Az irodalom szerzői joga – MISZJE konferencia

2019. szeptember 25-én a Magyar Irodalmi Szerzői Jogvédő és Jogkezelő Egyesület (MISZJE) – az ötnapos Pestext programsorozat keretében – szerzői jogi konferenciát szervezett a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Előadóként volt szerencsém részt venni rajta, így első kézből álljon itt egy tömör összefoglaló a programról.

A konferenciát megnyitó Kollár Árpád kiváló hasonlattal a hidrákra emlékeztető jelenségnek nevezte a szerzői jogot. Mert bár a szerzők mindennapi életüket a szerzői jog által védett munkával végzik, e szabályok olyan szövevényesek, hogy ha egy kérdést át is lát a jogosult (a hidra egy fejét levágja), újabb és újabb problémák merülhetnek fel (újabb hidrafejek nőnek). A program ezért azt célozta, hogy ha csak röviden is, de bepillantást engedjen a szerzői jog irodalmi szerzők számára releváns érdekességeibe, aktuális kihívásaiba. A rendezvényt két részre tagolták a szervezők. Az első felében a MISZJE és V4-es testvérszervezetei közül kettő (a lengyel és a szlovák) ismertette a saját egyesületük gyakorlatát, tapasztalatait a kezelt vagyoni jogok vonatkozásában.

Sándor Eszter Anita

Így rendkívül érdekes számokról, aktuális felosztási arányokról, működési sajátosságokról számolt be Sándor Eszter Anita, a MISZJE jogásza, valamint Aleksandra Burba, a Copyright Polska jogásza egyaránt. Hozzájuk csatlakozott videóüzenettel Jana Vozárová, a szlovák LITA igazgatója. A három előadás egységben képviselt olyan érdekes információ-forrást, amelyből kiválóan kiolvashatóak voltak a három ország gyakorlatának azonos sarokkövei, logikai hasonlóságai, és nüansznyi eltérései. (Így például haszonkölcsönzési jog közös kezelését központi költségvetésből fedező három országban a rendelkezésre álló pénzügyi háttér lényegesen eltér, azonban logikus, hogy a legnagyobb összeget a nálunk sokkal népesebb Lengyelországban fordítják erre a jogra. Mindeközben újdonság, hogy a MISZJE lobbijának köszönhetően idehaza is megduplázza a kormány a haszonkölcsönzés díjazásának költségvetési során található összeget.) Aleksandra Burba ezen felül kiváló bepillantást is adott nekünk abba az érdekes kérdésbe, ami néhány éve még az Európai Unió Bíróságát is megjárta. Nevezetesen, hogy a kétszeres összegű kártérítés összhangban állhat-e a lengyel alkotmánnyal. (Az EUB szerint a szerzői jogba ez a fajta kártérítési megoldás nem ütközik.) A most folyamatban lévő, tárgyalásra váró ügyben előfordulhat, hogy ezzel ellentétes nemzeti döntés születik majd.

Lábody Péter

A konferencia második részében szerzői jogi aktualitásokról és egy kis unikumról hallhatott a közönség. A sorrendiség helyett előbb az utóbbiról szólnék: Ádám Anikó, a Pázmány Péter Tudományegyetem docense, műfordítóként lépett a pódiumra, hogy összefoglalja, megítélése szerint a fordító tekinthető-e szerzőnek (szerencsére ez a magyar jogban nem vitás, igen), és ha már igen, akkor ezt milyen írói teljesítménynek köszönheti. Az irodalomtörténeti példákkal színesített előadásból világossá válhatott az, amit az ember amúgy is érzett: a műfordítók nagyon komoly szellemi energiákat megmozgatva kell, hogy végezzék a munkájukat, amely méltán jogosítja őket fel a szerzői jogvédelemre. A panel másik három előadója ennyire nem “színes” témákról beszélt. Lábody Péter (SZTNH, a Szerzői jogi Főosztály vezetője), a Digitális Egységes Piacról, és azon belül is a kereskedelmi forgalomban nem kapható művek új szabályozási környezetéről tartott átfogó – az uniós keretet és a tagállami kihívásokat egyaránt felvázoló – prezentációt. Kabay Eszter (Artisjus, jogi főigazgató – fotót a cikk kiemelt képeként láthatunk róla) az irodalmi szerzők számára releváns vagyoni jogok tartalmáról és ezek szerződéses úton történő jogosításával kapcsolatos kihívásokra hívta fel a figyelmet. Végül jómagam két részkérdésről szóló prezentációval jöttem (erre szólt a felkérés). Elsőként az irodalmi szerzők számára is oly fontos személyhez fűződő jogokról beszéltem, e helyütt ugyancsak nagy hangsúlyt fektetve a szerződéses gyakorlatra. Másrészt az e-könyvekkel kapcsolatos “kalózkodásról”, illetve a potenciális kihívásokról ejtettem szól (különösen arról, hogy az e-haszonkölcsönzés, esetleg a digitális jogkimerülés intézménye járhat-e negatív vagy épp pozitív következményekkel az e-könyvekkel kapcsolatos jogellenes felhasználásokra nézve).

Update: a MISZJE honlapján Sándor Eszter Anita is közzétett egy összefoglalót az eseményről.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük