Fahmy v. Jay-Z: személyhez fűződő jogok és sampling

Blogunkon rendre visszatérő témakör a hangmintázás, vagyis a sampling. E téren lassú a fejlődés, ám nemrég egy új ítélet született az Egyesült Államokban, amely ugyan triviális, de világos részlettel egészítette ki az eddig meglévő ismereteinket.

Baligh Hamdy

Az Osama Ahmed Fahmy v. Jay-Z, et al. [891 F.3d 823 (9th Circ. 2018)] jogvita alapjául szolgáló eset tényállása röviden és tömören a következő. Baligh Hamdy egyiptomi zenész 1957-ben rögzítette a Khosara című zeneművét. Az e vonatkozásban fennálló vagyoni jogainak egy részét 1968-ban a Sout el Phan (SeP) kiadóra ruházta át. A zenész 1993-ban hunyt el, és jogait örökösei gyakorolják, akik nevében a fia, Osama Ahmed Hamdy jár el. 1995-ben a SeP a Khosara vonatkozásában megszerzett jogait az EMI-nek átruházta.

1999-ben Jay-Z és Timbaland elkészítette és rögzítette a Big Pimpin’ című dalt, amely engedély nélkül emelte át Hamdy művének egy mintáját.

Bár az amerikai zenészek állítása szerint úgy gondolták, hogy a sample már a közkincs részévé vált, ez az érv nem győzte meg az EMI-t. Végül peren kívül a felek megállapodtak, és Timbalandék vállalták 100.000 dollár megfizetését az EMI részére. 2002-ben az ifjabb Hamdy új jogátruházási szerződést kötött, ezúttal az Alam el Phannal (AeP). (Az ítélet nem tartalmazza, hogy az 1968-as és a 2002-es szerződés között milyen különbségek vannak.) Végül Hamdy 2007-ben maga is úgy döntött, hogy beperli az amerikai zenészeket a hangmintázás miatt.

Számos előzetes eljárási kérdés tisztázását követően a Ninth Circuit mostani jogerős döntése érdemben azt vizsgálta, hogy Hamdy rendelkezik-e az ügyben aktív legitimációval („standing”). Ennek fennállása azt feltételezte, hogy a felperes rendelkezik a mű vonatkozásában a hangmintázás által is érintett átdolgozás jogával. A felperes ezt három érvvel kívánta alátámasztani.

Egyrészt azzal, hogy az átdolgozás joga nem átruházható jog, mert az a személyhez fűződő jogok részét képezi az egyiptomi szerzői jog alapján. Másrészt a 2002-es szerződés e jog átruházásáról nem tesz külön említést, így az Hamdy-nál maradt. Harmadrészt a művek egyes felhasználásai után járó jogdíjakból való részesedés megalapozza az aktív legitimációt a felperes szerint. A Ninth Circuit mindhárom érvet elvetette.

Ami az első érvet illeti, e vonatkozásban a bíróság álláspontja szerint az integritásvédelem csak a torzítás, megcsonkítás és a hírnévre/becsületre sérelmes megváltoztatás és csorbítás ellen véd. Az átdolgozás önmagában véve nem sorolható ide. Másrészt a USCA §106A nem biztosít személyhez fűződő jogokat a zeneművek vonatkozásában. A Berni Uniós Egyezmény alapján a USCA „csak” nemzeti elbánást köteles biztosítani a külföldieknek. Ha pedig a USCA nem ismeri el a személyhez fűződő jogokat a belföldieknek, miért biztosítaná azt a külföldieknek? Végül úgy találta a bíróság, hogy a személyhez fűződő jogok sérelmére hivatkozással csak Egyiptomban élhetne követeléssel Fahmy. Az egyiptomi szerzői jogi törvény 144.§-a szerint azonban a visszavonás jogának gyakorlása kizárólag a kiadó kártalanítása mellett történhet, ami tovább gyengíti Fahmy helyzetét.

A második felperesi érvet a Ninth Circuit arra hivatkozással vetette el, hogy a 147.§ a vagyoni jogokat tartalmazza (e szakasz nem kimerítő felsorolást ad és az átdolgozás is szerepel benne), a 149.§ pedig lehetővé teszi bármely vagy az összes vagyoni jog átruházását. A 2002-es szerződés alapján azonban a Ninth Circuit szerint kétségtelenül átruházásra került az átdolgozás joga; így a 147.§-ban foglalt jogok átruházása esetén nem szükséges valamennyit külön nevesíteni. (E ponton személyes kétségeim támadtak. A szerződés szövege ugyanis kifejezetten említi, hogy a nyilvános előadás és a mechanikai többszörözés jogát nem ruházta át a felperes az AeP-re. Ha pedig az egyiptomi jog, hasonlóan a magyarhoz, az átdolgozás jogával kapcsolatos szerződés érvényességének feltételéül tűzi a jogra való kifejezett utalást, akkor akár hibás is lehet a bíróság érvelése.)

Végül a harmadik felperesi érvet – egyébként teljesen jogosan – azzal vetette el a bíróság, hogy az egyes felhasználások után járó jogdíjak nem igazolják, hogy a felperes rendelkezne az átdolgozás jogával.

Mit tanultunk ebből?

Mit is tanultunk mindezekből? Ha az Égető bizonyíték című film egyik kulcsjelenetére gondolok, mondhatnám: „az égvilágon semmit”. Különösen, hogy aki kicsit is ismeri a USCA §106A-t, előre borítékolhatta ezt a következtetést, legalábbis az első érv kapcsán. A harmadik érv ugyanígy veszett fejsze nyele. A második, szerződéses érv lehetett volna erős is, de a bíróság elvetette azt.

Hogy azért mégis lehet ebből az ügyből tanulni, az több gondolattal igazolható. Egyrészt ez első felsőbírósági döntés, ami megerősíti a USCA §106A alkalmazásának a kizárását sampling ügyekben. Ilyenként, a bírósági döntéseket előszeretettel (persze nem mindig) követő amerikai rendszerben ez a döntés precedens erőre emelkedhet. Másrészt, bár a döntés nem említi, hiszen vélhetően Fahmy erre nem alapozta keresetét, a tagállami jogszabályok még segítségül hívhatók lehetnek. Ugyancsak megerősítést nyert, hogy sampling perekben a vagyoni jogok megsértésének a bizonyítása dominál, így adott esetben a magyar jogosultaknak is erre kell fókuszálnia. Sőt, lehetőség szerint igyekezni kell a peren kívüli megegyezésre, ami – legalábbis 2000-ben – „akár” 100.000 dolláros kártérítést is eredményezhetett már.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.