Az elmúlt héten felforrósodtak a hangulatok a polgári kezdeményezésre 2010-ben alapított online fotóarchívum, a Fortepan és az MTI képeit is kezelő MTVA Archívum között. A konfliktus alapját az MTVA által küldött felszólító levél adta, amelyben az MTVA a kezelése alá tartozó képeknek a Fortepan felületéről történő eltávolítását kérte, amely kérésre a Fortepan egy nyílt levélben válaszolt.

Önmagában már a levelezés, mind a Fortepan által írt válaszlevél, és az arra adott szintén nyílt MTVA válasz is oldalakon keresztül elemzésre kerülhetne, azonban jelen blogbejegyzés célja annak feltárása, hogy egy-egy ilyen vitában milyen alapvető szerzői jogi kérdések merülnek fel, és mi lehet azok megoldása, szemléltetésképpen felhasználva a fent említett parázs vitát. 

Első körben szükséges leszögezni, hogy szerzői jogászként nehéz elfogulatlannak lenni egy evidens módon szerzői jogi szabályokat sértő ügynél, különösen akkor, ha közben ez a bizonyos szerzői jogász azt is megérti, hogy az adott jogsértő személy miért érzi úgy, hogy amit tesz az a közösség számára gyakorolt hasznossága okán elfogadható.Ennek fényében a cikk írója igyekszik az objektivitás talaján maradni, azonban ez nem jelenti azt, hogy maguk a tények és a szerzői jogi szabályok értelmezése által a laikusabb, vagy akár nem is laikus, de a szerzői jogot radikálisan megvető olvasókban nem fog ez a cikk alapvető felháborodást kelteni. 

(1) Jogosultság kérdése

Alapvetően amikor szerzői jog által védett művekről beszélünk, nagyon fontos maga a műpéldány feletti tulajdonjog és a szerzői mű feletti szerzői jogi jogosultság elhatárolása. Így azzal, hogy megveszem J.R.R. Tolkien Gyűrűk ura trilógiáját én az adott könyv (műpéldány) tulajdonosa leszek, azonban ez nem fog jogosultságot adni arra, hogy én ezt a könyvet digitalizáljam, és a saját blogomon közzétegyem, hiszen ezzel már egyrészt a többszörözés és az interaktív nyilvánossághoz közvetítés vagyoni jogát gyakorolnám, amelyek nem tartoznak a tulajdonjog által biztosított rendelkezési jogomba, ugyanis ezek a cselekmények a szerzői jog által biztosított vagyoni jogok körébe tartoznak. Ezen szerzői jogosultságoknak elsődleges jogosultja mindig is a szerző lesz. Ez természetesen nem zárja ki a jogoknak a szerző általi továbbengedélyezését, egyes esetekben átruházását.

Ugyan ez az állítás igaz a fényképekre is, azzal a plusz csavarral, hogy nemcsak, hogy azoknak a képeknek nem leszünk szerzői jogi értelemben feltétlenül a jogosultjai, amik a tulajdonunkban vannak, mert pl. a nagymamánktól örököltük őket, hanem azoknak sem, amiken mi magunk szerepelünk. Ugyanis attól, hogy mi vagyunk a tárgyai egyes fotóknak, még nem fog automatikusan jogosultságunk keletkezni a mű vonatkozásában, ezzel a kérdéssel egyébként több SZJSZT döntés is foglalkozott (ld. SZJSZT-41/2006; SZJSZT-32/20007).

Tehát attól, hogy például a Fortepan a műpéldány birtokába jut, szerzői jogi értelemben nem lesz jogosult az adott mű felhasználására, legyen az többszörözés, terjesztés, kiállítás vagy nyilvánossághoz közvetítés. A kép átadásával a tulajdonjog átszállhat, és ez átal a műpéldány megfelelő tárolásának biztosítása, akár falra történő elhelyezése az archívumban lehetséges (de pl. kiállításon történő felhasználás már szintén engedélyköteles). A mű többszörözése és nyilvánossághoz közvetítése abban az esetben lenne jogszerű, ha a képet vagy képeket maga a mű jogosultja – a szerző vagy annak jogutódja, esetleg ilyen engedélyezésre kiterjedő felhasználási engedéllyel bíró felhasználója – adja át az archívumnak, és egyben felhasználási engedélyt ad az archívum számára a mű felhasználására. 

A Fortepan levelére visszautalva, található benne egy olyan kijelentés, amely szerint maga a Fortepan is tisztában van vele, hogy nincs joguk a képek közlésére, a lomtalanításon talált képeket leszámítva. Alapvetően ez az állítás szintén helytelen, hiszen a lomtalanításon talált képek esetében sincs jogosultságuk a felhasználásra, hiszen, ha a műpéldányról beszélünk, azon nem áll fenn a a birtokbavétellel történő jogszerzés lehetősége, mivel az lomtalanítás során kitett dolgok nem válnak uratlanná. Ezt a hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény egyértelműen rendezi, kimondva, hogy a lomtalanítás során közterületre helyezett hulladék a koordináló szerv tulajdonába kerül. Tehát ilyen esetben nem csak a szerzői jogi jogosultság nem lesz megszerezhető, de alapvetően a tulajdonjog se lenne megszerezhető. Ráadásul azt is fontos kiemelni, hogy míg a dolgok csak legvégső esetben válhatnak uratlanná (alapvetően a polgári jog irtózik az uratlan dolog fogalmától), addig a szerzői jog által védett művek esetében maximum árva művekről beszélhetünk, amelyek esetében pedig szintén szükséges azok felhasználásának engedélyezése, csak erre egy speciális árva mű eljárás szolgál az SZTNH működtetésében. Erről picit bővebben ITT és ITT lehet olvasni.

Ami pedig az MTVA jogosultságát illeti, az MTVA archívumában értelemszerűen találhatóak olyan művek, amelyek munkaviszonyban jöttek létre (munkaköri kötelesség részeként), és ennek okán az MTVA mint jogutód jogosult felettük rendelkezni (ez igaz, az 1969. évi szerzői jogi törvény hatálya alá tartozó művekre is). Egy másik rendelkezés amit itt fontos megemlíteni az az árva műveknek a kedvezményezett intézmények általi felhasználása, ugyanis az MTVA a szerzői jogi törvény árva mű rezsimje szempontjából kedvezményezett intézménynek számít, és ez alapján az archívumának részét képező képeket kedvezményesebb keretek között tudja digitalizálni, nyilvánossághoz közvetíteni (pl. nem áll fenn a maximum 5 évre terjedő engedély, mint a sima árva mű engedélyezési eljárásnál).

Éppen ezért a jogosultság tekintetében feltételezni lehet, hogy míg a Fortepan nem, vagy csak kisebb mértékben (hiszen nem kizárható azon eset sem, hogy a Fortepannak, valóban a mű jogosultjai adják át a képeket, megfelelő felhasználási engedéllyel) bír jogosultsággal gyűjteménye tekintetében, addig az MTVA vonatkozásában a képek jogosultsága nagyobb mértékben tisztázott. Természetesen a valós jogosultság tisztázásának kérdése mindig is a bíróság jogkörébe tartozó döntés lesz.

(2) Engedélyezés esetei

Egy másik fontos pont az eset tekintetében a jogosultság mellett az engedélyezés lehetősége. Ennek oka pedig az, hogy a vizuális alkotások másodlagos felhasználásának az engedélyezése közös jogkezelés alá tartozik, amit a HUNGART kezel. Ez alól a közös jogkezelés alól a jogosultaknak lehetőségük van a kilépésre, amely esetben, az adott szerző által létrehozott művek nem lesznek jogosíthatóak a HUNGART által. Így alapvetően, egészen 2019 január 1.-ig a jogosításokat az MTI fotóarchívum tekintetében a HUNGART végezte, amit az MTVA által a közös jogkezelés alóli kilépés szüntetett meg.

Kezd tehát bonyolódni a képletünk, hiszen első körben maga a képek jogosultsága sem tisztázott, és utána pedig az sem feltétlenül világos, hogy hogyan, kitől kellene engedélyt kérni, ugye?

Ahhoz hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba elég annyit megjegyezni, hogy azoknál a képeknél, amelyek még nem kerültek nyilvánosságra hozatalra, és szerzőjük ismeretlen, az árva mű eljárást kellene alkalmazni. Amelyek pedig szintén nem voltak publikálva, de szerzőjük ismert, a jogosulttól kell engedélyt kérni a felhasználásra. 

Minden más esetben ott a HUNGART, kivéve persze azt az esetet, ha a nyilvánosságra hozott mű jogosultja kilépett a közös jogkezelés alól, mint pl. az MTVA az MTI fotóarchívum tekintetében. Egyébként érdekesség, hogy a HUNGART vonatkozásában, Völgyi Attila fotóriporter 2018-as blogbejegyzése után  tömeges kilépés volt tapasztalható a HUNGART általi másodlagos engedélyezés vonatkozásában a közös jogkezelés alól, amelyre maga a HUNGART is közzétett egy tisztázó bejegyzést, amelyben összefoglalták, hogy miért nem ördögtől való a másodlagos felhasználások közös jogkezelése.

Összeségében maga a HUNGART közös jogkezelőként a felhasználók általi jogszerűség biztosítását tudja garantálni a jogosítás által, míg egy képügynökségtől megszerzett fotóval magát a műpéldányt tudjuk beszerezni.

Ebből a szempontból érdekes az MTVA által az arhívumában található képek jogosításának árazása is, ahol az alap licensz részben olyan felhasználást foglal magában (természetes személy általi nem üzletszerű többszörözés), ami tulajdonképpen a magáncélú másolás kivételét fedi le. Ez azonban azért is normális (bár alapvetően a licenszbe foglalása nem az, de ez betudható az archívum igénybe vevői felé történő egyértelműsítési célzatnak), mert itt a licensz magában foglal egy ügynökségi díjat, ami a műpéldány átadását foglalja magában.

Tekintettel arra, hogy karakterszámra már így is egészségtelen méreteket öltött a jelen blogbejegyzés ezért csak azzal a gondolattal zárnám a fenti talán kaotikusnak tűnő, azonban még így sem teljes eszmefejtést,[1] hogy a Fortepan céljait tekintetve abszolút kiemelt jelentőséggel bír a kulturális emlékezet és örökségképzés tekintetében, azonban az ilyen fontos értékkel bíró tevékenységek során sem szabad félre tenni a szerzői jogot, ami céljait tekintve szintén a közkincs és kulturális örökségünk bővítését célozza a későbbiekben közkincs részévé váló művek létrehozatalának motivátoraként, a szerzők és jogosultak számára biztosított időben kötött monopoljog biztosítása által. 

Nem szabad ugyanis elfelejteni, hogy attól, hogy valamit az interneten találunk, az még nem lesz szabadon felhasználható. 

[1]  Ilyen hiányosság  például a CC licenszeknek a Fortepan általi alkalmazása, ami szintén kritikus, hiszen azon művek vonatkozásában, ahol maga a Fortepan sem bír jogosultsággal nem lehetséges mások számára további engedélyt adni.