SZJSZTémák #1.2

Folytatva az idén kezdett sorozatot, ezúttal is szeretnék beszámolni néhány Szerzői Jogi Szakértő Testületi (SzJSzT) szakvéleményről, melyek az éppen aktuális Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemlében jelentek meg. Ezúttal az adatbázisokról, táncjátékhoz felhasznált zeneművek szerzői jogi vonatkozásairól és akupunktúrás kezelésekkel kapcsolatos szakkönyvek eredetiségéről és felhasználásáról szóló szakvéleményekről olvashatunk.

Ezúttal is közölt egy egészen régi szakvéleményt a Szemle, méghozzá az SzJSzT-16/10-es számút. Ebben a rendőrség megkeresésére nyilatkozott az SzJSzT arról, hogy történt-e felhasználás, illetve engedély híján jogsértés abban az esetben, ha egy Kft., amely üzletkötők segítségével olyan adatokat gyűjt, amelyek megkönnyítik a GPS alapú tájékozódást, engedély nélkül tölt le az internetről elérhető adatokat egy másik Kft. weboldaláról, amely meglátása szerint a saját összegyűjtött adataira nézve sui generis adatbázis-védelemre tarthat igényt. A kérdés tehát az, hogy (1) a sértett Kft. létrehozott-e adatbázist, (2) ha igen, az ezen adatok letöltése jogsértés-e, (3) végül ha igen, ha nem, jogsértés-e, ha ezeket az adatokat a második Kft. a többszörözésen túl másként (pl. terjesztés) is felhasználja. A szakértők kiváló elemzés révén ismertetik, hogy mikor részesülhet gyűjteményes műként vagy adatbázisként védelemben adatok halmaza. E meglátásokat a konkrét tényekre alkalmazva a tanács az első kérdést pozitívan válaszolta meg. A második kérdésre adott válasz is helytálló meglátásom szerint: a tanács szerint bár tagadhatatlan a védelem az adatokra nézve, a weboldalról a sértett ingyenes letöltést is engedélyezett. Ennek megfelelően a második kérdésre a válasz nemleges, azzal a kikötéssel, hogy a “letöltést” meghaladó mértékű felhasználások engedélykötelesek. A rendőrség ugyan arra is kíváncsi volt, hogy az engedély nélküli felhasználások milyen vagyoni hátrányt eredményeztek, a tanács azonban e kérdés megválaszolásától a rendelkezésre álló adatok fényében elzárkózott.
Az SzJSzT-14/12-es számú szakvélemény néhány relatíve egyszerűbb jogkérdésre adott egyértelmű választ. Az alap kérdés arra irányult, hogy “kis- vagy nagyjogos” felhasználásnak minősül-e a zeneművek táncjátékba való integrálása, illetve e magatartás megvalósít-e átdolgozást? A bíróság által feltett kérdéseknek és az alperes indítványára feltett kérdésnek is része volt, hogy a fenti válaszokat befolyásolja-e, ha csak egy csekélyebb terjedelmű zenei elem kerül beépítésre a táncjátékba, és akkor is csak gépzene, tehát nem élő előadásról van szó. A rövidke szakvélemény bemutatása előtt egy rövid információ: kisjogosnak azokat a felhasználásokat mondjuk, ahol a nem színpadra szánt zeneművek esetén az engedélyezés (“jogosítás”) a közös jogkezelő feladata, nagyjogosnak a színpadra szánt művek szerzői jogosultjai által közvetlenül engedélyezett felhasználásokat nevezzük. A hosszúra nyúlt felvezetés után íme a rövid érdemi válasz: zenemű tánckoreográfiába való illesztése átdolgozásnak minősül. Az átdolgozásra sosem adhat engedélyt közös jogkezelő, így e jogosítás a szerző kizárólagos joga (vagyis az első kérdésre a “nagyjogos” a válasz). A második része a kérdéseknek mind irreleváns. Ha a forrásmű egyéni-eredeti jellegű alkotás és felismerhető, akkor annak felhasználása engedélyköteles.
Végül az SzJSzT-22/12-es számú szakvélemény fülakupunktúrával kapcsolatos szakirodalmi munka más általi felhasználásának jogszerűségével foglalkozik. A tanács ismét egy kiváló felvezető elemzésben mutatja be, hogy mikor tekinthető egyéni-eredeti jellegűnek egy mű, hangsúlyozva, hogy szakirodalmi művek esetén a mozgástér jóval behatároltabb, mint fikciós tartalmaknál. Ugyancsak ismerteti a szakvélemény, miként lehet szakirodalmi művet alapul véve másik szakirodalmi művet létrehozni. Ötlet/gondolat kölcsönzése jogilag nem releváns, az idézés és átdolgozás azonban már igen, sőt ilyenkor szigorú formai és tartalmi feltételeknek kell megfelelni. Ennél is tovább menve elképzelhető, hogy átdolgozás szintjét is eléri a felhasználás, ha a korábbi műre épülő új, egyéni-eredeti alkotás jön létre. Ellentétben az előzőekkel azonban ez a szerző engedélyéhez kötött tevékenység. Ezeknek az eseteknek már csak azért is komoly jelentőségük van, mert a szakértők megállapították, hogy a felperes egyes kérdéses munkái vonatkozásában szóba sem jöhet a jogsértés, mivel már maga a felperes sem hozott létre egyéni-eredeti művet. (Többek között azért sem, mert maga is úgy idézett, hogy a szükséges formai kellékeknek megfelelt volna.) Más esetekben azonban a szakértők megerősítették, hogy az alperes a felperes munkájára támaszkodva készítette el saját munkáját. Egy esetben 35, egy másik esetben 5%-os egyezőséget állapított meg a szakértő testület. Ezekben az esetekben is bizonyítást igényel még a bírósági eljárás során, hogy egyáltalán a felperes-e a szerzője a kérdéses munkáknak, vagy maga is “más tollával ékeskedik”.

Kommentek:

komment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.