A többszörözés technológiai jelentőségvesztése online műfelhasználások esetében

Előző blogbejegyzésemben már feszegettem a kérdést, de most, hogy a disszertáció aktuális fejezetének kéziratával “végeztem”, szükségét látom, hogy blogunk hasábjain összefoglaljam az időleges többszörözés által felvetett problémákat.

Az egész disszertációm gondolata egy 2016-os varsói szerzői jogi konferenciára vitt előadásomban gyökerezik. Abban azt feszegettem, hogy a digitális műpéldányok milyen új csatornákon jutnak el a végfelhasználókhoz (Steam, Origin, Ubisoft Club). Ezek a digitális disztribúciós csatornák nem csak videójátékokat tesznek online hozzáférhetővé, hanem filmeket és zenéket is nyilvánossághoz közvetítenek (Netflix, HBO Go, Spotify).

Ezek a műfelhasználások feltételezik, hogy a művek legalább időlegesen többszörözésre kerüljenek a számítógép valamely alkatrészében. Mielőtt tovább mennék, először álljon itt egy háromszög, amelyen megjeleníteni igyekszem azokat az egységeket, ahol a potenciálisan szerzői műveket is tartalmazó információ időlegesen rögzítésre, többszörözésre kerülhet.

A feltüntetett, tartós, illetve ideiglenes másolatoknak kérdése azért jelentős, mert végső soron ezekre vezethető vissza a jogellenes felhasználások két, online térben elkövetett formája, a fájlcsere és a streaming. Ezt azért merem már most kijelenteni, mert mindkét esetben nem csak a nyilvánossághoz közvetítés, hanem a többszörözés vagyoni joga is érintett.

E helyütt fontos, hogy világosan elkülönítsük egymástól a digitális és online fogalmakat, mert ami digitális, az nem szükségszerűen online is, ami pedig online, az szükségképpen digitális.

Egy analóg, fizikai műről készülhet digitális másolat, és fordítva, egy digitális formátum könnyen fizikaivá tehető, ha például kinyomtatjuk, adathordozóra írjuk.

A fenti ábrából az is leszűrhető, hogy csak az online adatátvitel során beszélhetünk időleges másolatokról, mert amint megtörténik az információ számítógépre mentése, már megvalósul a többszörözési cselekmény. Éppen ezért többszörösen is hangsúlyozandó, hogy a többszörözés jogának “beolvadását”, “kiüresedését” alátámasztani szándékozó érvelésem kizárólag az online, kommunikációs, adatátvitelt igénylő felhasználásokra vonatkozik, ahol a mű gazdasági haszna nem a többszörözésnek, hanem egy kommunikációs szolgáltatásnak a vonzata.

Az ilyen kommunikációs, online szolgáltatások során létrejött másolatok csak időlegesen léteznek, a számítógép memóriájában, vagy egyes streaming szolgáltatások esetén a merevlemezen, de csak a felhasználás idejére. Ugyanitt viszont olyan másolatok is készülnek, amelyek tartósan hordozzák a művet, onnan kinyerhetők, többszörözhetők, érzékelhetővé tehetők.

Más megközelítésből indulva az online műfelhasználások egyszerre két vagyoni jogot érintenek, a többszörözést és a nyilvánossághoz közvetítést. Utóbbi gyakorlása feltételezi, hogy a műről legalább időlegesen készüljön másolat a felhasználás során, vagyis az egyik vagyoni jog gyakorlása érinti egy másik vagyoni jog gyakorlását is. A digitális disztribúció előretörésével a művekhez fűződő gazdasági haszon a nyilvánossághoz közvetítés vagyoni jogának gyakorlásával realizálódik, nem a többszörözéssel, ahogyan az az analóg műpéldányok esetében történik. Mielőtt azonban ezt az állításomat bizonyítanám, álljon itt összehasonlítás, amelyben az analóg és digitális műpéldányokat vetem össze.

Szerzői művek értékesítési lánca

Fizikai műpéldány Digitális műpéldány
Első rögzítés. Első rögzítés.
Többszörözés. Többszörözés.
Terjesztés (a műpéldány tulajdonba adása).

Jogkimerülés van.

Nyilvánossághoz közvetítés/hozzáférhetővé tétel.

Jogkimerülés nincs.

Műélvezethez nincs szükség további többszörözésre. A műélvezet további, folyamatos másolást feltételez.

Depreeuw leírja, hogy ez a distinckió már az 1990-es években arra figyelmeztetett, hogy el fog válni egymástól a művek online és offline piaca. Amikor az első online piacterek megkezdték a működésüket, akkor a sávszélesség még nem tette lehetővé, hogy nagyméretű fájlok “gazdát cseréljenek”, de mégis, a jelenség már akkor arra vezette a jogalkotót, hogy védjék meg az fizikai műpéldányok piacát és kerüljék el a többszörözés jogának valódi revízió alá vételét.

Mulligan úgy látja, hogy a többszörözés célja a szerzői mű forgalomba hozatalának elősegítése, amelyhez egyúttal kapcsolódik a szerző megfelelő ellentételezése. Erre épül a fizikai műpéldány forgalomba hozatala, a terjesztés, amelyre a többszörözés nélkül nem kerülhetne sor. Amint a műpéldány megjelent a forgalomban, élvezetéhez, tartalmának megismeréséhez nem volt szükség további járulékos másolatok készítésére. Ez egyáltalán nem igaz az online műfogyasztásra, ahol maga a műélvezet követeli meg, hogy a műről a számítógépen másolat készüljön.

A mű első rögzítése és azt követő többszörözése a nyilvánossághoz közvetítés esetében is releváns, csakhogy ugyancsak Mulligan úgy véli, hogy az ellentételezési mozzanat ott az online terjesztéshez, a nyilvánossághoz közvetítéshez kapcsolódik, nem a többszörözéshez, mert a jogosult a munkája ellentételezése egy előfizetéshez, egy online tartalom letöltéséért fizetett vételár elektronikus átutalásához kötődik.

A többszörözés joga digitális és online térben

Ha az ezredforduló körüli jogalkotási hullám az online felhasználásokra széleskörű jogokat biztosított a szerzőknek (access rights, communication rights, exploitation rights), akkor miért tartott fenn ezzel párhuzamos, széleskörű többszörözési jogot, mikor a művekben rejlő haszon kiaknázása, a szerzők ellentételezése nem a többszörözéshez kapcsolódik, hanem éppen ezekre a kommunikációs jogokra épül?

Erre a választ röviden az alábbi táblázat foglalja össze.

Ebből a digitális többszörözés pontra kell felhívni a figyelmet. Azért arra, mert megjelenése egyértelműen egybe esik az 1990-es évek jogalkotási dömpingjével. A WIPO Internet-szerződései vezették ugyanis be azt a gyakorlatot, hogy a digitális dilemmát, vagyis a többszörözés digitális kérdését visszavezették a Berni Uniós Egyezmény többszörözési fogalmára, kimondva, hogy a BUE 9. cikkében szabályozott többszörözési jog és az ott megengedett kivételek

“teljes körben alkalmazandók a digitális környezetben is, különösen a művek digitális formában történő felhasználására. Valamely védelem alatt álló mű elektronikus hordozón történő, digitális formában megvalósuló tárolása a Berni Egyezmény 9. cikke értelmében vett többszörözésnek minősül.”

A WPPT a 7., 11. és 16. cikkhez fűzött közös nyilatkozatokban úgy rendelkezik, hogy a benne rögzített többszörözési jogot a kivételekkel együtt

“teljes terjedelmében alkalmazni kell a digitális környezetben, különösen az előadások és hangfelvételek digitális formában történő felhasználására.”

Az InfoSoc-irányelv nem fogalmaz ilyen feketén-fehéren, hanem azt mondja a 2. cikkében, hogy

“A tagállamok biztosítják a közvetett vagy közvetlen, ideiglenes vagy tartós, bármely eszközzel vagy formában, egészben vagy részben történő többszörözés engedélyezésének, illetve megtiltásának kizárólagos jogát […].”

Az Szjt. 18. § (1) bekezdése azt mondja a többszörözésről, hogy

“A szerző kizárólagos joga, hogy művét többszörözze, és hogy erre másnak engedélyt adjon. Többszörözés: a) a mű anyagi hordozón való – közvetlen vagy közvetett – rögzítése, bármilyen módon, akár véglegesen, akár időlegesen, valamint b) egy vagy több másolat készítése a rögzítésről.
(2) bekezdés: A mű többszörözésének minősül különösen […] a sugárzás vagy a vezeték útján a nyilvánossághoz történő közvetítés céljára való rögzítés, a mű tárolása digitális formában elektronikus eszközön, valamint a számítógépes hálózaton átvitt művek anyagi formában való előállítása.”

A fentiek tükrében tehát azt mondhatjuk, hogy a többszörözés joga vitán felül kiterjed a digitális műpéldányokra, olyanokra is, amelyek csak időlegesen és részben jönnek létre a felhasználás során. Ha pedig kiterjed, akkor a korlátozások és kivételek körében is kell, hogy legyen olyan esetkör, amely kimenti azokat a felhasználásokat, amelyek nem közvetlenül a mű többszörözésére, hanem valamely más felhasználási esetkörre irányulnak. Rögtön e helyütt szükségét érzem leszögezni annak, hogy jogszerű felhasználási esetkörről beszélünkvagyis olyanról, amelyhez a felhasználó megfelelően engedélyt kért, a szerző pedig hozzájutott a felhasználás ellenértékéhez.

Ilyen időleges többszörözési kivételt találhatunk az Európai Unió szerzői jogában, amely felismerve a kivétel szükségességét, számos ponton eleget tesz a technológia követelményének és elismeri az időleges többszörözést, mint kivételt.

A Szoftver-irányelv például az 5.cikk (1)-(3) bekezdéseiben az engedélyhez kötött cselekmények – amely közé tartozik a számítógépi program bármely eszközzel és bármely formában, részben vagy egészben történő tartós vagy időleges többszörözése – alóli kivételekről szólva akként rendelkezik, hogy nem szükséges a jogosult engedélye az olyan cselekményekhez, amelyekre „azért van szükség, hogy a számítógépi programot az azt jogszerűen megszerző személy a rendeltetési célnak megfelelően használja, beleértve a hibajavítást is.”

Az InfoSoc-irányelv az időleges többszörözési kivétel jogpolitikai indokait a (33) preambulumbekezdésben szedi össze:

“A kizárólagos többszörözési jog alóli kivételként lehetővé kell tenni egyes – járulékos vagy közbenső többszörözésnek minősülő – időleges többszörözési cselekményeket, amelyek valamely műszaki eljárás elválaszthatatlan és lényeges részét képezik, és amelyek kizárólagos célja, hogy lehetővé tegyék a harmadik személyek között hálózaton, köztes szolgáltató által végzett átvitelt, vagy valamely mű vagy más védelem alatt álló teljesítmény jogszerű felhasználását. Ezek a többszörözési cselekmények nem bírhatnak önálló gazdasági jelentőséggel. Ez a kivétel olyan cselekmények esetében is megengedhető e feltételek teljesülése esetén, amelyek a böngészést (browsing), illetve a hozzáférés gyorsítására szolgáló tárolóban való rögzítést (caching) teszik lehetővé, beleértve az átviteli rendszerek hatékony működését szolgáló cselekményeket is, amennyiben a közvetítő szolgáltató az információt módosítja és nem zavarja meg az információ felhasználásával kapcsolatos adatok kinyerésére szolgáló, széleskörűen elismert és alkalmazott technológia jogszerű használatát. A felhasználás jogszerűnek minősül, ha azt a jogosult engedélyezi, illetve jogszabály megengedi.”

Az 5. cikk (1) bekezdése magát a kivételt is megadja:

“Az olyan, 2. cikkben említett időleges többszörözési cselekmények, amelyek járulékos vagy közbenső jellegűek, valamely műszaki eljárás elválaszthatatlan és lényeges részét képezik, és amelyeknek kizárólagos célja, hogy lehetővé tegyék egy mű vagy más védelem alatt álló teljesítmény
a) hálózaton harmadik személyek között közvetítő szolgáltató által végzett átvitelét, vagy
b) jogszerű felhasználását,
és önálló gazdasági jelentőséggel nem bírnak, a 2. cikkben szabályozott többszörözési jog alól kivételt képeznek.”

Az 5. cikk (5) bekezdése az abban foglalt háromlépcsős teszttel a kivétel határait is megszabja:

“Az (1), a (2), a (3) és a (4) bekezdésben foglalt kivételek és korlátozások kizárólag olyan különös esetekben alkalmazhatók, amelyek nem sérelmesek a mű vagy más, védelem alatt álló teljesítmény rendes felhasználására, és indokolatlanul nem károsítják a jogosult jogos érdekeit.”

Az Elker-irányelv a 12. cikkben a közvetítő szolgáltatókat mentesíti az információ hírközlő hálózaton keresztül történő továbbításáért, vagy a hírközlő hálózaton való hozzáférés biztosításáért, amely cselekmény magában foglalja a továbbított információ automatikus, közbenső és átmeneti tárolását, amennyiben az adatátvitel hírközlő hálózaton történő végrehajtásának a kizárólagos céljával történik és az információt nem tárolják az adatátvitelhez ésszerűen szükségesnél hosszabb ideig.

A 13. cikk ugyanezt a kivételt a caching-re is kiterjeszti, amely szerint lehetséges a szolgáltatás igénybe vevője által küldött információnak hírközlő hálózaton keresztüli továbbítása.

Az időleges többszörözési kivétel több esetben [Infopaq-ügyek (C-5/08; C-302/10.), Meltwater-ügy (C-360/13), FAPL v. QC Leisure (C-403/08. és C-429/08. sz. egyesített ügyek), Filmspeler-ügy (C-527/15] is az EUB elé került. Ezek az ügyek rávilágítanak néhány dologra. Egyrészt arra, hogy az EUB aktívan igyekszik közreműködni a tagállami jogharmonizáció előmozdításában, amelyet az első Infopaq-ügy (C-5/08) ékesen bizonyít.

Másrészt pedig a bíróság többször is kifejezésre juttatta, hogy a kivétel csak akkor hívható fel, ha egyébként nem ütközik a háromlépcsős tesztbe.

A RAM Copy-doktrína

A digitális többszörözés kérdése nem csak az EU-ban és a nemzetközi színtéren okozott problémát, hanem a világ vezető (legalábbis egyelőre) tech hatalmánál, az USA-ban is. A kérdést rendezni kívánó jogalkotás során ott is arra a következtetésre jutottak, hogy a RAM-másolatoknak is a többszörözési jog hatókörébe kell esniük.

Ezt a szigorú értelmezést az esetjog sem tudta kellően lazítani. A MAI v. Peak [991 F.2d 511 (9th Cir. 1993)] ügyben kimondták, hogy a művek betöltése a tároló médiumról a CPU memóriájába a program többszörözését valósítja meg. Ha ehhez a cselekményhez nincs a felhasználónak engedélye, jogsértést valósít meg.

Ezzel ellentétes ítélet született a Cablevision-ügyekben [Twentieth Century Fox Film Corp. v. Cablevision Systems Corporation 06 Civ. 3990 (DC) 478 F. Supp. 2d 607 (S.D.N.Y. 2007); Cartoon Network LP v. CSC Holdings, Inc., 536 F.3d 121 (2d Cir. 2008)], amelyekben megállapítást nyert, hogy a pufferelés nem keletkeztet másolatot, mivel azok csak 0,1 másodpercig léteznek, majd a műsorfolyam előrehaladtával tíz másodpercenként törlődnek, a BMR (Big Broadband Multimedia Router) pedig csak 1,2 másodpercig őrzi meg a jeleket.

(Rész)konklúzió:

Az eddigi kutatási eredményeim tehát arra engednek következtetni, hogy az olyan műfelhasználások esetében, ahol a hasznosításból származó gazdasági érdek a nyilvánossághoz közvetítés vagyoni jogára építve kiaknázható, nincs szükség a többszörözési jog maradéktalan formában való fenntartására, annak engedélyezésére, mert “beleolvad”, “beleértendő” a nyilvánossághoz közvetítés gyakorlásába.

Ismételten hangsúlyozandó, hogy ez az összemosódás, átfedés (overlapping) kizárólag olyan, online műfelhasználások esetében következik be, ahol nem a mű többszörözésére épül a felhasználás, hanem csak járulékos és/vagy közbenső jellegű, esetleg időleges. Megfontolandó, hogy ezt a kivételt kiterjesszék olyan felhasználásokra is, amelyek ugyan valóban keletkeztetnek digitális másolatokat (mint például egy e-könyv letöltése), de szükséges a szabad másolás a mű megfelelő használatához, hordozhatóságához. Ezzel kiküszöbölhető lenne az egyensúly “access rights” felé billenése.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.