SzJSzTémák #2.5

Állami kitüntetések, sítérképek és számítógépi programalkotások szerzői jogvédelme. Csupa egyéni, eredeti jelleg (vagy épp annak a hiánya). – Hírmorzsák #2.5.

Az SzJSzT-21/13-as számú szakvélemény állami kitüntetések és azok terveinek szerzői jogvédelmével kapcsolatos kérdéseket vizsgálta. Általánosságban hangsúlyozásra került, hogy a vizsgált kitüntetések kinézetének alapvető paramétereit jogszabály határozta meg, ami egyrészt azért lehet releváns, mert ily módon a tervező egyéni, eredeti jellegű alkotómunkájának keretei leszűkülnek. Másrészt az Szjt. 1.§ (4) bekezdése külön figyelmet érdemel, az ugyanis kizárja a jogvédelem köréből azokat a teljesítményeket, munkákat, amelyek egyéni, eredeti jellegét épp a jogszabályban vagy “más hasonló rendelkezésben” foglalt előírások szorítják keretek közé. Az eljáró tanács korábbi SzJSzT szakvéleményekre hivatkozás mellett végső soron arra a következtetésre jutott, hogy a vitatott tervek nem részesülnek az Szjt. nyújtotta védelemben.
Az SzJSzT-01/14-es számú szakvélemény két sítérkép közötti hasonlóságokra fókuszált. A jogvita alapját az adta, hogy a perbeli felperes a perbeli alperes sítérképével jelentős mértékben megegyező új térképet állított elő, amelyen azonban számtalan új elem szerepel, ide értve olyan környezeti módosulásokat is, mint például egy új sípálya. A jogvita természetesen az esetleges szerzői jogok megsértésére irányult, melynek központi kérdését az eredeti (és az új) sítérkép egyéni, eredeti jellege adta. A szakvélemény részletes háttérelemzéssel indít, bemutatja, hogy a sítérképek milyen körülmények között válhatnak jogvédett szerzői művé. Egy lényeges megállapítás szerint:

“a térképészeti alkotás szerzői jogi szempontból sajátos hibrid műnek tekinthető, azzal, hogy jellege művészi és irodalmi művek jellemvonásait egyaránt ötvözi. Művészi vonásai a vonalvezetésben, a forma- és színvilágban, a szimbólumok, piktogramok sajátos ábrázolásában, irodalmi művekre jellemző sajátosságai pedig az adott tájegységben végzett mérési és egyéb adatok összegyűjtésében, szelektálásában, elrendezésében, aktualizálásában mutatkoznak meg.”

Továbbá:

“a térképészeti alkotásnál a tartalom vizualizációjának egyéni, eredeti jellegét a színvilág, a jelkulcsok, a formák, a tipográfiai megoldások, a méretarány, a kivágat, a kitörés, a piktogramok és szimbólumok kiválasztása és kombinálása alapozza meg.”

Az eljáró tanács a kérdéses térképek összevetésekor végeredményben arra jutott, hogy azok néhány funkcionális eltéréstől eltekintve jelentős hasonlóságokat mutatnak. Egész pontosan:

“a felperes térképe az alperes térképéhez képest egy további pályát tartalmaz, továbbá az elavult adatok, így a szállásra, éttermekre vonatkozó piktogramok törlésre kerültek. Mindemellett erős azonosság állapítható meg az erdő sajátos kidolgozottsága, formátuma, színe, a pályák rajzolata, világoskéké és fehérbe áthajló színvilága, az egyes piktogramok elhelyezése tekintetében. Térképészeti szempontból tehát nem áll fenn döntő különbség az összehasonlítandó térképek között.”

Mindent egybe vetve a tanács úgy ítélte meg, hogy a felhasználás (melyet elsődlegesen többszörözésnek kell tekinteni, s nem átdolgozásnak) engedélyköteles, amely engedély beszerzése nélkül “térképdizájn-plágiumról” beszélhetünk.

Az SzJSzT-04/14-es számú szakvélemény ugyan az elmúlt időszak szoftveres szakvélemény-sorozatába illik (vö. SZJSZTémák #2.4), ám a mostani megkeresés olyan mértékben technikai jellegű kérdéseket tartalmazott, hogy azt nem igazán lehet izgalmasan bemutatni. Ellenben egy bekezdés figyelmet érdemel. Ez pedig a következő:

“a specifikáció csak a .NET keretrendszert és a szerveren futó MySQL adatbázist jelöli ki, ezek azonban nem határozzák meg sem az alkalmazandó programozási nyelvet, sem pedig a fejlesztőeszközt, aminek megválasztása a fejlesztőre maradt. A specifikáció továbbá az elvárásokat, algoritmusokat nem valamilyen szabványos modellező nyelv segítségével rögzíti, így az a fejlesztő alkotó közreműködése nélkül nem is fordítható át forráskódra. A specifikáció adatstruktúrára vonatkozó fejezete továbbá nem határozza meg sem az adatok típusát, sem pedig az azok közötti kapcsolatot, ezek kidolgozása ugyan csak a programozóra maradt. A dokumentum funkcionális fejezete sem alkalmas az automatikus kódolásra, mivel ehhez konkrét függvényekre, eljárásokra, a bemeneti és kimeneti paraméterek meghatározására lett volna szükség, ilyet azonban a specifikáció nem tartalmazott, azokat tehát a fejlesztőnek kellett kidolgoznia. Összességében tehát a specifikáció a program fejlesztőjének mozgásterét közel sem szűkítette le annyira, amely kizárta volna a kreatív alkotás lehetőségét, emiatt a program egyéni jellege meglevőnek tekinthető.”

A szakvélemények bibliográfiai adatai a következők:
SzJSzT-21/13 – Törvény által meghatározott kitüntetések szerzői jogi kérdése, Iparjogvédelmi és Szerzői Szemle, 2014. október, p. 117-123.
SzJSzT-01/14 – Sítérkép szerzői jogi védelme, Iparjogvédelmi és Szerzői Szemle, 2014. október, p. 123-132.
SzJSzT-04/14 – Számítógépi program jogi védelme, Iparjogvédelmi és Szerzői Szemle, 2014. október, p. 132-144.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.