2004. november 9-én az EUB nagytanácsa egyszerre tette közzé előzetes döntéseit a Fixture Marketing trió és a BSB v. William Hill ügyekben. Az elsőként említett „fedőnév” a C-46/02, a C-338/02 és a C-444/02 ügyeket öleli fel. (Az alábbiakban az első ügyből fogok idézni.) Ezekben az ügyekben a brit Fixture Marketing (FM) cég finn, svéd és görög állami fogadóirodákat perelt be azért, mert utóbbiak visszatérő jelleggel szemezgettek a FM által összeállított adatbázisból. Ugyanakkor jó tudni, hogy e szemezgetés az angol és a skót labdarúgó bajnokságok mérkőzéseivel kapcsolatos adatokra terjedt ki. Nem irreleváns az a körülmény sem, hogy a FM feladatkörébe tartozott a bajnokságok sorsolásának a lebonyolítása, előre meghatározott tényezők figyelembe vételével. Azt is érdemes jelezni, hogy az uniós jog alapján egy adatbázis előállítóját ún. sui generis védelem illeti meg. Eszerint [7.§ (1) bekezdés]:

„Azon adatbázisok előállítói számára, amelyek tartalmának megszerzése, ellenőrzése, illetve előállítása minőségileg vagy mennyiségileg jelentős ráfordítással járt, a tagállamok biztosítják a jogot arra, hogy az adatbázis egész tartalmának vagy minőségi és/vagy mennyiségi szempontból jelentős részének kimásolását és/vagy újrahasznosítását megakadályozzák.”

A történet pikantériája azonban az, mint erre fentebb már utaltunk, hogy a FM maga hozza létre az adatokat, s nem „megszerzi, ellenőrzi vagy előállítja” azokat. (A magyar fordítások sajátossága, hogy néha becsapósak. Az imént az „előállítás” szó szerepelt, ez az angol verzióban úgy szerepel: „presentation”, és nem úgy, mint „creation”. És ez azért fontos.) Az EUB „megszerzés” alatt „a meglévő tartalmi elemek keresésére és az említett adatbázisban történő összegyűjtését” érti; „ellenőrzés” véleménye szerint „az említett adatbázist alkotó információk megbízhatóságának biztosítása érdekében a keresett tartalmi elemek pontosságának ellenőrzését” jelenti, az „előállítás” pedig „az említett adatbázis információfeldolgozó funkciójának biztosítására” vonatkozik. A nagytanács szerint azonban a sorsolás elkészítése egyik fenti esetkörbe sem illeszthető be. Persze, mint a bírák jelezték:

„Ezen összefüggésben az a körülmény, hogy valamely adatbázis létrehozása olyan főtevékenység gyakorlásához kacsolódik, amelynek keretében az adatbázist létrehozó személy egyben az ezen adatbázist alkotó tartalmi elemek létrehozója is, mint olyan nem zárja ki azt, hogy ez a személy igényelhesse a sui generis jog által biztosított védelmet, feltéve, hogy bizonyítja, hogy e tartalmi elemeknek a jelen ítélet 34-37. pontja szerinti megszerzése, ellenőrzése, illetve előállítása mennyiségi vagy minőségi szempontból jelentős, és az e tartalmi elemek létrehozására felhasznált pénzeszközöktől független ráfordítást igényelt.”

„A labdarúgó-találkozók versenynaptárát alkotó adatok keresése és összegyűjtése a hivatásos ligák részéről nem igényel külön erőfeszítést. Ezek valójában elválaszthatatlanul kapcsolódnak az ezen adatok létrehozásához, amelyben az említett ligák mint a labdarúgó-bajnokságok szervezésének felelősei is közvetlenül részt vesznek. A labdarúgó-találkozók versenynaptára tartalmának megszerzése következésképpen nem tesz szükségessé semmilyen önálló ráfordítást ahhoz képest, amelyet az e versenynaptárat alkotó adatok létrehozása igényel. A hivatásos futballligáknak a versenynaptár megszerkesztése során semmilyen külön erőfeszítést nem kell kifejteniük a bajnokság találkozóira vonatkozó adatok pontosságának ellenőrzése céljából, mivel az említett ligák ezen adatok létrehozásában közvetlenül érintettek. Ami a találkozói versenynaptárak tartalma pontosságának az évad során történő ellenőrzését illeti, az – miként az a Fixtures észrevételeiből is kitűnik – e versenynaptár bizonyos adatainak a valamely találkozónak vagy bajnoksági napnak a hivatalos ligák által vagy a velük történt egyeztetést követően meghozott döntés alapján történő esetleges elhalasztásához való hozzáigazítását jelenti. Miként a Veikkaus is kiemeli, az ilyen ellenőrzés nem tekinthető olyannak, mint amely jelentős ráfordítást igényel. A labdarúgó-találkozók versenynaptárának előállítása maga is szorosan kapcsolódik az e versenynaptárat alkotó adatok létrehozásához, miként azt az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben az ilyen előállításra külön felhasznált pénzeszközökre vagy munkákra történő hivatkozás hiánya is megerősít. Következésképpen ezt az előállítást nem lehet olyannak tekinteni, mint amely az azt alkotó adatok létrehozásával kapcsolatos ráfordításokhoz képest önálló ráfordítást igényelne.”

A BHB v. William Hill (C-203/02. sz. ügy) foci helyett lóversennyel kapcsolatos adatbázis hasznosítását vizsgálta. Itt az azóta megszűnt British Horseracing Board hozott létre egy olyan extenzív adatbázist, amely gyakorlatilag mindent tartalmazott, ami csak relevanciával bírt az angol lóverseny vonatkozásában: a pályák, a lovak, a tenyésztők és tulajdonosok, a zsokék, a futamok adatait. Egy központi telefonos „ügyfélszolgálat” segítségével zajlott az adatok folyamatos gyűjtése, frissítése, ellenőrzése. A rendszer összesen évi kb. 4 millió fontos költséggel volt működtethető. A BHB saját weboldalán és hivatalos újságja hasábjain számtalan adatot tett közzé, amelyet ily módon – értelemszerűen bizonyos térítés ellenében – megismerhetett. A William Hill előfizetőként hozzájutott ezekhez az adatokhoz, majd azok egy csekély részét bukméker szolgáltatásai keretében (a pálya szélén és online egyaránt) felhasználta. Valójában a kérdés arra vonatkozott, hogy egy ilyesfajta kimásolás és újrahasznosítás ellentétben áll-e az adatbázis irányelv által felvázolt rendszerrel. (Hangsúlyoznám, hogy a fenti Fixture Marketing trióból ismert jogi kérdésekkel is foglalkozott – ismét – az EUB, ám azokat nem ismétlem meg fölöslegesen.)

E ponton ismét érdemes visszautalni az irányelv releváns passzusára. Eszerint [7.§ (2) bekezdés]:

„kimásolás az adatbázis tartalma egészének vagy egy jelentős részének más hordozóra bármilyen eszközzel, illetve bármilyen formában történő végleges vagy ideiglenes átvitele; újrahasznosítás az adatbázis tartalma egészének vagy egy jelentős részének a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétele bármilyen módon a mű példányainak terjesztése, bérbeadás, on-line közvetítés vagy egyéb módon történő közvetítése útján. Az adatbázis valamely példányának a jogosult által vagy az ő hozzájárulásával a Közösségen belül történő első eladása kimeríti az adott példány Közösségen belüli viszonteladásának ellenőrzésére vonatkozó jogot.”

Az EUB megítélése szerint irreleváns, hogy a kimásolás vagy az újrahasznosítás üzleti célokból, esetleg egy konkurens adatbázis összeállítására irányul-e. Ami lényeges, az az, hogy vajon a felhasznált rész mennyiségileg vagy minőségileg jelentősnek tekinthető-e, illetve [a 7. cikk (5) bekezdés alapján] amennyiben jelentéktelen mennyiség került felhasználásra, akkor összhatásában (a folyamatos kimásolások/újrahasznosítások eredményeként) ez eredményezheti-e az adatbázis-előállító jogos érdekeinek indokolatlan sérelmét. Az EUB ugyanakkor kiemelte, hogy a fenti fogalmak bár tágan értelmezendők, semmi esetre sem eredményezik azt, hogy az adatbázis előállítója az adatbázis tartalmának „megismerését” is megakadályozza. Végeredményben azonban a nagytanács arra az álláspontra helyezkedett, hogy a William Hill engedély nélküli kimásolást/újrahasznosítást végzett, feltéve persze, hogy a tények alapján megállapítást nyer, hogy a felhasznált rész jelentős, vagy a 7. cikk (5) bekezdés alapján jelentéktelen ugyan, de összességében, a rendszeres felhasználás okán sérti az adatbázis-előállító jogos érdekeit.

A bíróságnak továbbá arról is véleményt kellett alkotnia, hogy mi értendő az adatbázis jelentős és jelentéktelen része alatt. E téren ismét álljon itt közvetlenül a nagytanács véleménye:

„Az adatbázis tartalma mennyiségi szempontból értékelt, jelentős részének az irányelv 7. cikkének (1) bekezdése szerinti fogalma az adatbázisnak a kimásolt és/vagy újrahasznosított adatainak mennyiségére vonatkozik, és azt az adatbázis teljes tartalmának mennyiségéhez viszonyítva kell értékelni. Valójában, ha valamely felhasználó kimásolja és/vagy újrahasznosítja valamely olyan adatbázis tartalmának mennyiségileg jelentős részét, amelynek létrehozása jelentős pénzügyi eszközök felhasználását tette szükségessé, akkor a kimásolt és/vagy újrahasznosított részre eső ráfordítás arányosan szintén jelentősnek minősül. Az adatbázis tartalma minőségi szempontból értékelt, jelentős részének fogalma a kimásolási és/vagy az újrahasznosítási cselekmény tárgya tartalmának megszerzésével, ellenőrzésével, illetve előállításával kapcsolatos ráfordítás fontosságára vonatkozik, függetlenül attól, hogy ez a tárgy a védett adatbázis általános tartalmának mennyiségileg jelentős részét képviseli-e. Valamely adatbázis tartalmának mennyiségi szempontból elhanyagolható része valójában – a megszerzés, ellenőrzés vagy az előállítás vonatkozásában – fontos emberi, technikai vagy pénzügyi ráfordítást is képviselhet. Az adatbázis tartalma jelentéktelen részének fogalmát illetően meg kell jegyezni, hogy e fogalom minden olyan részt magában foglal, amely sem mennyiségi, sem minőségi szempontból nem felel meg a jelentős rész fogalmának.”

Erre is tekintettel az EUB úgy találta, hogy a William Hill által átvett rész nem tekinthető minőségi szempontból jelentős résznek. Ráadásul hiába rendszeres jellegű a felhasználás a William Hill részéről, a tanács szerint az ily módon kinyert, összességében jelentéktelen mennyiségű adat végeredményben nem képes csorbítani az adatbázis-előállító jogos érdekeit.