Nyilvános az új Szjt. módosítás tervezete

A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium két hete ugyan kiküldte véleményezésre az Szjt. legújabb módosításának a tervezetét a stratégiai együttműködési partnerei felé, így a Magyar Szerzői Jogi Fórum Egyesületnek is. Mivel azonban (1) ismét rendkívül rövid határidőt hagyott a KIM a véleményezésre; (2) a tervezet csak a minap vált ténylegesen nyilvánossá; (3) és múlt héten külföldön jártam, nem voltam olyan helyzetben, hogy írjak minderről egy bejegyzést.

Rögtön jelezném, hogy s kormány weboldalán szereplő dátumnak – sajnos – nem szabad hinni. A weboldal ugyan május 10-ét jelöl meg publikálási dátumként, azonban a dokumentum kedden még bizonyosan nem volt elérhető. A tény, hogy az Index is csak tegnap közölt le egy tömör MTI jelentést, egyértelművé teszi, hogy a tényleges megjelenés dátuma május 15. volt. Ennek fényében persze kellemetlen, hogy a bárki által tehető észrevételek beküldésére nyitva álló határidő (május 21.) vészesen közeli.
A módosítás szerzői jogot érintő elemei alapvetően két részre bonthatóak. Egyikőjük az előterjesztés elkészítésének lényegi alapját adó árva mű problematika. Mint bizonyára ismert, idehaza jelenleg is létezik egy (elsősorban időben és térben) korlátozott hatókörű engedélyezési eljárás, melynek keretébe a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala adhat engedélyt a sikertelen, gondos jogosult kutatás alapján árvának bizonyuló művek felhasználására. A jelenlegi rendszer több mint négy éves története során harmincnál nem több engedélyt adott ki az SZTNH, ami a térbeli és időbeli korlátok mellett az engedélyezési eljárás magas költségeivel is magyarázható.
A módosítás ugyanakkor a jelenlegi rezsim megtartása mellett azt némileg “újra is értelmezi”. Az előterjesztés értelmében ugyanis az árva művekkel kapcsolatos rendelkezések a szabad felhasználásokról és a szerzői jog egyéb korlátairól szóló IV. fejezethez szervesen kötődve, IV/A. fejezetként illesztené a törvénybe (értelemszerűen 41/A.§ számozással kezdve). Az említett 41/A.§ a fogalmi kereteket fektetné le, majd 41/B-E.§§ keretében gyakorlatilag átemelné jelenlegi helyéről (57/A-D.§§) a jelenlegi engedélyezési szisztémát. Ezt követi a normaszöveg szerint az árva mű irányelv átültetése, vagyis az egyes kedvezményezett intézményeknek biztosított szabad felhasználás. Ez a struktúra alapvetően hibás. Az 57/A-D. szakaszok felszámolása nem tűnik helyes döntésnek, ugyanazon ok két nézőpontjából sem. Egyrészt ez az engedélyezési szisztéma nem tekinthető szabad felhasználásnak (sőt szerintem még csak korlátozásnak sem), hanem felhasználási szerződésen nyugszik. Hiszen az SZTNH az engedélyét csak azzal a feltétellel adja meg, hogy a jogosult felkutatása eredménytelen volt. Egy ilyen engedély nélkül azonban az árva művek hasznosítása megmászhatatlan falba ütközne. Ezek a szabályok – meglátásom szerint helyesen – eddig a felhasználási szerződésekkel kerültek egy helyütt elhelyezésre. A kedvezményezett intézményeknek biztosított új szabad felhasználási esetkör viszont ténylegesen engedélykérést és díjfizetést nélkülöző magatartás, vagyis a IV/A. helyett direkt a IV. fejezetben volna a helye. Ennek megfelelően csatlakozok az MSZJF-es kollégákhoz (amint elérhető lesz a hivatalos álláspont, linkelem), és magam is úgy érvelek, az 57/A-D.§§ hatályon kívül helyezése szükségtelen, következésképp a 41/B-E.§§ kihúzandók az előterjesztésből.
Mindezek mellett több apróság is javításra szorulhat a szövegben. Viszont nem akarom mások alapos munkáját sajátomként feltüntetni, így határozottan jelzem, hogy az alábbiakat az MSZJF-es véleményből merítem. Így egyrészt felmerült a gondos kutatás kapcsán, hogy amennyiben az azért nem eredményes, mert a jogosult vagy felhatalmazottja nem volt hajlandó személyiségi jog által védett adatokat kiadni (pontos név vagy lakcím), akkor ez nem eredményezi még az árva mű státusz beállását. (Hiszen ez dogmatikailag azt jelenti, hogy a feltételezhetőleg beazonosítható szerző NEM AKARJA, hogy őt beazonosítsák és tőle engedélyt kérjenek, mert az valószínűleg nem akarja megadni. A szerző jogát, hogy döntsön az engedélyezésről, nem lehet kétségbe vonni.) A 41/A.§ (3) bekezdése sem teljesen igazodik az irányelvhez, mivel utóbbi a gondos kutatást abban az EU tagállamban rendeli el lefolytatni, ahol a mű elsőként megjelent, vagy azt sugározták. A magyar tervezet az EU-s vonatkozást kifelejtette a szövegből. Ugyancsak hosszú mondatokat szenteltek az MSZJF-es kollégák annak, hogy a 41/A.§ (8) bekezdésének hiányosságára rávilágítsanak. A tervezet ugyanis nem említi, a jogosult miként szüntetheti meg az árva mű jogállást (nyilván az, hogy “színre lép”, még nem elég, különösen annak fényében, hogy az irányelv elvárja az adatok gyűjtését, vagyis az árva művekről olyan adatbázis jön létre, amely ellenkező bizonyításáig hitelesnek fogható fel). Az irányelv erről egy szót sem ejtett, vagyis ennek rendezése tagállami kompetencia (előre félek, hányféle modell születik majd a tagállamokban).
Említettem, hogy a tervezet két nagy részre osztható a szerzői jogok kapcsán. A fentiek fontosak voltak (bár talán kissé koraiak, rengeteg idő lett volna az átültetésre, és ahelyett, hogy erről szakmáztak volna a szerzői jogászok, már megint elébe ment a KIM a dolgoknak), a tervezet 16.§-a nem. Eszerint ugyanis a legutóbbi módosítás során a szerzői jogosultak vonatkozásában (kissé félreérthetően) megváltoztatott integritáshoz fűződő jog lényegét a norma átemelné az előadóművészeket is megillető integritásvédelem keretébe [75.§ (2) bekezdés]. Vagyis a jövőben az előadóművészi teljesítmények egységét sérti minden “olyan visszaélés [is], amely az előadóművész becsületére vagy hírnevére sérelmes”. A figyelmes olvasó talán emlékszik a kritikámra, amit a múltkori módosítás során ezzel kapcsolatban kifejtettem. Ezt most nem ismétlem meg, de szerintem a személyhez fűződő jog utóbbi két módosítása szükségtelen és nem igazán előnyös a jogrendszerre nézve…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.