Cikk/könyvajánló #8.1.: Mezei Péter – Jogkimerülés a szerzői jogban

Jelen sorok íróját a 2012. évben az a megtiszteltetés érte, hogy – bár szándékon felül – Mezei Péter akkor megjelent, a fájlcserélés témakörét körüljáró monográfiájának első, tudományos folyóiratban megjelent kritikusa lehetett. Ezen felbátorodva a – kicsit megkésett – könyvajánló célja a tavalyi év során megjelent, sikeres habilitációs eljárás alapját képező monográfia bemutatása és ajánlása.

Forrás: mtmi.hu

Az értekezés bevezetése és konklúziója négy érdemi fejezetet foglal keretbe: az első fejezet a jogkimerülés dogmatikai alapjait járja körül, kitérve annak fogalmi elemeire, mögöttes elveire, és jogpolitikai indokaira. A témába vágó nemzetközi jogforrások – mint a Berni Uniós Egyezmény, a TRIPS Egyezmény, illetve a WIPO Internet szerződései – releváns rendelkezési ugyancsak elemzésre kerülnek, amelyek a téma teljes körű bemutatásának nyilvánvalóan szükséges részei.

A második fejezet a jogkimerülés Európai Uniós megközelítésével foglalkozik, visszanyúlva egészen az Európai Unió Bíróságának az 1970-es években lefektetett joggyakorlatáig és a jogkimerülés uniós szabályozásának jogalapjáig, tisztázva a nemzeti, regionális vagy közösségi, és nemzetközi jogkimerülés közötti legfontosabb különbségeket. Emellett kitér a követő jog a jogintézménnyel kapcsolatban betöltött szerepére is, megállapítva, hogy az lényegben a jogkimerülés korlátjaként is értelmezhető.

A harmadik fejezet a first sale doktrínából kiindulva – bemutatva annak gyökereit, a tartalmának bírói jogfejlesztés útján való pontosítását, és a hatályos törvényi előírások kidolgozását is – az Egyesült Államok szerzői jogának a jogintézmény szempontjából releváns sajátosságaival foglalkozik. Ennek körében kitér a jogkimerüléssel kapcsolatban felmerült legfontosabb gyakorlati és elméleti problémákra, kérdésekre is, mint a hanglemezek, szoftverek és filmek bérbeadása, továbbá a promóciós lemezek terjesztése.

Annak ellenére, hogy a Szerző rendkívüli alapossággal és precizitással tekinti végig és tárja az olvasók elé a jogkimerülés jogintézményének történetét – nem sajnálva az időt a releváns esetjog feltárására, és az azokból levonni szükséges következtetések megtételére –, a monográfia – véleményem szerint – leginkább érdekes, értékes és – vitán felül – aktuális része digitális jogkimerüléssel foglalkozó negyedik fejezet. A jogkimerülés digitális környezetben való megítélését boncolgató fejezet a kapcsolódó esetek, és azok következtetésinek elemzésével kezdődik. Ennek körében bemutatásra kerül az Európai Unió Bíróság előtt eldöntött UsedSoft eset, emellett pedig a ReDigi és a OLG Stuttgart ügyek is.

Az ügyekben eljáró bíróságok következtetéseinek desztillálása után a monográfia az alábbi fő kérdéseket, konfliktusokat határolja körül a digitális jogkimerülés kapcsán: egyrészről tisztázni kell, hogy a digitális értékesítés vagy felhasználási engedély átadása adásvételként értelmezhető-e, hiszen a jogkimerülésről csupán a tulajdonjog első, jogszerű átruházása után beszélhetünk. Másrészről be kell tudni azonosítani, hogy a megvalósuló magatartást vajon a terjesztés vagy a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tétel felhasználási módja alá sorolhatjuk be, hiszen a jogkimerülés a terjesztés jogának kimerülését eredményezi. Harmadrészt pedig pálcát kell törni azon kérdés felett, hogy a digitálisan átruházást új másolat útján látjuk megvalósulni, vagy az ún. migrációs elmélet – forward-and-delete – alapján nem tekintjük önálló többszörözési aktusnak.

Az értekezés konklúziója megállapítja, hogy mivel globális problémáról van szó, ezért az kizárólag magas jogforrási szintről érkező intézkedéssel oldható fel. Megoldásként – többek között – a hatásos és megbízható forward-and-delete technológiák kifejlesztését és a digitális vízjelek alkalmazását javasolja a Szerző emlékeztetve arra, hogy a fájlcserélés is – bár nem kizárólagos, de jelentős részben – a legális és reális alternatívák hiánya miatt terjedhetett el.

Mindezek alapján az értekezés vitán felül hiánypótló, és rendkívül értékes része a magyar – és mivel  a Cambridge University Press kiadó gondozásában is nemsokára megjelenik, az angol nyelvű  – szerzői jogi jogirodalomnak. Vagy a szépirodalmi könyvajánlók stílusában megfogalmazva Mezei Péter munkájára én az öt copyright-jelből ötöt adok.

©©©©© (5/5)

Bibliográfiai adatok:
Mezei Péter: Jogkimerülés a szerzői jogban. Médiatudományi Intézet, Budapest, 2016.

Kommentek:

komment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.