Az aktuális szám vezércikke Gyenge Anikótól érkezett „Újra az árva művekről” címmel (p. 119-124.). Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy én ezt az anyagot már olvastam, még kész kézirat stádiumában. Mivel Anikó és én is egyszerre fogalmaztuk meg gondolatainkat az árva mű irányelv-tervezetről, megosztottuk egymással véleményünket. (Én a jelen blogon is közzétett, illetve a Magyar Szerzői Jogi Fórum Egyesület által kiadott egyesületi véleménybe integráltan nyilvánítottam véleményt; teljes privát véleményem pedig napokon belül papíron is elérhető lesz az Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemlében a Google Books projektről írt cikkem részeként). Anikó hivatkozott cikke mindazok számára kötelezően olvasandó és idézendő, akik az árva művek témaköréről kívánnak írni. E tanulmány ugyanis objektíven, mégis kellő kritikával veszi szemügyre az árva mű irányelv-tervezetet – pontról-pontra. Kiváló írás!

A következő érdekes tanulmány szerzője Telek Eszter, aki a szabad szoftverekről írt, egészen pontosan arra a kérdésre keresi a választ, hogy tényleg szabad-e a szabad szoftver (p. 125-130.). A tanulmány konklúziója tömör: „a szabadság relatív”.

Szathmáry Zoltán a Joggyakorlat rovatban közölt tömör írásában (p. 146-149.) a szakvélemények szerepét (szükségességét, megengedhetőségét) vizsgálja a szerzői jogi bűncselekmények miatt indult büntetőeljárásokban. Szathmáry több izgalmas tanulmányt is írt már a szerzői jog és a büntető rendkívül érintkezési területeiről, ezúttal azonban egy olyan érdekes témát jár körül, mellyel magam is szembesültem első szerzői jogi szakértő testületi szakvéleményem elkészítésének során. (Ez utóbbiról mindaddig nem nyilatkozhatok, amíg az publikussá nem válik. Akkor aztán posztolok róla.) Annak ugyanis hihetetlen jelentősége lehet a döntés meghozatalakor, hogy a digitális szerzői jogsértések miatt indult büntetőeljárásokban mit mondanak a kirendelt szakértők. Utóbbiak ráadásul – mint Szathmáry írja – az esetek 69%-ában informatikai (vagyis jogi ismeretekkel elvileg nem rendelkező) szakértők.