Európa egyik legnagyobb közös jogkezelője, a német GEMA még 2010-ben indította a kérdéses eljárást, mivel a felek nem tudtak megállapodni a YouTube által a közös jogkezelő irányába fizetendő jogdíj összegéről. (A GEMA egyébként dalonként 12 euró centet kért, ami a Spiegel Online cikke szerint ötvenszer több volt annál, mint amennyit a YouTube az Egyesült Királyságban akkortájt fizetett megtekintésenként.) A GEMA által indított perben aztán a kereseti követelés központjában 12 dal (hangfelvétel) engedély nélküli streamelése állt.

A hamburgi regionális bíróság 2012. április 20-án alapvetően a GEMA számára kedvező ítéletet hozott. A bírósági sajtóközlemény szerint mivel a kérdéses jogvédett tartalmakat sosem a YouTube töltötte fel a szerverekre, hanem a konkrét felhasználók, ezért a videó portál nem tekinthető a szerzői jogok közvetlen megsértőjének. Ugyanakkor a szolgáltató oldalán azonnal tevési kötelezettség jelentkezett (volna), amint jogsértésekre utaló konkrét értesítést kapott a jogosultaktól. Ennek a kötelezettségnek az elmulasztása alapot adott a bíróság meglátása szerint a Störerhaftung felelősségi klauzulájának az alkalmazására. A bíróság – a sajtóközlemény szerint legalábbis, az ítélet végleges szövege ugyanis még nem elérhető – hangsúlyozta: a 12 érintett hangfelvétel közül hét esetében a YouTube nem tett meg minden szükséges intézkedést a vitatott tartalom eltávolítása iránt. (Vagyis öt hangfelvétel kapcsán a bíróság nem látta megalapozottnak a kereseti követelést.) Sőt, állítólag olyan is volt, hogy a tartalmat csak másfél hónappal az értesítés után törölte a YouTube.

Az ítélet kardinális pontja, hogy a bíróság (1) nem látta szükségesnek, hogy a korábban feltöltött tartalmak esetén egyesével vizsgálja meg a YouTube azok jogszerűségét (valószínű erre az uniós jog alapján nem is volna kötelezhető); (2) ugyanakkor a jövőre nézve előírta, hogy a Content ID ellenőrző rendszer alkalmazásán túl (mely egy-egy konkrét tartalom egyedi azonosítását teszi lehetővé) a cím és előadó mentén kulcsszavas szűrésekkel igyekezzen a YouTube blokkolni minden azonos, ám más hangfelvételben megjelenő tartalom (például a rádiós verzió mellett/után egy koncertfelvétel) feltöltését.

Két gondolat:

(1) az ítélet nem jogerős (sőt, csak az első fokon van túl), a fellebbezés biztosra vehető, ám az ügy fontossága fényében akár még szövetségi legfelsőbb szintig is eljuthat a kérdés);

(2) nem tudom, mennyire lehet alkalmas egy ilyen ítélet arra, hogy a feleket ismét tárgyaló asztalhoz ültesse. A döntés ugyanis a múlt heti amerikai ítélethez hasonlóan világossá teszi: ha a közvetítő szolgáltató az elektronikus kereskedelmi szabályoknak megfelelően jár el, akkor mentesülhet a felelősség alól – de ha nem, akkor abba belebukhat. A 12 euró centes dalonkénti jogdíjkövetelés jogosságát azonban az ítélet (ismét hangsúlyozom, a sajtóközlemény) nem érinti, vagyis a YouTube-ot semmi nem kötelezi arra, hogy perpillanat a megállapodás szükségességével foglalkozzon. Elég egy még jobb szűrő rendszer, és a GEMA nem kap egy petákot sem.

Ennek fényében én még jobban örülök, hogy hazánkban az Artisjus és a YouTube példaértékű megállapodást kötött. (Igencsak örülnék, ha a GEMA és a YouTube is így tenne, mert akkor végre e blog lelkes németországi olvasói is hozzáférhetnének az eddig általam a YouTube-ra feltöltött két utazásos videoklipemhez – íme egy kis baltimore-i kitekintés 2010-ből).

Az üggyel kapcsolatos elemzéseket lásd: BBC, IPKitten (itt és itt), 1709Blog (további német anyagok innen elérhetők, pl. FAZ, Spiegel), TorrentFreak, Kluwer Copyright Blog. Magyarul az Indexet érdemes olvasni. (Külön köszönet Tóth Péter Benjámin kollégámnak, hogy felhívta a figyelmemet több bejegyzésre ezek közül, illetve UD kommentelőmnek a BBC-s anyagért!)