számomra legérdekesebb, és egyben legvilágosabb támaszt nyújtó eleme szerint

az alperes a hangfelvételelőállító jogainak megsértése kapcsán nem hivatkozhat eredményesen a német szerzői jogi törvény (UrhG) 24.§-ában rögzített szabad felhasználási lehetőségre, mivel számára az átvett ritmus részlet önálló előállítása lehetséges lett volna“.

Az említett törvényhely szó szerint lehetővé teszi, hogy egy jogvédett művet bármely magánszemély szabadon felhasználjon, ha arra építve egy önálló, új, egyéni, eredeti szerzői művet hoz létre. A 24.§ alkalmazását az UrhG kizárja zeneművek dallama vonatkozásában, azonban hallgat a hangfelvétel előállítók jogai kapcsán. A BGH ítélete ezt a kétséget oszlatja el. Amennyiben a felhasználó maga is képes rögzíteni/reprodukálni az adott hangokat, akkor azt szabadon megteheti (s ily módon biztosítva lesz a 24.§ által garantált össztársadalmi fejlődés – “Fortentwicklung des Kulturschaffens” – lehetősége). Ilyenkor azonban samplingelni már nincs lehetősége a felhasználónak. A BGH a jelen jogesetben – szakértői véleményekre támaszkodva – úgy látta, a felhasználói önálló reprodukálás lehetősége adott volt 1997-ben. Következésképp a Kraftwerk sample felhasználása jogsértést eredményezett.

Azoknak, akik esetleg eredetiben is olvasni kívánják a fenti ítéletet, íme a szükséges bibliográfiai adatok: BGH Urt. v. 13.12.2012 – I ZR 182/11 – Metall auf Metall II. In: Gewerblicher Rechtsschutz und Urheberrecht, 6/2013: p. 614-617.

Kommentek:

komment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.