Ugyan a történet már egy hónapos, és anno említést is tettem róla a blog Facebook oldalán, eddig nem foglalkoztam külön posztban Kanye West „New Slaves” című dalának jogi vonatkozásaival. A lemez azonban a tegnapi nap során megjelent, úgyhogy ez apropót szolgáltat, hogy röviden körbejárjuk a kérdést.
Kovács Kati „Add már, Uram az esőt” című dalának (2010-es) samplingelése óta ez a legismertebb, magyar hangfelvételt érintő mintavételezés az Egyesült Államokban. A hírt, miszerint Kanye West a lemeze promótálása céljából a New Slaves-hez készült (egyébként elég ócska) klipet egy new york-i ház falára vetítve mutatta fel, azonnal felkapta a magyar blogoszféra (lásd: a Lángoló Gitárok és a Quart honlapját). Természetesen a magyar „hírújságok” igyekeztek mindenkit megszólaltatni. Az Omega zenekar tagjai az ügy kirobbanása után azt fontolgatták, hogy pert indítanak a zenész ellen, mivel tőlük és a zenekar jelenlegi, illetve a hanglemez eredeti kiadójától sem kért engedélyt az amerikai rapper a felhasználásra. Ennek akadályát azonban az képezheti a Music.hu oldalon megjelent írás szerint (bocs, valamiért csak a cache verziót érem el) egy „illetékes” úgy véli, a pernek akadályát képezheti, hogy az Omega dal nem lett bejegyezve az Egyesült Államok Szerzői Jogi Hivatalánál, következésképp a kártérítés mértéke csekélyebb lehet csak, és az ügyvédi munkadíj megtérítésére sem lenne kötelezhető a rapper. A minap a Quart megszólaltatta a kérdéses dalt szerző Presser Gábort is, aki részletek nélkül azt nyilatkozta „érkezett kérelem„. Az átlag halandó, mint én, ennyire alapozhatja csak véleményét, ezek alapján a következőket érdemes összefoglalni.
Mindenekelőtt hallgassunk bele Kanye dalába, annak a május 18-án említett (kivetítős) verziójába. Kevésbé érdeklődők tekerjék 3:03-hoz, innen kezdődik a dobpergés, majd orgonajáték, amelyet nincs magyar, aki ne ismerne.
A sampling témaköre iránt fogékony emberek a fenti példára szükségképpen rávágják: ez már engedélyköteles. Nem csak hazánkban, ahol a hagyományos (és helyes) felfogás szerint minden azonosítható, egyéni, eredeti jellegű mű(részlet) felhasználása engedélykéréshez és díjfizetéshez kötött, kivéve, ha beleillik valamely szabad felhasználás keretébe. Reálisan egyedül az idézés jöhet szóba e téren, a fentiek azonban túllépnek az idézés keretein. (A sampling magyar megítélése kapcsán az alábbi anyag tanulmányozása indokolt: Békés Gergely – Mezei Péter: A sampling megítélése a magyar szerzői jogban, Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2010/6. szám, p. 5-32.)
A Kanye féle dal azonban az Egyesült Államokban készült, az előadás New Yorkban történt, a hanglemez pedig elsőként ott jelent meg. (A „Yeezus” lemez adatait lásd a Wikipédián.) Vagyis – nem meglepő módon – az Egyesült Államok szerzői joga lenne alkalmazandó az esetleges jogvitában (ez lenne legalábbis a főszabály), a pert pedig ugyancsak ott kellene indítani. Az USA jogrendjében mind a zeneszerző (Presser), mind az előadóművészek rögzített felvételeik kapcsán (Omega zenekar) és a hanglemez kiadója (eredetileg Hungaroton) rendelkezik szerzői jogokkal. Nem elhanyagolható a tény, hogy az eredeti dal 1968-ban íródott, a hangfelvételt pedig 1969-ben rögzítették. Az Egyesült Államok 1909-es, akkor hatályos szövetségi szerzői jogi törvénye ugyanis az idő tájt még nem biztosított szövetségi szintű védelmet a hangfelvételeknek, vagyis pert legfeljebb a tagállami jog alapján lehetett indítani a hangfelvételekkel való jogosulatlan visszaélés miatt. Az 1976-os új szövetségi szerzői jogi törvény („USCA”) már a védett művek (nem félreértés, ott nincsenek „szomszédos jogi jogosultak” és „teljesítmények”) közé sorolta a hangfelvételeket is [lásd: §102(7)]. Az 1976-ot megelőzően született hangfelvételek sorsa ezzel azonban nem vált megnyugtatóbbá, egészen 1993-ig. Akkor ugyanis az USA az Észak Amerikai Szabadkereskedelmi Megállapodás nemzeti átültetésekor beiktatta az USCA §104A-t, melyben (h)(6)(C)(ii) pontja – vicces, nem? – rögzíti, hogy az 1972-t megelőzően rögzített hangfelvételek, melyek törvényi védelem híján szövetségi szinten a közkincs részét képezik, 1993-tól mégis a törvény hatálya alá kerül, vagyis ezek engedély nélküli felhasználása esetén is segítségül hívható az USCA.
Röviden és tömören: mind a három jogosulti körtől engedélyt kell kérni, ha egyéni, eredeti (az Egyesült Államokban egyszerűen: „original”) mű kerül felhasználásra. Előfordulhat, hogy valamely korlátozás vagy kivétel segítségül hívható a felelősség kizárására (különösen a fair use tesztje), azonban ez Kanye esetében kizárt. A felhasználás üzleti célú volt, nem nevezném „transzformatívnak”, vagyis átalakítónak. Bár valószínű nem képes a másodlagos mű helyettesíteni az eredetit a piacon, azonban a felhasználás mértéke és lényegessége feltűnően nagy. Véleményem szerint tehát Kanye West, amennyiben nem kért engedélyt a New Slaves elkészítéséhez, jogsértést követett el. (A sampling amerikai helyzetéről lásd: Mezei Péter: Digitális sampling azamerikai szerzői jogban – Sírba szálltok, „groove robbers”?,Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 3. (113.) Évfolyam, 2008/3. szám, p. 5-24.)
Ezzel azonban a történet még nem ért véget. Van-e értelme pereskedni? Fent hallottuk, hogy egy „illetékes” szerint az ügyvédi munkadíj megtérítése nem lehetséges, mert a hangfelvétel és a mű nem került bejegyzésre a Szerzői Jogi Hivatalnál az Egyesült Államokban. Ez a meglátás sajnos igaz. Tessék ránézni az USCA §412-ra. Ezek szerint ugyanis a szerzői jogosult, amennyiben nem regisztrálja a művét a jogsértést megelőzően, akkor nincs lehetősége törvényes kártérítést követelni (melynek összege 750-30.000 dollár között mozog alapesetben) és az ügyvédje munkadíját megtéríttetni. Az egyetlen lehetséges út a mű/hangfelvétel regisztrálása, és az aktuális kár bizonyítása. Ez azonban minden bizonnyal nem olyan magas összeg, hogy azért megérje pereskedni. Ergo: ezt most talán le kell nyelnie az Omegának (merthogy Presser állítólag kapott megkeresést).
Zárásként érdemes egy pillantást vetni a dal hivatalos klipjére. Ebben nem szerepel a kérdéses minta. (Note: a lemezen megjelent verzió viszont tartalmazza a kérdéses sample-t, sőt Kóbor hangját is, amit egyébként rémisztően eltorzít a featuring artist vinnyogása.)
A linkek összegyűjtésénél Hollósi Hajnalka és Sulyok Márton egyaránt sok segítséget nyújtott, köszönöm nekik!
Update #1: Békés Gergely kollégám küldte meg nekem a Quart.hu oldalon megjelent azon interjú linkjét, amiben Presser Gábor nyilatkozik többek között a Kanye West féle hangmintázásról. Nem igazán érvel jól jogilag, de szimpatikus a hozzáállása a „fair” használat kapcsán.
One thought on “Kanye esete a gyöngyhajú lánnyal”