Reklámretorika és fájlcsere

Készülőben lévő fájlcsere könyvemből – ígéretemhez híven – néha egy-egy érdekességet fel fogok villantani. A mai napon a szerzői jogosultak és a jogvédők reklámfilmjeinek terminológiájára fogok koncentrálni. 

Biztosan sokan emlékeznek még arra a filmszínházakban a filmek vetítését megelőzően feltűnt, illetve műsoros DVD lemezeken a film lejátszását megelőzősen automatikusan elindult filmipari propaganda reklámra, melyben a színészek autót, táskát, televíziót, végül egy DVD lemezt lopnak. (Habár a gépjármű és a lakás feltörésével történő lopás már minősített eset hazánkban…) E cselekményekkel párhuzamosan az egyik szereplő az internetről sikeresen (feltűnően gyorsan) tölt le egy filmet. A reklám utolsó, leghangsúlyosabb állítása szerint: „a lopás bűn”.

Bár e propagandaanyag sokáig futott a mozikban, idővel eltűntek onnan. (A műsoros DVD lemezekről természetesen nem lehet eltüntetni őket.) Ez egyrészt betudható a közvélemény felháborodásának, teljesen jogos kritikával élve ugyanis e reklámanyagot épp azoknak kellett végignézniük, akik jogszerűen jutottak a tartalmakhoz. Másrészt se szeri, se száma az MPAA reklámfilmet érő kritikus paródiáknak.

A The IT Crowd paródiájában például a filmek „lopását” – többek között – egy rendőr lelövéséhez, majd sisakjához ellopásához, annak illemhelyként való használatához, az „eredménynek” a gyászoló özvegy részére való eljuttatásához, majd a sisak újbóli ellopásához hasonlítja. Ütős! (Sajnos ezt beágyazni nem engedi a YouTube, így hát íme csak egy link. Klikk!) Egy másik paródiában a Futurama rajzfilmsorozat alkotói által készített „kalózellenes propaganda” mottója: „Downloading Often Is Terrible”, vagyis rövidítve: DO IT („Csináld”). Ez tényleg vicces, de ezt sem tudom beágyazni, mifene… Íme a link és a nyitókép.

Ma már azonban világosan látható, hogy a jogosulti retorika sokat finomodott. A mostanában nyilvánosságra hozott reklámfilmek inkább a tájékoztatásra és a legális fogyasztás pozitív vonásainak hangsúlyozására koncentrálnak. Ezek egyik legigényesebb példája az angol „Why Music Matters” kampány, amely a zene híres zenészek életére gyakorolt pozitív hatásairól szól, ezzel is hangsúlyozva a fogyasztók számára az alkotások iránti tisztelet fontosságát.
Hasonlóan igényesek a francia HADOPI hatóság által készített reklámspotok, melyekben zenészek és filmesek sikerei villannak fel, majd az időben visszalépve a moderátor jelzi: ez az, aminek elérése a cél a fogyasztás legalizálása segítségével. Íme az egyik kisfilm: 

Hazai viszonylatban figyelmet érdemel a ProArt Szövetség a Szerzői Jogokért jogvédő szervezet által indított Kösz.hu weboldal, amely a legális vásárlás előnyeiről igyekszik tájékoztatni a fogyasztókat, mindezt a „Vetted? Kösz!” mottóval párosítva.
Ennek ellenére kanyarodjunk vissza egy pillanatra az MPAA elsőként említett reklámfilmjéhez. A tartalomipar ilyen, és ehhez hasonló próbálkozásai egy szintig tökéletesen érthetőnek és indokoltnak tűnnek. A társadalom többsége általában nem ismeri a mindenkori jogszabályok tartalmát, e személyek egy részét pedig kimondottan nem is érdekli az. A tartalomipar ezért azzal a jogos igénnyel állt elő régebben és ma is, hogy a társadalmat oktassa, tájékoztassa, felvilágosítsa. Ha ugyanis e reklámfilmek azzal a minimális eséllyel kecsegtetnek, hogy a társadalom egy része a helyes ösvényre terelődik, már megéri velük próbálkozni. A fentiekben elsőként említett példával – és az egyéb, ahhoz hasonló véleményekkel – azonban több probléma is akad. Önkéntelenül arra a következtetésre vezetik ugyanis (1) az átlagos fájlcserélőt, hogy amit ő tesz, az bűn, sőt bűncselekmény, ő maga pedig bűnöző; (2) ugyanezt a képzetet ébreszti az egyszeri állampolgárban is; (3) végül a tudatosan cselekvő fájlcserélőre minden valószínűség szerint semmilyen hatást nem gyakorol. Pedig ezek egyike sem jó így.
Épp ezért örülök, hogy a retorika legalább a reklámfilmek dimenziójában már nem azonos a fentivel. Maradjon is ez a követendő.
Ja, és az biztos, hogy a fenti példák nem egyedüliek. Így bárki, aki tud még érdekes filmecskéket (elsősorban a jogosulti oldalról, tehát nem a „paródiákra lennék kíváncsi), dobja be azt a közösbe, és még a könyvem előszavában is örömmel megemlítem a respekt rovatban. A fenti gyűjtésben egyébként több kedves kolléga (időrendi sorrendben: Hajdú Dóra, majd Tóth Péter Benjámin) is hasznos ötletekkel szolgált, illetve a “Why Music Matters” programra Gyenge Anikó E.SZER.INT blogos bejegyzése folytán figyeltem fel.
Reakciók #1: A Facebookon érkezett, de azért én ide is felteszem. Weird Al Yankovic, a híres humorista dala “Don’t Download This Song” címmel.

Kommentek:

komment

4 gondolat “Reklámretorika és fájlcsere”

  1. danka says:

    nem rablas. A rablas, vmi eroszakot tartalmaz: "Aki idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett úgy vesz el mástól, hogy evégből valaki ellen erőszakot avagy élet vagy testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetést alkalmaz…."

  2. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    Jé, ezt benyeltem. Valóban nem az, hanem a lopás minősített esete. Mivel a reklámban nem személy elleni erőszak volt, hanem dolog elleni. Köszönöm a tippet, javítom!

  3. Dóri says:

    említésre méltó (?) még a Super Crapule vs. Super Hadopi kisfilm, amit még tavaly küldtem neked. Ennek a végén is az illegális letöltés és a lopás közé tesznek egyenlőségjelet. Viszont: ezt a France 5 tévécsatorna készítette, nem a HADOPI hatóság hivatalos reklámfilmje, nem a hatóság megrendelésére készült. Később el is távolították a tévécsatorna oldaláról. (Persze a Youtube-on azért még fent van, szóval linkelem: http://www.youtube.com/watch?v=P8Y4wY3Pqu4)

  4. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    Igen, erről még anno a segítségeddel készült egy bejegyzés: http://copyrightinthexxicentury.blogspot.com/2010/06/viccesnek-szant-kisfilm-super-hadopi.html Az viszont teljesen új számomra, hogy ez nem HADOPI, hanem a France 5 gyártmánya.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.