Szerzői jogi dömping az SZTE ÁJTK-n
Legeza Dénes és Mezei Péter gondoskodtak róla, hogy 2016. november 30-a piros betűs ünnepként íródjon fel a szegedi Állam- és Jogtudományi Kar naptárába. Rövid beszámoló következik a jeles napról.
Alma Materünk életében ritka, hogy egy teljes napot egészében a szerzői jognak szenteljünk, ám 2016 novemberének utolsó szerdája erről szólt. Pontosabban két kitűnő szerzői jogászról, akik feltették eddigi munkásságuk i-jére a pontot.
Dr. Legeza Dénes, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának munkatársa gyakorlati életben megszerzett tudását elméleti síkon is igyekezett elmélyíteni. Mindezt egy doktori disszertáció elkészítésével tette teljessé, amelyet számára oly kedves történeti megközelítésben alkotott meg. Az „Egyszer, mindenkorra és örök áron” A szerzői jog forgalomképessége a reformkortól 1952-ig című munkájában kimerítő módon elemezte a szerző vagyoni és személyhez fűződő jogai forgalomképességének, átruházhatóságának történetét az első szerzői jogi tervezetektől kezdve, az első törvényeken át egészen 1952-ig. Kutatását nem csak a releváns szakirodalom feltárására, hanem a vonatkozó levéltári anyagok széleskörű feldolgozására alapozta. Munkáját társkonzulensekként Prof. Dr. Homoki-Nagy Mária és Dr. Varga Norbert PhD. egyetemi docens segítették. Dr. Grad-Gyenge Anikó és Dr. Faludi Gábor bírálatukban kiemelték, hogy Legeza Dénes műve nem csak hiánypótló, hanem kitűnően megteremti a kapcsolatot a múlt szerzői joga és a jelenkor problémái között, így hiába történeti munka – mint „jogtörténeti téli kabátba bújtatott mű” – mégis aktuális szerzői jogi kérdésekre fókuszáló értekezés született.
Ha Legeza Dénesnek izgalmas mérföldkő volt ez a nap pályafutása során, akkor ez hatványozottan igaz blogunk alapítójára, Mezei Péterre, aki a habilitációs eljárás során meggyőző és ékes bizonyítékát adta oktatói és kutatói talentumának. Elsőként népes közönségnek, a tantárgyi előadás során a linkelés dilemmáiról, annak uniós bírósági gyakorlatáról szólt, amellyel nem csak e sorok íróját, mint a téma iránt fogékony személyt, hanem azon szerencsések figyelmét is lekötötte, akik személyesen tisztelték meg előadását. A második, szűkebb körben megtartott prezentációjában a sportmozdulatok szerzői jogi védelmének lehetőségeiről beszélt. A szórakoztató és izgalmas előadásban egy zajló kutatás eredményeit ismertette, amely során az InfoCopy diákkör segítségével számos sport szabályzatát és mozdulatait elemezte. Következtetésként arra jutott, hogy minél funkcionálisabb egy sport, annál kevésbé lehet szó szerzői jogi védelemről. Ez egy igen szűk körben csak azokat a sportokat illethetné meg, amelyekben a kreativitás és a kivitelezés megüti az egyéni-eredeti jelleg olyan magas szintjét, amely esélyt kínál a védelemre. A jégtánc bele eshet a rendkívül szűkös kritériumrendszerbe, hiszen a koreográfiát készítő, lerajzoló, lejegyző koreográfusok/edzők szerzőkként, az azt eltáncoló jégtáncosok pedig előadóművészként részesülhetnének védelemben. Az előadás végén a habilitációs bizottság elismerte Mezei Péter kiemelkedő, 100%-ra értékelt teljesítményét.
A szerzői jogi ünnepnap két főszereplője tehát gondoskodott arról, hogy e terület iránt érdeklődő hallgatóság ne menjen haza üres kézzel. Azoknak pedig, akik az általuk kitaposott ösvényre éppen csak ráléptek, példaképként mutatják az utat, amiért nem csak elismerés, hanem hálás köszönet is jár!
(A bejegyzésben felhasznált képért hálás köszönet a készítőnek, Grad-Gyenge Anikónak!)