Mi a helyzet? Az első dán ítélet sampling ügyben

Habár még a blog nyitó bejegyzésében azt írtam, bízok abban, hogy sok hírem lesz a samplingről, be kell vallani, nem olyan egyszerű e területről híreket találni. Mégsem olyan élő, gyorsan változó terület, mint a fájlcsere. Ennek ellenére szeptember végén robbant a hír: Dániában ítélet született egy samplingelési ügyben.

Mivel a zene fellegvára (tagadhatatlanul) az Egyesült Államok, és a sampling gyökerei is oda (no meg persze Jamaikába) nyúlnak vissza, az csak természetes, hogy a legtöbb per is onnan származik. Persze azért vannak információim más országból eredő jogvitákról is. Ilyen a klasszikus Bitter Sweet Symphony ügy Angliából és a Metall auf Metall ügy Németországból. (Utóbbiról ugyancsak mostanában írt egy bejegyzést Monika az 1709Blog oldalon.)
A dán ügy lényege – a The Copenhagen Post cikke szerint – röviden: a Djuma Soundsystem 2003-ban elkészített „Les Djinns” című dalában 10 másodperces részletet samplingelt Atilla Engin (török, bár neve alapján akár még magyar is lehetne) jazz zenész „Turkish Showbiz” című dalának hangfelvételéből. E 10 másodperces részt aztán a Djuma Soundsystem az egész dalon végigvezette, „loopolta”.
Nézzünk csak rá a két felvételre. Előbb jöjjön Atilla dala:
A mindenit, micsoda nyitány! Mielőtt privát élményeimet leírom, íme az eredeti Djuma Soundsystem dal:
Mielőtt belemegyünk a jogi elemzésbe, íme az én mini tényállás ismertetésem: nem teljesen értem a 10 másodpercre való hivatkozást, mert az eredeti dal első 20 másodperce került felhasználásra, ráadásul – bár ez is loop, de nem olyan értelemben, hogy a dallam végig ismétlődik – itt a kérdéses részletek egyes fontos helyeken jönnek be, mintegy alátámasztva a Djuma alapideáját.
No, visszatérve a dán The Copenhagen Post online írásához, ebben nagyon szépen elolvashatjuk azt is, hogy a Djuma végül miként vált alperessé, holott rengeteg kísérletet tettek az ügy bíróságon kívüli rendezése iránt. A bírósági ítélet azonban kissé sokkoló (még nekem is). Mivel épp nemrég jártam Koppenhágában, és tudom, hogy egy metrójegy 36 dán korona volt a hoteltől a reptérig (kb. 1400-1500 forint), átérzem, milyen érzés lehetett, mikor a Djuma zenészei meghallották a bíró ítéletét: a kártérítés, a felperes „nyomozási költségei” és az eljárás költségei együttesen 1.108.321,82 dán koronára rúgnak. (Vagyis több mint 40 millió forint.)
Utoljára Békés Gergely kollégámmal írtam cikket a samplingről, benne a Kovács Kati esetet is elemeztük. Most ilyen mélységű vizsgálatra nem lesz szükség. A helyzet ugyanis az, hogy az ítélettel egyetértek. A kérdéses gitárdallam egyértelműen jogvédett szerzői alkotás, ráadásul nem is csekély mennyiségről van szó. A kártérítés mértékével persze lehetne vitatkozni, de mivel nem vagyok dán, s a dán nemzeti jognak sem vagyok ismerője, nem mennék bele a számszerűsítésbe. Az viszont biztos, hogy ha a Copenhagen Post cikke szerint a bíró valóban úgy értékelte, hogy a Les Djinns átdolgozása az eredeti műnek, akkor könnyen lehet, hogy tévedett. Szerintem ugyanis a másodlagos mű rengeteg eredeti jegyet hordoz magán, s én inkább látom többszörözésnek (szerzői jogi szempontból), semmint átdolgozásnak.
Az ügy apropót adott egyébként Ian Cliffordnak arra, hogy egy kiváló bejegyzést tegyen közzé a Music Think Tank oldalon. Érdemes elolvasnia mindenkinek ezt az írást, aki érdeklődik a sampling gyakorlata (főleg az engedélyezési része) iránt.
Ja, és említettem a privát élményeket. Határozott rajongója vagyok a chill out és társai jellegű zenéknek. Nem véletlen, hogy a Ministry of Sound válogatás lemezek is a kedvenceim közé tartoznak. Jó pár év alatt nem kevésszer hallgattam meg az sorozat 9. albumát (annak is második lemezét), amelynek nyitó dala a következő volt:
Hű de szerettem. Trentemoller viszont gondolom beszerezte az engedélyeket:-)

Update:  Persze minden érmének két oldala van. Az alábbi oldalon az ügy háttere teljesen másként kerül bemutatásra, s ezek szerint a Djuma Soundsystem eredeti három tagja nem csak hogy nem akart engedélyt kérni eredendően, de még különféle csúsztatásokat is alkalmaztak, hogy ki ne derüljön a felhasználás.

4 thoughts on “Mi a helyzet? Az első dán ítélet sampling ügyben”

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük