Az árva művek különös világa

A blog rendszeres olvasóinak vélhetően nem kell bemutatni az árva művekkel kapcsolatos legfontosabb szabályokat, de azok számára, akik esetleg még nem találkoztak ezzel a jogintézménnyel, úgy lehetne talán a legrövidebben összefoglalni, hogy az árva művek estében nem egyértelmű, hogy a védelmi időn belül kitől, vagy hogyan kellene, illetve lehetne engedélyt kérni egy egyébként engedélyköteles felhasználásra.

Tipikusan ilyen helyzet áll elő, amikor a mű megalkotója elhalálozik és az örökösök nem ismertek, vagy ismert a feltételezett jogosult személye, de nem lehet őt „megtalálni.” Persze azért a szerzői jogi törvény pontos(abb)an is definiál: „egy mű, vagy szomszédos jogi teljesítmény akkor tekinthető árva műnek, ha jogosultja ismeretlen vagy ismeretlen helyen tartózkodik és a felkutatására az adott helyzetben általában elvárható gondossággal, jóhiszeműen elvégzett jogosultkutatás nem vezetett eredményre.”

Lényegében tehát arról van szó, hogy meghatározott feltételek fennállása esetén, a 138/2014. (IV. 30.) Korm. rendelet részletszabályait követve úgy is felhasználási engedélyt lehet kapni meghatározott terjedelmű felhasználási cselekményekre, hogy az nem közvetlenül a jogosulttól származik. Ilyen engedélyt Magyarországon jelenleg a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalától (SZTNH) lehet kérni.

A rendelet meghatározza azt is, hogy hol kell „utánanézni” a jogosult kilétének, illetve rögzíti, hogy a felhasználási engedély megadására irányuló kérelmet az SZTNH által e célra rendszeresített formanyomtatványon kell benyújtani. Az eljárás díja 92.500 forint. Ettől eltérően, ha a kérelem olyan felhasználás engedélyezésére irányul, amely sem közvetve, sem közvetlenül nem szolgálja jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját, az eljárás díja 30.000 forint.

Az eljárási díj mértéke egyébként azért érdekes, mert az SZTNH gyakran ennél alacsonyabb felhasználási díjat állapít meg, ami persze nem a saját döntése, hiszen a rendelet a befizetendő felhasználási díj mértékét is meghatározza. Mindazonáltal érdekes, hogy az erről szóló, 2010.03.24 óta vezetett nyilvántartás 125 tételéből mindössze 19 esetben haladta meg a megállapított felhasználási díj a magasabb, kereskedelmi jellegű felhasználáshoz szükséges eljárási díj mértékét (92.500 forintot).

A felhasználás megkezdésének feltétele lehet egyébként a felhasználási díj letétbe helyezése is. Az eljárás tehát röviden úgy foglalható össze, hogy amennyiben a kérelmező az eljárás díj megfizetését vállalja és bizonyítja, hogy a rendeletben meghatározott kutatást elvégezve sem talált rá a jogosultra, úgy egy kisebb összeg letétbe helyezésével engedélyt szerezhet a felhasználásra.

Az elmélet mellett azonban a gyakorlat meglehetősen érdekes szituációkat eredményezhet. Ilyen érdekesség például, hogy a Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. igen sok mű esetében kért ilyen engedélyt az utóbbi időben. Ezek között a kérelmek között pedig olyan kuriózumok is akadnak, mint például Rákosi Mátyás egyik írásának „Szent István példája” című fejezete.

Hasonlóan érdekes, hogy a sokak által ismert klasszikus, „István király intelmei” műfordítója, Kurcz Ágnes örököseit sem lehetett fellelni, így a népszerű műre vonatkozó felhasználási engedélyezés árva műként történt meg. Csak érdekesség, hogy Rákosi Mátyás örökösei 15.000, Kurcz Ágnes örökösei 56.250 forintot kaphatnának. A művek kapcsán külön is figyelemreméltó, hogy a Magyar Elektronikus Könyvtárban mindkettő megtalálható és szabadon letölthető, akárcsak az árva művek SZTNH által vezetett nyilvántartásában szereplő írott művek jelentős része.

A legérdekesebb azonban Szent-Györgyi Albert „La paix, sa biologie et sa morale” c. kötete. A mű ugyanis eleve meglehetősen kalandos úton került kiadásra. A kézirat ugyan 1938-ban elkészült, azonban a Magyar Nemzet cikkéből kiderül, hogy különböző okokból évtizedekig meghiúsult a kiadása. Végül 2001-ben egy szegedi vállalat gondolta úgy, hogy kiadná a művet. A nyomda önköltséges alapon vállalta a kézirat kétnyelvű kiadását, a Magyar Tudomány pedig a kötetet még szemlézte is.

A híres professzor özvegye akkor nagyvonalúan lemondott a szerzői díjakról. Most a Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. láthatta meg a fantáziát a kiadványban, de úgy tűnik, hogy már nem sikerült jogosultat elérniük. Így eshetett meg, hogy miközben pár éve ingyenesen hozzájárult az özvegy a kiadáshoz, a Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft-nek most mégis fizetnie kell, méghozzá jelentősebb összeget az árvává vált mű felhasználási engedélyért.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük