A Texas A&M Egyetem jogi karának szellemi tulajdonvédelmi programja (CLIP) – magyar idő szerint – 2021. június 17-18-án online workshopot szervezett a 2020. novemberében elfogadott „harmadik kínai szerzői jogi reform” tárgyában. Volt szerencsém a CLIP igazójának, Peter K. Yunak a meghívására nem csak részt venni ezen a programon, de egy kézirat szerzőjét korreferensként észrevételekkel támogatni is.

Azt írtam, hogy „magyar idő szerint”, ami fontos, mert a programra négy kontinensről (Ázsia, Ausztrália, Észak-Amerika és – egymagamban – Európa) érkeztek résztvevők. Nyolc előadást hallgathattunk meg vezető kínai szerzői jogászoktól, akiknek az írásait két-két korreferens vette górcső alá, majd következett az amerikai programokra oly nagyon jellemző alapos Q&A szekció. Egy-egy témára így jutott 45 perc, ami kellő inputot jelenthet(ett) a szerzőknek arra, hogy kézirataikat rövidesen lezárják. (A Journal of the Copyright Society of America egy különszámot szentel majd a kérdéskörnek – egy „must have” kiadvány lesz majd ez.)

Az első előadás a kínai közös jogkezelés fejleményeiről szólt (érdekes látni, hogy a kínaiak hasonló dilemmákon mennek keresztül, mint ami Európát is jellemezte egy-két vagy épp több évtizeddel ezelőtt). Ezt követte az általam is recenzált előadás a szöveg- és adatbányászat témakörében (Jerry Jie Hua amellett érvelt, hogy jó lenne bevezetni egy TDM kivételt Kínában is – igaz, az ő álláspontja az amerikai fair use/transzformatív teszt logikára épül, ami – amint azt szóban jeleztem – talán túl tág megoldás lenne a TDM érdemi céljaihoz képest). Harmadikként a Kínában nagyon meghatározó adminisztratív (vagyis hatósági, de nem bírósági vagy jogosultak általi) jogérvényesítés gyakorlati fejleményeiről hallhattunk (nagyon is furcsa, hogy a kínai szerzői jogi hatóság, NCAC immáron a kínai propagandaminisztérium alá tartozik – elég furcsa megoldás). Az első nap negyedik témaköre pedig a szerzői jogi korlátozások és kivételek rendszerének változásairól szólt. Itt Tianxiang He foglalta össze az apróbb fejleményeket és tett javaslatot a további fejleményekre (ismét csak teret adva a fair use jellegű érveknek – ráadásul a személyhez fűződő jogok vonatkozásában is).

A második nap első témaköre az újonnan bevezetett büntető kártérítés (punitive damages) kérdésköre volt, amely kérdés egyébként jól láthatóan megosztotta a résztvevőket. A felszólalók számottevő része kritikusan állt ehhez a reformhoz, és a belső logikát (kell-e tényleg „büntetni” a jogsértőt, ha rendelkezésre állnak a rendes kártérítés eszközei is) és a külső rendszertani problémákat (teljesen máshogy számolják a szerzői jogi és az iparjogvédelmi büntető kártérítést) emelték ki. A napi második előadás is a kártérítések világából érkezett, méghozzá a kártérítés számításának módszereiről. Nem maradhatott ki a programból a hatásos műszaki intézkedések vizsgálata, ahogy a sugárzási jogok témaköre sem (külön figyelemmel az online kihívásokra).

Rendkívül színes, aktuális és mély ismeretekkel bővíthettem szűkös (de azért fejlődő) tudásomat a kínai szerzői jogot illetően, ahogy az is kiemelkedő élmény volt, hogy számos új kollégával nyílt lehetőségem megismerkedni. Amennyiben a rendezvény rögzített felvételeit utóbb elérhetővé teszik, megosztom én is őket a blog olvasóival.