Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke, már kampánya idején arról beszélt, hogy elnökként újratárgyalná az észak-amerikai szabadkereskedelmi megállapodást, a NAFTÁ-t. A választási sikerét követően ígéretét valóra váltani igyekvő elnök adminsztrációja megkezdte a munkát.

Robert Lighthizer (középen), az USA kereskedelmi képviselője: a NAFTA „alapjaiban cserben hagyta az amerikaiakat”. Forrás: New York Times

2017. augusztusában Washington, D.C.-ben találkoztak az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó illetékesei, ahol az amerikai fél világossá tette álláspontját: a NAFTA alapjaiban véve elbukott, mert nem szolgálja az amerikaiak érdekeit. Igaz, a másik két szerződő partner nem osztja az amerikaik (legyünk pontosak: az elnök) véleményét, és a világ legerősebb kereskedelmi régiója gazdasági fejlődésének a zálogaként tekint a megállapodásra. Az első, augusztusi tárgyalási forduló eredményeként úgy tűnt, hogy az amerikaik igazi problémája a NAFTA-val az, hogy az kereskedelmi deficitet eredményez az USA oldalán. Más szóval nagyobb értékben importált az USA a másik két országból, mint amennyit oda importált az elmúlt két és fél évtizedben. (A deficit 55.6 milliárd dollár volt csak 2016-ban. További részleteket és infografikát lásd itt.)

Trump elnök szerint pedig ez rossz, és ezért fel kell ezt a helyzetet számolni. Az is igaz, hogy ezt az elnöki véleményt a szakemberek többsége nem osztja. Kiválóan érzékeltethető ez az egyik, körvonalazódni látszódó nagy reformterület, a származási ország kérdésköre kapcsán. Trump elnök ugyanis azt szeretné, hogy a megállapodás azon gépjárműgyártással kapcsolatos rendelkezését, miszerint a NAFTA területén kívülről érkező alkatrészek is a NAFTA területéről származó termékként kerüljenek figyelembe vételre (például a vámok szempontjából), amennyiben a végtermék értékének legalább 62.5%-át a NAFTA területén állították elő. Trump elnök szerint ez az arány rossz (az amerikai embereknek), ezért azt meg kell emelni, méghozzá úgy, hogy az alkatrészek nagyobb arányban az Egyesült Államokból kell, hogy származzanak. Szakemberek azonban figyelmeztetnek: ha ez megvalósul, úgy a végtermék gépjárművek ára is jelentősen emelkedni fog, amit végső soron ugyancsak az amerikai fogyasztók testközelből fognak érzékelni.

A jelek szerint két további területen zajlanak majd egyeztetések a felek között. Ezek egyike a NAFTA által bevezetett bíróságon kívül arbitrációs vitarendezés. Az elnök szemét ez a lehetőség azért böködi, mert a vitarendezés ezen formáját meggyőző többségben a mexikói és kanadai cégek veszik igénybe amerikai üzleti partnereikkel szemben. Vagyis e téren is deficites az Egyesült Államok. Harmadrészt pedig, és ebben a jelek szerint a felek teljesen egyetértenek, a két és fél évvel ez előtt megszületett NAFTA-t a 21. század követelményeihez (különösen az internet kihívásaihoz) kell igazítani.

A NAFTA tárgyalásai jelenleg is tartanak, a második körre szeptember 1-5. között Mexikóvárosban került sor. A tárgyalások után Robert Lighthizer arról tájékoztatta a nagyérdeműt, hogy sikerült 24 olyan fejezetet nyitni, amiről a jövőbeli tárgyalásokat folytatják majd a felek. E témakörök alapvetően három nagy csoportra bonthatók immáron: mezőgazdaság, szolgáltatások és innovatív üzlet. Az amerikai kereskedelmi képviselő szerint, ha aláírják az új megállapodást, az minden amerikai számára a jelentős kereskedelmi fejlődés zálogaként szolgál majd. Igaz, ennél több részletet nem közöltek a felek. (A háromoldalú közös nyilatkozat nem sok részletet közöl.)

A harmadik forduló házigazdája Ottawa lesz, szeptember 23-27 között. A felek a megállapodás iránt általában véve nyitottak, a sürgősségi kezelésnek ugyanakkor politikai okai vannak. A Trump adminisztráció a jövőre esedékes kongresszusi választásokig szeretné nagy sikerként felmutatni az amerikaiak életét pozitív iránybe fejlesztő új megállapodást. Hasonló cipőben járnak a mexikóiak, ahol jövőre elnökválasztás lesz.

Más szóval: folyt. köv.