Felelős vagy nem felelős? Kalózok a nyilvános hálózat vizein

Az idei blogbejegyzésíró versenyünk győztese, Nagy Anna, az interneten keresztül elkövethető jogsértésekkel szembeni jogérvényesítés témakörében fogalmazta meg álláspontját. Ez első helyet ért neki a versenyen. Gratulálunk még egyszer. A bejegyzés teljes terjedelmében az alábbiakban olvasható.

Az internet, a fájlcsere és a tömeges információáramlás, amely napjaink részévé vált, nem csupán társadalmi jelenség, hanem jogi szempontból is fontos és sürgető problémákat vet fel. Manapság a legtöbb szerzői mű már internet segítségével is hozzáférhető, letölthető, meghallgatható, vagy éppen elolvasható, ám a világhálón történő megosztásukkal és jogosulatlan felhasználásukkal kapcsolatosan a jogérvényesítés nehézségekbe ütközik. Faludi Gábor kifejezésének parafrázisával élve az internet a szerzői jog szempontjából egy csatahajóhoz hasonlítható, amelyen az egyes felhasználók, tartalomszolgáltatók és a szerzői jogi jogosultak szűnni nem akaró harca, és megoldatlan vagy éppen újabb problémák felbukkanása még korántsem közelít a békekötéshez.
Jelen bejegyzésben azzal a kérdéssel szeretnék foglalkozni, hogy a nyilvános hálózat szolgáltatója felelős-e a felhasználó által elkövetett jogsértésért, reflektálva a C-484/14. számú ügy kapcsán nemrég nyilvánosságra került főtanácsnoki indítványra.
A nyilvános hálózat már szinte a kávézók, éttermek, szállodák által nyújtott szolgáltatások részévé vált, ugyanakkor a szerzői jogi szempontját vizsgálva felmerül az kérdés, hogy kit lehet felelősségre vonni a nyilvános hálózat használatával történő szerzői jogsértésért? Magát a jogsértő felhasználót, vagy a hálózat üzemeltetőjét, avagy mindkettőjüket? Felelős lehet-e a nyilvános Wi-fi hálózat szolgáltatója az olyan jogsértésekért, melyekről nem tudhatott?
Ebben a kérdésben került az Európai Bíróság elé a német McFadden v. Sony Music Entertainment ügy, melyben Tobias McFadden fény és hangtechnikai üzletében – mely rendelkezik internet hozzáféréssel – hagyta, hogy a nyilvános hálózaton keresztül jogellenesen tölthessenek le zenei műveket az üzlet látogatói. A Sony eme zenei művek jogtulajdonosaként felszólító levelet küldött McFadden-nek, aki azzal védekezett, hogy a Wi-fi hálózatot nem védte jelszóval, az mindenki számára elérhetővé vált, és a jogsértésről nem volt tudomása (C-484/14. számúügyben hozott főtanácsnoki indítvány, 18-22. bekezdés).
Az ügy előzetes döntéshozatali eljárás keretében az Európai Bíróság elé került, melyben egyelőre kizárólag főtanácsnoki indítvány született.
Jelenleg a német joggyakorlatban egyedülálló módon került kidolgozásra és alkalmazásra az úgynevezett „Störerhaftung”. Bár maga a kifejezés szó szerinti fordítása háborítói felelősséget jelentene, a gyakorlatban ez tartalma szerint közreműködői felelősséget jelent. A bírói joggyakorlat szerint a jogsértésekért a nyilvános hálózat üzemeltetője felelősségre vonható, akár elkövetőként, akár közreműködőként részt vett a jogsértésben. Ilyen esetekben a szándékosságot, vagy az ok-okozati összefüggést sem kell vizsgálni. A hálózatot működtető magánszemély a bírói gyakorlat szerint akkor vonható felelősségre, ha a hálózatát nem védte jelszóval, így lehetővé téve harmadik személyek számára a jogsértést.
A klauzula alkalmazására több alkalommal került már sor szerzői jogsértések esetén, ilyen volt például a GEMA, a német jogkezelő szervezet és a Youtube közti vita, melyben a hamburgi bíróság megállapította, hogy a Youtube-ot, mint szolgáltatót közvetett felelősség terheli azért, amiért a jogosultak értesítése ellenére késedelem nélkül nem távolította el a jogsértő tartalmakat az oldalról.
A főtanácsnoki indítvány nyomására azonban e szabályozás módosítása várható. Maciej Szpunar főtanácsnok álláspontja alapján a „Störerhaftung” szabálya nincs összhangban az elektronikus kereskedelemről szóló 2000/31/EK irányelv rendelkezéseivel, mivel az sérti a szolgáltatásnyújtás szabadságát.
Az indítvány 137-143. bekezdésében kifejti, hogy a szolgáltatás nyújtója számára a jelszóvédelem, az adatátvitel folyamatos ellenőrzése, vagy egyéb technikai védelem előírása aránytalan költséget és nehézséget jelentene, ha a nyilvános Wi-fi használata során ellenőriznék adataikat, tevékenységüket és folyamatos azonosításra köteleznék őket. E kontroll ráadásul az adott vállalkozó vonatkozásában a szolgáltatásnyújtás szabadságát korlátozná, valamint a felhasználók alapvető jogait is sértené.
Továbbra is megválaszolatlan a kérdés, hogy hogyan biztosítsák a szellemi tulajdonjogok védelmét a leghatékonyabban az ehhez hasonló jogsértések esetén. Kötelezhető-e arra a magánszemély vagy vállalkozó, aki szolgáltatása kiegészítéseként nyilvános Wi-fi hozzáférést biztosít arra, hogy a hálózatot jelszóval védje? Terheli-e gondatlanságért felelősség az olyan jogsértésekért, amelyekről nem tudott? Előírható-e általános nyomonkövetési kötelezettség?
Utóbbi kötelezettség tilalmát az Európai Bíróság már több esetben, többek között a SABAM v. Netlog ügyben is kimondta. A tilalom szerint az uniós joggal ellentétes, ha a nemzeti bíróság a tárhely-szolgáltatót olyan szűrőrendszer telepítésére kötelezi, amely a felhasználói által a szerverein tárolt információkat érinti, valamennyi felhasználójára megkülönböztetés nélkül alkalmazandó, megelőző jellegű, költsége kizárólag a tárhely-szolgáltatót terheli és nincs időbeli korlátozása. (C-360/60. sz. SABAM v. Netlog ügyben hozott ítélet, 26. bekezdés.)
Eltérő vélemények születtek a kérdésben, egyes szakemberek szerint igenis fennáll a szolgáltató felelőssége, mégpedig hanyagság formájában. Mindenki, aki fő- vagy kiegészítő tevékenységként nyilvános hálózatot üzemeltet, köteles azt jelszóval védeni és biztosítani, hogy illetéktelen személyek azt ne használhassák, vagy ne követhessenek el jogsértést. Ezen elmélet szerint a szolgáltatónak felróható, ha nem tett meg mindent annak érdekében, hogy a lehetséges jogsértéseket megelőzze.
Ismertek ugyanakkor olyan álláspontok is (többek közt a főtanácsnok véleménye), melyek szerint nem állhat fent a nyilvános hálózat működtetőjének felelőssége, mivel az adott jogsértésről nem tudott, abban nem működött közre, így nincs szó felróhatóságról.
Magam is azon állásponttal értek egyet, mely szerint a jelszóvédelem csupán egy eszköz a jogsértések megelőzése céljából, de nem jelent valódi megoldást a szellemi tulajdonjogok védelme szempontjából. A hatékony szabályozás kidolgozása során biztosítani kell a szerzői és szomszédos jogok minél szélesebb körben megvalósuló védelmét, figyelembe véve az ezzel kapcsolatos alapvető jogokat és a szolgáltatásnyújtás szabadságát, melyeket csak a védelemhez szükséges mértékben szabad korlátozni.

A vita még korántsem dőlt el, az Európai Bíróság ez ügyben hozott ítélete talán iránymutatásul szolgál a tagállamoknak, és kiindulópont lehet egy hatékony szabályozás kialakítására a szellemi tulajdonjogok világhálón történő jogszerű felhasználásának biztosítására.

Nagy Anna
Nagy Anna az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának végzős hallgatója, szakdolgozatát a nyilvánossághoz közvetítés témájában írta. Két éve érdekli komolyabban a szerzői jog és az iparjogvédelem területe. Tavaly nyáron Németországban, egy multinacionális egészségügyi vállalatnál dolgozott, annak szabadalmaival, illetve védjegyeivel foglalkozott, melynek keretében megismerte a jogterület német specialitásait és annak hatását egy vállalat marketingpolitikájára.

Kommentek:

komment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.