CopyCamp 2014 – 2. nap
Birgitta Jónsdóttir |
A második nap keynote speakereként Birgitta Jónsdóttir a szerzői művek megosztásának forradalmi jellegével kapcsolatos nézőpontját igyekezett megosztani a közönséggel. A kiinduló pont máris világossá tette véleményét a szerzői jogokról: ő nem akar hosszú védelmi időt, nem akarja, hogy a gyerekei örököljék a szerzői jogokat, ő életében akar megélni a munkájából. Hasonlóképp sajnálatát fejezte ki azért, hogy a The Pirate Bay valamennyi alapítója börtönben van. (Ez azért nem teljesen igaz, ugyanis Frederik Neijt éppen Thaiföldön tartóztatták le, és egyelőre csak előkészítik a kiadatását Svédországnak. Ne legyenek persze kétségeink, mi következik ez után.) Sőt, azt is megtudtuk, hogy az izlandi gazdasági összeroppanás egyik oka a bankrendszer privatizálása volt. Megkapták a politikusok is: a „politikai váltógazdaság” rengeteget ártott az országnak. „Democracy” helyett meglátása szerint Izlandot a „democrisis” jellemezte néhány évvel ezelőtt. Ilyen alapokról indulva jutottunk el az izlandi Kalózpárt megalapításának körülményeiig. A párt célja a „likvid demokrácia” megteremtése, mivel meglátása szerint a (sima) demokrácia nem alkalmas valamennyi nézőpont közvetítésére. (A likvid demokrácia lényegét a Magyar Kalózpárt itt igyekszik elmagyarázni.) Jónsdóttir szerint az izlandiak (a 300.000 legjava) elvesztette mára a türelmüket, mivel a gazdasági összeomlás óta nem sikerült megalkotni az új rend alkotmányát. Mint elmondta: az emberek az utcára mentek a héten, s a jövő héten is így tesznek, mindaddig, amíg nem lesz új alkotmány. Végül megtudhattuk, hogy izlandiként (aki egy szigeten él, és egy olyan viking nyelvet használ, amit senki más nem ért a világon) azért szereti az internetet, mert így rengeteg dolgot megtudhat a külső világról. 1995-ben azonban, amikor létrehozta első weboldalát, rengeteg audio és videotartalmat osztott meg az olvasói számára, amit azonban összességében kulturálisan értékesnek talált, mert ily módon (is) a társadalom előre léphet. (Az analógiaként felhozott példa, mely szerint a weboldala a hepatitiszes árva gyerek örökbefogadásában is segített, kissé sántít.) Csatlakozott azonban Doctorow tegnap előadott véleményéhez, hogy ez a bizonyos társadalmilag hasznos internet eltűnőben van. Ezen a helyzeten meglátása szerint például a „szivárogtatások” képesek változtatni, illetve minden, amit a hackerek tesznek. Ezért, vonja le a következtetést, a megosztás – annak minden formája – nagyon hasznos dolog.
A folytatásban Anna Biernacka arról beszélt, hogy a szerzői jog milyen előnyökkel bír a szerzők számára. Ugyanakkor arról is értekezett a hölgy, hogy a szerzői jog arra is lehetőséget teremt, hogy az alkotók ingyenesen tegyék elérhetővé műveiket a fogyasztók számára. Hallhattunk a korlátozások és kivételek lengyel szabályozásairól is. Michal Boni észrevételezte, hogy a felhasználói értékek folyamatosan változnak, s ma a legfontosabb igény a hozzáférésben keresendő, aminek megvalósulása esetén végeredményben a piac erősödhet. A hozzáférésnek a közkincsek esetén ingyenesnek kell lennie, ugyanakkor élő szerzői jog esetén az alkotót meg kell becsülni. Egy hatalmas kanyarral aztán az előadás eljutott a kis kulturák védelmének szükségességéhez is, egyúttal az uniós harmonizáció kritikájáig. (Remélem, hogy hamarosan mélyebb előadások következnek majd.) A szerzői kiadás nyelvi, szerzői jogi és üzleti kihívásairól a frakkba bújó és keménykalapot öltő Kacper Zagadka beszélt.
Lucie Guibault |
És végre! Lucie Guibault is a pástra lépett. Előadásában amellett érvelt, hogy szükségét érzi egy olyan korlátozás/kivétel beiktatását az InfoSoc-irányelvbe, ami a transzformatív felhasználások kapcsán nyújt kedvezményeket a társadalom tagjainak. Meglátása szerint az engedélyezési eljárás e téren nem működik, mivel a tranzakciós költségek túlzottan magasak, a Creative Commons pedig messze nem fed le minden tartalmat. A meglévő korlátozások és kivételek pedig messze nem fednek le megnyugtatóan minden magatartást. A másik oldalról nézve azonban komoly az esélye annak, hogy a jelenlegi szerzői jogi kivételek rendszerének kiszélesítése az egész rendszert bizonytalanná teheti. Ugyanakkor a kérdéskör tisztázása már csak azért is fontos, mert ennek híján hosszú távon a kreativitás csorbulhat, a jelenleg szürke zónába tartozó felhasználások egy része pedig társadalmilag és gazdaságilag is hasznos is lehet. Tudatosan egy fair use szabály bevezetése mellett érvelt, azzal, hogy világos értelmezési kereteket kell a bírók számára meghatározni. Ez a modell ugyanis kellő rugalmasságot biztosíthatna a felhasználóknak, viszont – és ezt szerintem kiválóan hangsúlyozta Guibault – a szerzői jogosultakat jelenleg megrémíti egy ilyen nyílt doktrína. (A kérdésről én is sokat gondolkoztam régebben, és Guibault-val való egyetértésem ellenére úgy gondolom, hogy a 21. században már nem lehet olyan fair use tesztet bevezetni Európában, mint ami az Egyesült Államok esetjogában már majdnem kétszáz éve jelen van.)
A folytatásban a látássérült Jacek Zadrozny a fogyatékkal élők szerzői művekhez jutása körüli jogi és üzleti bizonytalanságokra hívta fel a figyelmet. A Marrakesh-i Egyezmény ugyan nem került elő, de az előadó észrevételei elég szemléletesek voltak a tartalomhoz való hozzáférés nehézségei kapcsán. Marcin Wilkowski amellett érvelt, hogy a kultúra megőrzésének előfeltétele a többszörözés, sőt innen nézve a „kalózkodás” is kultúra megőrző hatásokkal bír. (No, azért ez csak egy bizonyos értelmezése az utóbbi kérdéskörnek.) Radek Czajka pedig a szabad szoftvereknek a kultúrára gyakorolt előnyeiről értekezett tíz percben. (Úgy fest, hogy ez a hivatkozás gyakori a lengyel kutatók körében.) Milena Bogdanowicz izgalmas információt közölt nyitányként: mivel az illetékes minisztérium épp most készít elő egy olyan módosítást a lengyel szerzői jogi törvényben, ami az általa is érintett témakört érinti, ezért a prezentációját – eredeti formájában – nem adhatja elő. A módosítás épp a könyvtárak által végezhető digitalizálás és adatfeldolgozás kereteit bontaná le (nehezítené meg? – sajnos a tolmács kissé zavarosan fordít). Végül Andriy Bichuk és Maksym Naumko párosa az ukrán közös jogkezelés hiányosságairól, sőt egy ponton az egész rendszert átitató korrupcióról értekezett. (Elég vicces rokoni szálak, megbízások és összefonódások kerültek bemutatásra.)