Reklámretorika és fájlcsere

Készülőben lévő fájlcsere könyvemből – ígéretemhez híven – néha egy-egy érdekességet fel fogok villantani. A mai napon a szerzői jogosultak és a jogvédők reklámfilmjeinek terminológiájára fogok koncentrálni. 

Biztosan sokan emlékeznek még arra a filmszínházakban a filmek vetítését megelőzően feltűnt, illetve műsoros DVD lemezeken a film lejátszását megelőzősen automatikusan elindult filmipari propaganda reklámra, melyben a színészek autót, táskát, televíziót, végül egy DVD lemezt lopnak. (Habár a gépjármű és a lakás feltörésével történő lopás már minősített eset hazánkban…) E cselekményekkel párhuzamosan az egyik szereplő az internetről sikeresen (feltűnően gyorsan) tölt le egy filmet. A reklám utolsó, leghangsúlyosabb állítása szerint: „a lopás bűn”.

Bár e propagandaanyag sokáig futott a mozikban, idővel eltűntek onnan. (A műsoros DVD lemezekről természetesen nem lehet eltüntetni őket.) Ez egyrészt betudható a közvélemény felháborodásának, teljesen jogos kritikával élve ugyanis e reklámanyagot épp azoknak kellett végignézniük, akik jogszerűen jutottak a tartalmakhoz. Másrészt se szeri, se száma az MPAA reklámfilmet érő kritikus paródiáknak.

A The IT Crowd paródiájában például a filmek „lopását” – többek között – egy rendőr lelövéséhez, majd sisakjához ellopásához, annak illemhelyként való használatához, az „eredménynek” a gyászoló özvegy részére való eljuttatásához, majd a sisak újbóli ellopásához hasonlítja. Ütős! (Sajnos ezt beágyazni nem engedi a YouTube, így hát íme csak egy link. Klikk!) Egy másik paródiában a Futurama rajzfilmsorozat alkotói által készített „kalózellenes propaganda” mottója: „Downloading Often Is Terrible”, vagyis rövidítve: DO IT („Csináld”). Ez tényleg vicces, de ezt sem tudom beágyazni, mifene… Íme a link és a nyitókép.

Ma már azonban világosan látható, hogy a jogosulti retorika sokat finomodott. A mostanában nyilvánosságra hozott reklámfilmek inkább a tájékoztatásra és a legális fogyasztás pozitív vonásainak hangsúlyozására koncentrálnak. Ezek egyik legigényesebb példája az angol „Why Music Matters” kampány, amely a zene híres zenészek életére gyakorolt pozitív hatásairól szól, ezzel is hangsúlyozva a fogyasztók számára az alkotások iránti tisztelet fontosságát.
Hasonlóan igényesek a francia HADOPI hatóság által készített reklámspotok, melyekben zenészek és filmesek sikerei villannak fel, majd az időben visszalépve a moderátor jelzi: ez az, aminek elérése a cél a fogyasztás legalizálása segítségével. Íme az egyik kisfilm: 

Hazai viszonylatban figyelmet érdemel a ProArt Szövetség a Szerzői Jogokért jogvédő szervezet által indított Kösz.hu weboldal, amely a legális vásárlás előnyeiről igyekszik tájékoztatni a fogyasztókat, mindezt a „Vetted? Kösz!” mottóval párosítva.
Ennek ellenére kanyarodjunk vissza egy pillanatra az MPAA elsőként említett reklámfilmjéhez. A tartalomipar ilyen, és ehhez hasonló próbálkozásai egy szintig tökéletesen érthetőnek és indokoltnak tűnnek. A társadalom többsége általában nem ismeri a mindenkori jogszabályok tartalmát, e személyek egy részét pedig kimondottan nem is érdekli az. A tartalomipar ezért azzal a jogos igénnyel állt elő régebben és ma is, hogy a társadalmat oktassa, tájékoztassa, felvilágosítsa. Ha ugyanis e reklámfilmek azzal a minimális eséllyel kecsegtetnek, hogy a társadalom egy része a helyes ösvényre terelődik, már megéri velük próbálkozni. A fentiekben elsőként említett példával – és az egyéb, ahhoz hasonló véleményekkel – azonban több probléma is akad. Önkéntelenül arra a következtetésre vezetik ugyanis (1) az átlagos fájlcserélőt, hogy amit ő tesz, az bűn, sőt bűncselekmény, ő maga pedig bűnöző; (2) ugyanezt a képzetet ébreszti az egyszeri állampolgárban is; (3) végül a tudatosan cselekvő fájlcserélőre minden valószínűség szerint semmilyen hatást nem gyakorol. Pedig ezek egyike sem jó így.
Épp ezért örülök, hogy a retorika legalább a reklámfilmek dimenziójában már nem azonos a fentivel. Maradjon is ez a követendő.
Ja, és az biztos, hogy a fenti példák nem egyedüliek. Így bárki, aki tud még érdekes filmecskéket (elsősorban a jogosulti oldalról, tehát nem a „paródiákra lennék kíváncsi), dobja be azt a közösbe, és még a könyvem előszavában is örömmel megemlítem a respekt rovatban. A fenti gyűjtésben egyébként több kedves kolléga (időrendi sorrendben: Hajdú Dóra, majd Tóth Péter Benjámin) is hasznos ötletekkel szolgált, illetve a “Why Music Matters” programra Gyenge Anikó E.SZER.INT blogos bejegyzése folytán figyeltem fel.
Reakciók #1: A Facebookon érkezett, de azért én ide is felteszem. Weird Al Yankovic, a híres humorista dala “Don’t Download This Song” címmel.

4 thoughts on “Reklámretorika és fájlcsere”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük