Mi a helyzet? Az első dán ítélet sampling ügyben

Habár még a blog nyitó bejegyzésében azt írtam, bízok abban, hogy sok hírem lesz a samplingről, be kell vallani, nem olyan egyszerű e területről híreket találni. Mégsem olyan élő, gyorsan változó terület, mint a fájlcsere. Ennek ellenére szeptember végén robbant a hír: Dániában ítélet született egy samplingelési ügyben.

Mivel a zene fellegvára (tagadhatatlanul) az Egyesült Államok, és a sampling gyökerei is oda (no meg persze Jamaikába) nyúlnak vissza, az csak természetes, hogy a legtöbb per is onnan származik. Persze azért vannak információim más országból eredő jogvitákról is. Ilyen a klasszikus Bitter Sweet Symphony ügy Angliából és a Metall auf Metall ügy Németországból. (Utóbbiról ugyancsak mostanában írt egy bejegyzést Monika az 1709Blog oldalon.)
A dán ügy lényege – a The Copenhagen Post cikke szerint – röviden: a Djuma Soundsystem 2003-ban elkészített “Les Djinns” című dalában 10 másodperces részletet samplingelt Atilla Engin (török, bár neve alapján akár még magyar is lehetne) jazz zenész “Turkish Showbiz” című dalának hangfelvételéből. E 10 másodperces részt aztán a Djuma Soundsystem az egész dalon végigvezette, “loopolta”.
Nézzünk csak rá a két felvételre. Előbb jöjjön Atilla dala:
A mindenit, micsoda nyitány! Mielőtt privát élményeimet leírom, íme az eredeti Djuma Soundsystem dal:
Mielőtt belemegyünk a jogi elemzésbe, íme az én mini tényállás ismertetésem: nem teljesen értem a 10 másodpercre való hivatkozást, mert az eredeti dal első 20 másodperce került felhasználásra, ráadásul – bár ez is loop, de nem olyan értelemben, hogy a dallam végig ismétlődik – itt a kérdéses részletek egyes fontos helyeken jönnek be, mintegy alátámasztva a Djuma alapideáját.
No, visszatérve a dán The Copenhagen Post online írásához, ebben nagyon szépen elolvashatjuk azt is, hogy a Djuma végül miként vált alperessé, holott rengeteg kísérletet tettek az ügy bíróságon kívüli rendezése iránt. A bírósági ítélet azonban kissé sokkoló (még nekem is). Mivel épp nemrég jártam Koppenhágában, és tudom, hogy egy metrójegy 36 dán korona volt a hoteltől a reptérig (kb. 1400-1500 forint), átérzem, milyen érzés lehetett, mikor a Djuma zenészei meghallották a bíró ítéletét: a kártérítés, a felperes “nyomozási költségei” és az eljárás költségei együttesen 1.108.321,82 dán koronára rúgnak. (Vagyis több mint 40 millió forint.)
Utoljára Békés Gergely kollégámmal írtam cikket a samplingről, benne a Kovács Kati esetet is elemeztük. Most ilyen mélységű vizsgálatra nem lesz szükség. A helyzet ugyanis az, hogy az ítélettel egyetértek. A kérdéses gitárdallam egyértelműen jogvédett szerzői alkotás, ráadásul nem is csekély mennyiségről van szó. A kártérítés mértékével persze lehetne vitatkozni, de mivel nem vagyok dán, s a dán nemzeti jognak sem vagyok ismerője, nem mennék bele a számszerűsítésbe. Az viszont biztos, hogy ha a Copenhagen Post cikke szerint a bíró valóban úgy értékelte, hogy a Les Djinns átdolgozása az eredeti műnek, akkor könnyen lehet, hogy tévedett. Szerintem ugyanis a másodlagos mű rengeteg eredeti jegyet hordoz magán, s én inkább látom többszörözésnek (szerzői jogi szempontból), semmint átdolgozásnak.
Az ügy apropót adott egyébként Ian Cliffordnak arra, hogy egy kiváló bejegyzést tegyen közzé a Music Think Tank oldalon. Érdemes elolvasnia mindenkinek ezt az írást, aki érdeklődik a sampling gyakorlata (főleg az engedélyezési része) iránt.
Ja, és említettem a privát élményeket. Határozott rajongója vagyok a chill out és társai jellegű zenéknek. Nem véletlen, hogy a Ministry of Sound válogatás lemezek is a kedvenceim közé tartoznak. Jó pár év alatt nem kevésszer hallgattam meg az sorozat 9. albumát (annak is második lemezét), amelynek nyitó dala a következő volt:
Hű de szerettem. Trentemoller viszont gondolom beszerezte az engedélyeket:-)

Update:  Persze minden érmének két oldala van. Az alábbi oldalon az ügy háttere teljesen másként kerül bemutatásra, s ezek szerint a Djuma Soundsystem eredeti három tagja nem csak hogy nem akart engedélyt kérni eredendően, de még különféle csúsztatásokat is alkalmaztak, hogy ki ne derüljön a felhasználás.

Kommentek:

komment

4 gondolat “Mi a helyzet? Az első dán ítélet sampling ügyben”

  1. Béla Gyömbér says:

    Nem tudom mennyire él még a köztudatban, de nagyon érdekes volt anno 2001-ben az 1999-ben megjelent Ganxsta Zolee Való Világ c. számát ismerve – azóta javult némileg a zenei ízlésem – ( http://hu.wikipedia.org/wiki/Helldor%C3%A1d%C3%B , http://www.youtube.com/watch?v=utcpYkl4L6s ) meghallgatni a Crazy Town később slágerré vált számát… ( http://en.wikipedia.org/wiki/Crazy_Town , http://www.youtube.com/watch?v=SttN9OpuulY. Nem tudom ma már mennyire közismert, akkoriban sem kapott túl nagy visszhangot.

  2. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    Igen, én szeretem ezt a példát használni az óráimon, de csak ritkán, mert ott talán nem is bizonyítható az átvétel, függetlenül attól, hogy a hasonlóság adott.

    Viszont izgalmas a példa. Van esetleg más is? Szeretek újabb eseteket megismerni!

  3. Béla Gyömbér says:

    És van egy harmadik felhasználó is: ( http://www.youtube.com/watch?v=zEr8ESDekYs )

    Ha jól tudom egyébként a Crazy Town utólag ismerte csak el, hogy a sampling a Siouxsie & The Banshees-től származik (azóta konkrétan fel van tüntetve a szám után). Arra viszont kíváncsi lennék, hogy Zolee is megkérte-e az engedélyt rá… Meg persze a német művész úr… Bár magát a konkrét számot egyébként nem nevezi meg a Crazy Town és nem is találok hasonlót.

  4. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    Hú, de durva. Ezek szerint a Kartell ezt használta. De ez egy az egyben ugyanaz!!!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.