2015 – új év új adószabályok a szellemi alkotások piacán

A napokban több média is beszámolt a Európai Unió új adószabályozásáról, illetve pontosabban a korábbi rendelkezések hatályba lépéséről. Az életbe lépő szabályok nagymértékben érinthetik a magyar tartalomfogyasztókat is (sőt talán azokat leginkább) így egy pár gondolatot én is írnék a várható hatásokról.

A változások közvetlenül az 2008/8/EK Tanács Irányelven, közvetve pedig az általa módosított 2006/112/EK Tanács Irányelvének “nem adóalanyok számára elektronikus szolgáltatásokat nyújtó, nem letelepedett adóalanyokra vonatkozó különös szabályozás” fejezetén alapulnak.


Az új szabályok szerint a e-könyvet, filmet vagy épp zenei albumot online rendszerben vásárló felhasználók immáron a honosságuknak megfelelő tagállami adót (praktikusan ÁFA-t) kötelesek megfizetni az online megvásárolt szellemi alkotások után.


A szabályozás indoka, hogy a tartalomszolgáltatók a “pénzügyi székhelyüket” igyekeztek olyan országokba telepíteni, ahol hagyományosan alacsony az ÁFA mértéke, így a szolgáltatásaikat a lehető legolcsóbban tudták kínálni a fogyasztók számára. Az online árusított szellemi alkotások után eddig ugyanis a tartalomszolgáltató székhelye szerinti adót kellett megfizetni. Az Európai Unió szerint azonban a kialakult gyakorlat sértette a piaci verseny tisztaságát, így a jövőben az adóoptimalizálás ilyen módja már nem áll a tartalomszolgáltatók rendelkezésére.


Az egyik legkedveltebb ilyen célpont volt korábban például Luxemburg, ahol a Docler Holding vagy épp az Amazon európai hídfője is üzemel, mivel az ÁFA mértéke ott rendkívül alacsony, mindössze 3% (könyvek) – 15% (általános).


A változás támogatói szerint az új szabályok kedveznek a kisebb tartalomszolgáltatóknak, hiszen a tagállami piacokon megszűnik a versenyhátrányuk, amely kifejezetten pozitív hatásnak tekinthető. Az ellenzők tábora azonban úgy véli, hogy a tartalomszolgáltatók egyfelől kénytelenek lesznek a megnövekedett adóterhek miatt az árazásukat a fogyasztók számára kedvezőtlen módon megváltoztatni, vagyis az áraikat megnövelni, másfelől az adminisztrációs terheik is növekedni fognak, ami ugyancsak megjelenhet a szellemi alkotások árában.


Ezek az adminisztrációs terhek nem csak a multinacionális tartalomszolgáltatókat, hanem minden olyan előadót is érintenek akik a saját szellemi alkotásuknak a terjesztését maguk végzik. Így a szabályozás azon alkotók életét is megnehezíti, akik eddig a kiadók megkerülésével, közvetlenül próbálták elérni a fogyasztóikat.


A piaci versenyre való kedvező hatások elismerése mellett, a magam részéről inkább a második csoportba tartozók táborát erősítem. A magyar ÁFA mértéke egész Európában kirívó mértékű, a változás pedig ezek szerint akár 12-24%-al növelheti az árakat. Az új szabályozás ráadásul nem jelenti azt, hogy például a társasági adó vagy a munkavállalók után fizetett járulékok mértéke alapján a társaságok a továbbiakban ne dönthetnének szabadon a székhelyük áttelepítésével az adóoptimalizálásról (Luxemburg ebből a szempontból is kedvező).


Ráadásul mindezt pont egy olyan időszakban történik, amikor a külföldi tartalomszolgáltatók végre nyitottak a magyar piac irányába és a hazai vásárlóerő lassú növekedése pedig találkozni tudott a csökkenő árakkal. Egy ilyen szituációban a szellemi alkotások árának emelkedése ismételten felerősítheti a jogsértő forrásból történő tartalomfogyasztást.


Hogy más példát ne említsek: Magyarországon a magas ÁFA kulcs találkozása a digitális szellemi alkotásokkal jól nyomon követhető a magyar forgalmazású e-könyvek piacának helyzetén. Eddig a tartalomszolgáltatók legális adóoptimalizálása alacsonyan volt képes tartani az árakat: a jövőben ennek lehetősége, immáron illegális formában a fogyasztókra van bízva.


A tartalomszolgáltató ugyanis nyilvánvalóan a fogyasztótól történő adatfelvételből (lakcímadat) vagy az IP címek helyadatai alapján fogja a vásárló honosságát megállapítani. Az első eshetőség hamis adatfelvétellel, utóbbi porxy szerverek használatával könnyedén kijátszható. Ezek az esetek azonban a magyar felhasználó oldalán már potenciálisan költségvetési csalásként fognak megjelenni.

Így a kiadásait optimalizálni kívánó, a legális tartalmat megfizetni képtelen magyar felhasználó leginkább majd a büntetési tételét optimalizálhatja a Btk. különböző paragrafusai alapján (költségvetési csalás vagy szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése).

One thought on “2015 – új év új adószabályok a szellemi alkotások piacán”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.