A hiperlinkek alkalmazása nem sérti a nyilvánossághoz közvetítés jogát (az esetek egy részében)

Az Európai Unió Bírósága 2014. február 13-án kihirdette várva-várta előzetes döntését a Svensson v. Retriever Sverige ügyben, melynek központi kérdése az volt, hogy a hiperlinkek engedély nélküli alkalmazása eredményezi-e a nyilvánossághoz közvetítés jogának sérelmét. Már megszokhattuk, hogy a válasz, amit a fórum ad, nagyjából úgy jellemezhető: “jut is, marad is”. Ez a Svensson döntésre is tökéletesen igaz.

Az alapügy tényállását – így különösen az érintett technológiai megoldást – az Európai Unió Bírósága a következőképp összegezte:
Az alapeljárás felperesei, valamennyien újságírók, olyan újságcikkeket írtak, melyek egyrészt a Göteborgs‑Posten újságban, másrészt a Göteborgs‑Posten internetes honlapján jelentek meg. A Retriever Sverige olyan internetes oldalt működtet, amelyen ügyfeleinek igényeik szerint más internetes honlapokon megjelent cikkekre mutató, kattintható linkek listáját nyújtja. A felek között nem vitatott, hogy e cikkek a Göteborgs‑Posten újság honlapján szabadon hozzáférhetők voltak. Az alapeljárás felperesei szerint, ha az ügyfél e linkek egyikére kattint, nem lesz világos számára, hogy egy másik weboldalra kerül az őt érdeklő műhöz való hozzáférés érdekében. A Retriever Sverige szerint azonban egyértelmű az ügyfél számára, hogy a linkekre kattintás egy másik weboldalra irányítja át.” (8. pont)
A svéd Legfelsőbb Bíróság (Svea hovrätt) mindezek után négy kérdést tett fel az EUB-nak, melyekben lényegében arra kereste a választ, hogy eredményezi-e a nyilvánossághoz közvetítés jogának megsértést, ha valaki úgy tesz közzé egy linket a saját weboldalán, hogy annak segítségével egy másik weboldalon található tartalom válik elérhetővé.

Érdemes jelezni, hogy az EUB a Svensson döntés előtt kilenc másik ítéletet hozott, amelyben a nyilvánossághoz közvetítés témakörét járta körbe. E döntésekre a jelen ügyben eljáró negyedik tanács (melynek előadója a szerzői jogi ügyekkel gyakran megbízott Malenovsky bíró volt) örömmel hivatkozott (különösen az FAPL, az ITV és az SGAE ügyekre); én ezekre külön nem fogok alább utalni.

Az EUB véleménye röviden és tömören a következő: az InfoSoc-irányelv 3. cikk (1) bekezdése lefedi “a mű minden egyes nyilvánossághoz közvetítését” (15. pont), ami elemeiben a (1) “mű” (2) “új” (3) “nyilvánossághoz” (4) “közvetítését” feltételezi. Ezek közül az első ponttal a bíróság nem foglalkozott (magam sem tudom, pontosan milyen újságcikkekről volt szó, habár érdemes megjegyezni, hogy az újságcikkek egyéni, eredeti jellege – mely a műként való minősítés előfeltétele – gyakran hiányozhat). A tanács szerint, mivel a közvetítés cselekményét szélesen kell értelmezni (17. pont), egy hiperlink elhelyezése egy webes felületen beleillik a fentiekbe, hiszen “hozzáférést kínál” a jogvédett tartalmakhoz. Egészen pontosan:
az alapügy körülményeihez hasonló körülmények között, védett művekre mutató kattintható linkek szolgáltatása az említett rendelkezés értelmében ‘hozzáférhetővé tételnek’, és következésképpen ‘közvetítésnek’ minősül.” (20. pont)
Az EUB nyilvánosság alatt meghatározatlan számú lehetséges címzettet ért, amely “viszonylag jelentős számú egyént foglal magába” (21. pont). Márpedig egy link elhelyezése egy publikus felületen szükségképpen nyilvánossághoz jut el (22-23. pontok).
Ami azonban hiányzik a vizsgált tényállás esetén, az az “új nyilvánosság”. Nem meglepő módon az EUB e helyütt részletes véleményt formált, melyet indokoltnak látok egészében idézni:
A jelen esetben meg kell állapítani, hogy az érintett műveknek egy – az alapügyben szereplőhöz hasonló – kattintható link révén történő hozzáférhetővé tétele nem vezet a szóban forgó művek új nyilvánossághoz közvetítéséhez. Az eredeti közvetítésben megcélzott közönség ugyanis az érintett internetes oldal lehetséges látogatóinak összessége volt, lévén, hogy az e honlapon szereplő művekhez való hozzáférést semmilyen intézkedés nem korlátozta, tehát azokhoz minden internethasználó szabadon hozzáférhetett. E feltételek mellett meg kell állapítani, hogy ha egy olyan másik internetes oldal valamennyi használója, mely oldal a szóban forgó műveket egy kattintható link révén közzétette, közvetlenül hozzáférhetett e művekhez azon a weboldalon, ahol azokat eredetileg közzétették, a másik internetes oldal működtetőjének beavatkozása nélkül, az utóbbi által működtetett weboldal felhasználóit az eredeti közvetítés lehetséges címzettjeinek, és ekképpen a szerzői jog jogosultjai által az eredeti közvetítés engedélyezésekor figyelembe vett nyilvánosság részét képezőnek kell tekinteni.” (25-27. pontok)
Az EUB konklúziója tehát ebben az esetben az, hogy a jogosult engedélye nem szükséges a fentiek szerinti linkelés esetén, mivel az nem eredményezi a mű új nyilvánossághoz közvetítését. Ezzel ellentétben a tanács hangsúlyozza, hogy amennyiben a link egy olyan tartalomhoz juttatja a nyilvánosságot, amelyhez annak tagjai egyedileg nem férhettek volna hozzá – mert például műszaki intézkedés korlátozza a megtekintést, vagy a hozzáférés előfizetési szerződés megkötéséhez van kötve – akkor az “új” fogalmi elem is kimerítésre került volna.
Az előzetes döntés egyebekben – a negyedik kérdésre adott válaszban – azt is rögzítette, hogy a tagállamoknak nem áll jogukban az InfoSoc-irányelv 3. cikk (1) bekezdésében foglalt jognál szélesebben meghatározni a szerzői jogokat (37. pont), mert ezzel a belső piacon egymással ellentétes nemzeti jogszabályok születnének, amelynek felszámolása kifejezetten célja volt a Parlamentnek és a Tanácsnak az irányelv elfogadásakor. Mindez akkor is igaz, ha egy – unión kívüli – nemzetközi megállapodás erre lehetőséget teremtene (39. pont).
Tagadhatatlan, hogy a döntés utóbbi része is különös figyelmet érdemelhet, hiszen az EUB következő mondata – egy korábbi döntésre is utalva – az “uniós szerzői jog nemzetközi szupremáciáját alapozza meg”, ugyanakkor nem szerzői anyagi jogi okokból, hanem a belső piac jogharmonizációs végcélja alapján:
E tekintetben elegendő arra emlékeztetni, hogy ha egy egyezmény lehetővé – de nem kötelezővé – teszi valamely tagállam számára, hogy olyan intézkedést fogadjon el, amely ellentétesnek tűnik az uniós joggal, a tagállamnak tartózkodnia kell az ilyen intézkedés meghozatalától (lásd a C‑277/10. sz. Luksan‑ügyben 2012. február 9‑én hozott ítélet 62. pontját).” (39. pont)
Engem e ponton egyelőre mégis jobban érdekel a hiperlinkek elhelyezésének a kérdése is, az azzal kapcsolatban kifejtettek ugyanis a “mindennapi internetes életre” komoly kihatással lehetnek. Mi is a lényeg a fentiek alapján? Ha egy olyan felületre linkel a weboldal előállítója, amelyen (1) a szerzői jogosult maga helyezte el a tartalmat, (2) ez a tartalom bárki számára hozzáférhető és (3) egyáltalában véve még hozzáférhető, akkor (4) függetlenül attól, hogy a linkelés eredményeként “vizuálisan” miként érzékeljük: új oldalra irányít a link vagy a linkelő oldalba “beágyazva” jelenik meg a tartalom, a linkelés nem eredményez engedélyköteles új nyilvánossághoz közvetítést.

Ez így elsőre csodásan hangzik, ez a “jut” kategóriája. A “marad” kategóriája azonban ott kezdődik, az a contrario (vagyis az “ellentettjére hivatkozással történő”) értelemezést segítségül hívva, hogy (1) a nem szerzői jogosult (vagyis harmadik személy) által nyilvánosságra hozott tartalmakra (például a YouTube-ra feltöltött videoklipekre) nem lehet linkelni; (2) a kódolt, előfizetéshez kötött vagy bármely más hatásos műszaki intézkedéssel blokkolt, és csak egyedi hozzáféréssel elérhető tartalmakra való linkelés (ami a műszaki intézkedés kijátszását vagy az előfizetői hozzáférési kód megadását jelenti) jogellenes; (3) ha az eredeti oldalon a tartalom már nem hozzáférhető, akkor “alternatív forrás” felkínálása nem megengedett (ami a YouTube világában ugyancsak könnyen elképzelhető alternatíva). Az első elem egy eleve jogellenes forrás nyilvánossághoz közvetítését feltételezi. Erről az EUB nem nyilvánított véleményt, az a contrario értelmezés segítségével azonban ez a vélemény tűnik helytállónak. A másik két esetre az EUB is utalt gondolatai között. (A harmadik elem kapcsán lásd különösen a 31. pont utolsó mondatát.) 
A fenti logika a linkelő személy számára kétes eredményekhez vezet. A másodikként említett esetkör kapcsán nincs vita: aki más üzletpolitikáját tudatosan keresztül húzza, az jogsértést követ el. Abban az esetben azonban, amikor egy személy egy YouTube-on talált videót kíván elérhetővé tenni saját oldalán (beágyazva) vagy csak utalna rá hiperlink formájában, különös körültekintéssel kell, hogy eljárjon: csakis a jogosult hivatalos csatornájának videóját alkalmazhatja, alternatív forrást nem kereshet. Hogy ezt a blogoszféra tizen- és huszonéves tagjai képesek lesznek-e a jövőben következetesen alkalmazni, kérdéses. Az EUB logikája tehát szerintem logikus, de talán kevésbé életszerű.

A döntés kapcsán a szerzői jogi blogok sorra megnyilvánultak, íme egy csokor: 1709Blog, IPKitten (előbb és utóbb), Kluwer Copyright Blog. A Kluwer utóbb is foglalkozott a témával.

Kommentek:

komment

5 gondolat “A hiperlinkek alkalmazása nem sérti a nyilvánossághoz közvetítés jogát (az esetek egy részében)”

  1. Névtelen says:

    Véleményem szerint a nem jogosult által nyilvánosságra hozott anyagokra való linkelés, embeddelés esetén sem fedezhető fel új nyilvánosság. Új nyilvánosság hiányában pedig engedélykötelezettségről sem lehet beszélni (lásd. 28. pont).

    Egyébként döntés nem azt mondta ki, hogy a hiperlinkek alkalmazása nem jogellenes, hanem hogy az esetek egy részében nem sérti a nyilvánossághoz közvetítés jogának sérelmét. Ez nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy más jog sérelme miatt jogellenes legyen a hiperlinkelés.

    Ami egyébként már inkább érdekes kérdés lehet, az az, hogy amennyiben a jogosult az anyagot svéd nyelvű oldalon teszi közzé, akkor az angol nyelvi környezetben történő linkelés, embeddelés talál-e új nyilvánosságot. Nem véletlen a svéd példa, talán a blogíró emlékszik arra a svéd ügyre, ahol azért nem történt külföldre történő adattovábbítás, mert az adatokat svéd nyelvű weboldalra tették fel…

  2. Dr. Mezei Péter, PhD says:

    Kedves Névtelen,

    nagyon köszönöm az értékes észrevételeket. Hadd reagáljak röviden rájuk.

    Az első észrevételében foglaltak logikusnak tűnnek, a Svensson döntésben rögzített érvelés fényében azonban én mégis másként gondolom. Amennyiben igaza van a bíróságnak, akkor a tartalmak eredetileg jogellenes hozzáférhetővé tétele esetén – a jogosult szemszögéből nézve – eleve új nyilvánossághoz jut a tartalom, mivel oda nem a jogosult juttatja azt. A linkelő vagy beágyazó személy ez esetben szükségképpen további új nyilvánossághoz juttatja a – tegyük fel – YouTube filmet, hiszen ezt a nyilvánosságot sem célozta a jogosult.

    A másodikként említettek terén tökéletesen igaza van, ezt magam is így látom, de valószínűleg magával ragadatt a szóismétlés elleni küzdelem. Most ezért igyekeztem stilisztikailag rendbe tenni a bejegyzést.

    A harmadik felvetés ennél is érdekesebb, nagyon izgalmas. Úgy gondolom, hogy a bíróság nyelvi szempontból nem tett különbséget a célközönség kapcsán. Az érv egy teljesen másik jogesetet juttat eszembe, ami viszont védjegyjogi területről jön, és rugatermékek japán és angol nyelvű honlapokon való feltüntetése volt a jogvita tárgya. (A jogosult japánul reklámozott mindent.) Akkor a bíróság azt mondta, hogy a japán írásjelek annyira egyediek, hogy a kizárólag japán felületen történő reklámozás arra enged következtetni, hogy a jogosult csak Japánban akarta az árukat értékesíteni. Az európai nyelvek esetén ilyen probléma szerintem nem merül fel, még akkor is, ha a svéd nyelv sokkal másabb, mint pl. a magyar. Még egyszer köszönöm, izgalmas gondolat volt, valószínűleg tovább lehet még vinni.

    Üdvözlettel,
    MP

  3. Gyömbér Béla says:

    Ez egy igazán izgalmas kérdés, és az ítélet is nagyon érdekes. Szerintem a kérdésben több körülményt is érdemes lehet figyelembe venni. Péter nyilván a releváns szerzői jogi szabályozás teljességét ismerve és figyelembe véve, a jogirodalom állásfoglalásának megfelelően írta azt, hogy a jogellenes forrásra történő linkelés/beágyazás jogsértő. Ezt alátámasztja többek között a szabad felhasználás kereteit részletesen is elemző és megítélését meghatározó SZJSZT 17/2006-os állásfoglalás is.

    Az is kétségtelen, hogy a hazai joggyakorlatra meglehetősen csekély hatást gyakorolt mindez. A legjobb tudomásom szerint a hatóság azoknál a műveknél, ahol a magáncélú másolatkészítésnek helye lehet soha nem vizsgálta vagy vizsgálja azok forrásának jogellenességét, különösen ideértve az igazságügyi szakértők munkáját is.

    A másik oldalról nézve, szigorúan csak az ítélet szövege alapján szerintem valóban levonható Névtelen következtetése is, azonban nem feltétlenül a 28. pontból. A 30. pont lehet irányadó.

    "Ugyanis e kiegészítő körülmény (itt: lényegében a beágyazás) semmiben sem módosítja azon megállapítást, mely szerint egy weboldalon olyan kattintható link szolgáltatása, mely egy másik weboldalon közzétett és szabadon hozzáférhető védett műre mutat, azzal jár, hogy az előbbi weboldal felhasználói számára hozzáférhetővé tette az említett művet, és ekképpen nyilvánossághoz közvetítésnek minősül. Azonban mivel nincs új nyilvánosság, a szerzői jog jogosultjainak engedélye mindenesetre nem szükséges az ilyen nyilvánossághoz közvetítéshez."

    A Bíróság több ponton is nyitva hagyott bizonyos kérdéseket, legalábbis szerintem:

    1., Amikor szabadon hozzáférhetővé tett műről beszél, ott használhatta volna a szabadon felhasználhatóvá tett, vagy felhasználhatóvá és hozzáférhetővé tett formulákat is. Nyilván gondolhatott (volna) a lehívásra hozzáférhetővé tételre, ami engedélyköteles, tehát ilyen értelemben felhasználási engedélyt feltételez, de ezt nem mondta ki ilyen egyértelműen.

    Ráadásul a hozzáférés fogalmát az ítéletében következetesen ténykérdésként és nem jogkérdésként (vö: lehívásra hozzáférhetővé tétel) használja, amikor a hozzáférhetőség alatt azt a körülményt érti, hogy ténylegesen hozzá lehetett-e férni a tartalomhoz, nem pedig jogdogmatikai fogalomként használja azt.

    2., A másik érdekes megfogalmazás, amikor az írja, hogy "az előbbi weboldal felhasználói számára hozzáférhetővé tette az említett művet". Itt is megkerüli a kérdést azáltal, hogy nem azt mondja, hogy a szerző, vagy az arra jogosult felhasználó tette hozzáférhetővé, hanem a "weboldal". Ez megint nem jog, hanem ténykérdés. Ha relevánsnak gondolta volna a jogszerű eredeti felhasználást, akkor másként kellett volna szerintem fogalmaznia.

  4. Gyömbér Béla says:

    Másik oldalról is megtámogatva az érvelésem :), a többről kevesebbre következtetés elve alapján szerintem a kérdés akkor dől el, amikor azt mondjuk, hogy a Youtube működése nem jogsértő.

    Ha ugyanis azt mondjuk, hogy a Youtube azzal, hogy lényegében bárki számára minden technikai eszközt és tárhelyet biztosít ahhoz, hogy jogellenes forrásból származó tartalmat tölthessen fel, majd ahhoz a jelenleg létező legszélesebb hozzáférést biztosítja a felhasználóinak, erre pedig egy teljes és rendkívül jövedelmező üzletpolitikát épített cserében azért, hogy a tartalmak ellen a jogosult az eltávolítási eljárás igénybe vételével felléphet, úgy azt mondani, hogy az jogsértő, aki egy sokkal szűkebb hozzáférést enged a Youtube által már eleve hozzáférhetővé tett tartalomhoz szerintem nem lehetséges.

    A Youtube által üzemeltetett rendszer eleve lehetővé teszi, illetve elvégzi előzetesen, automatikusan, és utólagosan manuálisan a jogsértő tartalmak szűrését, aki pedig ugyancsak biztosítja a bejelentés megtételét, és egyebekben bízik a Youtube által üzemeltetett tartalomszűrésben, az egyszerűen nem lehet jogsértő. Vagy lehet, de akkor a Youtube még inkább.

  5. Gyömbér Béla says:

    Mint ahogy a hozzáférésnél az "accessible" kifejezést használja.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.